- Felkelek, csinálok valami kaját. Nem vagy éhes?

- De, hozz valami rettentő egészségtelent ide vissza az ágyba és nézzünk Szolgálólányt.

- Nem, inkább sütök zabpalacsintát. Gyorsan megvan. Szedd magad össze, gyere le, nézzük a kanapén, a nagytévén!

Tecával nem könnyű lazulni. Vasárnap reggel van, még csak 10 óra, és nem bír megülni a jó kis seggén. Egy darabig hagyott heverni az óriáságyon, prüntyögött mellettem az IPhone-ján, de most már unatkozik. A faszomért nem lehet néha aludni és aztán elbaszni az egész napot? Ezért hívják hétvégének, ami latinul annyit tesz, hogy kibaszottul ne csinálj ma semmi hasznosat.

De alkalmazkodom, lerángatom a takarómat a kanapéra, fekszem és bambulok, amíg reggelit készít. Handmaid’s Tale-t nézünk – Simon utálja, úgyhogy ezt csak kettesben tudjuk Tecával. Emberünk már kora hajnalban elhúzott Rotterdamba („hétfőn reggel korán van a tárgyalás, jobb, ha ott alszom”), úgyhogy csajos nap van.

- Nem lehet az, hogy nem ülök fel, hanem adogatod a számba?

Viccnek szánom, de komolyan veszi (zéró humorérzéke van). Felvagdossa a palacsintát kis darabokra és egyenként megeteti velem a falatokat. Jólesik, mintha az anyukám lenne, olyan fajta, aki sose volt. Én meg neki a gyereke, aki sose lesz. A picsa másnapos gyereke nagy karikákkal a szeme alatt. Közben nézzük a sorozatot, és amikor már nem táplál, odabújik hozzám, simogat. Ejj, de nagyon simogat… A meztelen combomat, a lábszáramat, teljesen a bokámig, aztán vissza. Jajnemár, legalább egy részt nézzünk végig… Valahogy sikerül nem reagálnom rá a végefőcímig, de akkor már kifejezetten rám mászik, megcsókol az üreskávé ízű szájával és a nyakamba lihegi, hogy ki akar nyalni.

Nem akarok képmutató lenni, egy percig sem állítom, hogy nem élvezem. Nem csak az effektív macerálást, hanem látni, hogy mennyire vágyik rám. Szeretem, ahogy végigfut rajta a borzongás, amikor széthúzom neki a puncimat, és a szája felé tolom rózsaszínen és csillogón. Az elején mindig finomkodik, amit szintén eléggé unok a nőkben. Én ilyen vagyok, a hagyjálbékéntől a dugjálmármegig néha csak egy-két perc telik el, és igazán nem igénylem, sőt, kifogásolom, hogy szüttyögnek az elején mindenféle elaborált előjátékkal. Ez megint egy olyan dolog, amiről nem tudom, hogy ő élvezi, vagy nekem kellene.

De hagyom, mert ő így működik, neki fel kell izgatnia magát és segédeszköznek használ. Azt valahogy kevésbé akarja, hogy én próbálkozzak nála – ami nekem nem is akkora gond, mert nem vagyok oda a punciért. Viszont a mellei kifejezetten vonzanak. A sajátjaimat is szeretem – élvezem, ha szopogatják, nyalják, harapdálják, és ha magamhoz nyúlok, akkor sem szoktam kihagyni őket a játékból. Teca melle fizetős volt, de ízléses, nem ordít róla, hogy szilikon. Nagyon profi munka, ha nem tudnám, nem is biztos, hogy észrevenném.

