Édes Istenem, de finom a csókja.
Ugyanolyan 10/10-es, mint tavaly volt (jó ég, kevesebb, mint egy éve). Ugyanúgy szorít magéhoz, tapad rám éhesen a szája. Ugyanúgy nyomja azokat a lábremegtető hazugságokat, amiket olyan jól esik megint elhinni.
Hétköznap délelőtt van, egy bevásárlóközpont tetőtéri parkolójában találkozunk (szélvédett és ritkásan látogatott). Kiszállunk a kocsijainkból. Ő a gyorsabb. Hozzám lép. Egy szót sem szólunk egymáshoz. Nem beszélgetünk. Nekinyom az autóm oldalának. Kisimítja az arcomból a hajam. És akkor jön a csók. A fenomenális, minden szervet elzselésítő, magában feloldó, katartikus csók.
Felfaljuk egymást, mint két éhes tinédzser. Mint akinek nem jut más, csak fél óra viharos smárolás és szárazpetting, és mindent ki kell hozni belőle. Markol, harap. Épp annyira, hogy ne fájjon. Vagy csak alig.
Borzasztóan akarjuk, de mégiscsak közterület. És mégiscsak pont leszarjuk. Behúz a kocsijába (az övé nagyobb). Első ülés, a kuplung és a kézifék fölött fogyasztjuk el egymást. Sebes a szám és az arcom a borostájától és az apró harapásoktól. Áthelyezi a fókuszát a nyakamra. Szívja, harapja. (Tiszta folt leszek, mint egy óvatlan gimnazistalány.) Átcsapunk a Grease színpadi változatába, én vagyok Rizzo, ő Kenicke.
Átülök az ölébe, szemből, ez így elég kényelmes - már a helyzet keretein belül. A farmerén keresztül is érzem az erekcióját. Odadörzsölöm magam hozzá, mindkettőnknek kihagy egyet a lélegzete. Finoman mozgok rajta, nagyon kis diszkrét lovaglást imitálva. Lejjebb csúszik az ülésben, lehúzza a sliccét - látok egy kis előnedvet a szürke boxeren. Nadrágban vagyok, nincs sok mozgásterem, de addig igyekszem, amíg így ruhán keresztül is, de a nagyajkam közé kerül a farka. Ebben az amerikai hotdog pozícióban mozgunk, illetve ő nekem feszíti a csípőjét, én pedig kedvemre helyezkedem rajta. A farka vége épp a csiklómat éri, körkörösen mozgok rajta. A végletekig fel vagyok húzva, csatakos vagyok a saját nedvességemtől, két perc alatt élvezek el három réteg ruhán keresztül. Ahogy hátradőlök az orgazmustól, ráfekszem a dudára, ami késként hasít bele az üres parkolóház csendjébe.
Az én pulzusom már nem szalad feljebb (nincs hova), de ő ugrik egyet alattam a váratlan zajtól, és kissé össze is megy. Lekászálódok róla, vissza az anyósülésre. Újra csókolni kezd, az arcom keményen a kezében tartja. Egyszercsak a számban érzem a brutálisan erős mentolos cukrot, amit eddig szopogatott - csípi a mikrosérüléseimet, de van ebben valami bizarr élvezet is.
Átnyúlok az ölébe, az alsóján keresztül simogatom, amit nem tűr sokáig, térdig letol mindent, így szabadon hozzáférek. Belemerevedik a tenyerembe, közben szinte beszippantja az ajkaimat. A kezemben van, szó szerint, az enyém az irányítás. Négyesbe teszem, mint egy sebváltót, és ráhajolok. Kintről csak egy vezetőülésen kényelmesen hátradőlő alakot látnak, miközben én az faszán dolgozom. Ahogy rácsúszik a szám, a makkja érzékeny bőrén megérzi a mentol hűvösét - persze ezért is adta át, ezt akarta.
Szinte gasztronómiai igényességgel szopom. Akárhányszor hozzáérek a cukorkával, felszisszen a gyönyörtől. Nem sietem el, az izgalom lehető legmagasabb fokán akarom tartani anélkül, hogy elélvezne. Néha túlságosan belelendülök, ilyenkor szól, hogy vegyek vissza, ha akarom még csinálni. Hosszan kényeztetem, amíg nem kéri, hogy vigyem el. Belefröcsköl a számba - mentolos cukorkástul minden lenyelek. Abszurd íze van, mintha osztrigát és After Eightet ennék egyszerre.
Ottfelejtem a fejem az ölében, oldalra fordulok - hagyom, hogy elégedetten simogassa a hajam, az arcom. Felnézek rá, és elolvadok attól az őszintén szerető arcától, meg a forró barna szemeitől. Mosolyog. "Nagyon hiányoztál!"
...
És akkor ébredek fel.
Tulajdonképpen meglepő, hogy mennyire későn jutott eszembe Szabolcs. Mióta szakítottunk Andorral, valahogy annyira sodortak és 'adódtak' az események, annyira kevés volt, amit tudatosan terveztem...
Tudtam, hogy nem szabadna, de írtam neki egy mailt.
"Szia. Szakítottunk Andorral. Elköltöztem. Szóval most egyedül vagyok."
Egy jó fél napot várok a válaszra - tömör és nem bizalmaskodik:
"Értem. Tudok segíteni valamiben?"
"Ja, nem, nem azért írtam. Csak úgy, hátha érdekel. Ha beszélgetnél."
"Hát, ha beszélgetni akarsz, így e-mailben, azt lehet. Mint ex az exszel. Másban most nagyon visszafogom magam. Jófiú vagyok. Nincsen senki más. Próbálok hűséges lenni a feleségemhez. Nem tudom, meddig tart, meddig bírom. Ismerem magam, egy szemét állat vagyok, és előbb utóbb kitörök, és megint elkezdek minden nőt megdugni. De, mondom, egyelőre tartom magam."
Nem is tudom, mit válaszoljak erre. Nyilván nem ezt a reakciót vártam. OK, nem a Hamupipőkét, vagy a Pretty Woman zárójelenetét, de mondjuk valami minimális érdeklődést. Esetleg azt, hogy fussunk össze. Akár barátilag. Kössünk el olyan szálakat, amik még szállonganak a szélben az utolsó találkozásunk után.
Hirtelen vakító élességgel látok Szabolccsal kapcsolatban olyan dolgokat, amik nem estek le, amikor bele voltam zúgva. Vagy amikor Andor szembesített minket, és szégyenletes vert seregnek éreztem magam.
Ez az ember nagyon nincs rendben. Instabil. Kompenzál a csajozással. Fél. Ez a pasi FÉL. Szerintem a levelemre is csak azért válaszolt, mert meg akarta szondázni, hogy nem fogok-e felbukkanni a küszöbén két bőrönddel. Beszart.
Azt hiszem, ezzel, hogy saját magát rugdosta le a piedesztálról, segített nekem elengedni a mítoszt, amit köré szőttem. Vizsgálom magam, nincs már itt semmi. Az érzelem elillant, mint az öblítő illata a régen mosott lepedőből.
...
Amúgy nem vagyok ám rendben. Ezt én is látom. A Lala ügy... a Lala ügyet bezártam egy nagy befőttesüvegbe a lelkemben, és most onnan les ki kisírt szemekkel.
Nem érzem magam biztonságban. És ilyenkor egyetlen dolgot tudok tenni: eszem. Eszem, eszem, és eszem. Két hét alatt kidobhatom több hónap diétájának és sporttevékenységének eredményeit. Mert most csak az a fontos, hogy felépítsek valami védőfalat. Ha nincs más, hát hájból. Hogy puhára essek.
Elrakom a csini ruháimat. Úgyis kihíztam. Visszalépek a kövér cuccokhoz. Amik sötétek és zsákszerűek. Nem sminkelek. Nem csinálok frizurát. Nem akarok szép lenni.
Mert aki szép, aki csinos, aki kifesti magát, aki olyan ruhákat hord, aki szeret szexelni és benne van mindenféle perverzióban... azzal ez történik. Hogy odabasszák a matracra és megerőszakolják. Nem akarom. Soha többet nem akarom.
Bebújok a zsákomba. Körberakom magam chipsszel és csokival. Így már nem bánthat senki.