Szeretem hanyatt dönteni és eljátszani a katonásan álló bimbóival, felváltva csókolni a száját, aztán a cicijét, aztán megint vissza. Most melléfekszem, lesmárolom, finoman markolászom a mellét. Nem tudom elengedni azt a pillanatokra belém szurkáló gyűlöletet, amit a kockás hasa láttán érzek. Lejjebb csúsztatom a kezem – a mintaszerűen lapos has és szinte alig kiemelkedő tökpucér szeméremdomb tökéletes átmenetet képez az a nagyajkai találkozásáig. (Bezzeg nálam több középhegységen kell a kéznek végigtúrázni, mire a mellkasomtól elér a csiklómig.) Odanyúlok. Száraz. Ez mindig ilyen, nem veszem magamra, mert egyszerűen nem nedvesedik ez a nő. Nincs hangulatom nyalogatni, bőségesen megnyálazom az ujjaimat, és jól összekenem. Áttelelő kismadárként rezzen meg, amikor a csiklójához érek. Nem piszkálom sokat, nagy sérülékeny, az egész orgazmusát el lehet baszni, ha túl hamar érintem meg.

A hüvelyére nem ilyen háklis, oda benyúlhatok, persze szigorúan egy ujjal, a vége felé talán kettővel, de annyi. Szűk, szorít. Olyan zárt az egész nő. Mintha mindenét folyton csukva tartaná. Hiába beszél állandóan, nem jön ki rajta semmi lényeges. A hasfalát is mindig befeszítve tartja, mintha várna valami ütést, egy kiszámíthatatlanul érkező gyomrost (gyerekkori traumát gyanítok, de mit értek én hozzá). Konstans székrekedése is van, ez több infó, mint amit tudni szeretek, de ilyen az együttélés. Bent tartja. Talán a levegőt sem engedi ki. Lehet, hogy tele van széndioxiddal, mint egy szódásszifon.

Soha nem enged ki, talán csak az orgazmus előtti és utáni néhány pillanatban. Olyankor olyan az arca, mint egy reneszánsz madonnának, vagy még inkább egy üdvözülő szentnek – ártatlan, bizakodó örömöt látok rajta és ilyenkor legszívesebben leszobornám.

Nem vagyok benne ebben az aktusban, egyszerűen nem izgat fel. Látom, hogy Tecát viszont a végletekig, és vagyok annyira jófej, hogy ezt végigcsinálom neki. Miközben a kezem dolgozik benne, irigykedve nézem a testét, szuperfeszes. Ugyanakkor egy kicsit olyan, mintha magamat simogatnám – képzeletben kölcsönveszem, és azon gondolkodom, milyen kiválóan lehetne maszturbálni úgy, hogy ezt a testet tapintom közben, mint sajátot. Jobban vágynék magamra. OK, perverz vagyok.

Eltart egy darabig, végül úgy élvez el – halkan, szinte hüppögve – hogy a jobb mellét szopogatom. És jön a bájos, szétterülő mosoly, 5 szekundumra. Aztán máris ráncolja a homlokát (most képes rá, úgyhogy esedékes a következő botox). Mászik rám, hogy „te jössz”, de elhessegetem. Másnapos vagyok, majd este, jó? Felugrik, hogy nekem gyógysört, én meg úgy terpeszkedek a kanapén, hogyha férfi lennék, ez elfogadhatatlanul mizoginikus jelenet lenne.

Ellustázom a napot ezután, visszaalszom, rohasztom az agyam a laptop előtt, eszem valamit, amit elém rak. Teca elmegy edzőterembe, meg valami barátnővel kávézik, úgyhogy megtehetem. Este 8 körül ér haza, közepesen piásan. Ez azért furcsa, mert nem nagyon iszik, tényleg csak alkalmanként. (Mindenki azt mondja, hogy alkalmanként iszik, csak a legtöbbnek az az alkalom, hogy szerda van.)

Vigyorgós részeg, de nem basz át, az ilyenek fordulnak villámgyorsan sírós részegbe. Én a magam részéről már áttértem rozéra, és a kis hülye beszáll.

- Mit ittál? – kérdezem, csak hogy tudjam, ha kérdezi Zacher

- Nemtooom, valami koktélt. Ilyen izében voltunk, ilyen szabadtéri izében mondmár. Zsuzsi hozta, tequila volt benne talán. A többiben már nem tudom, mi volt.

Csak reménykedem benne, hogy nem valami drog. De nem, akkor rosszabbul lenne. Ez csak egy gyakorlatlan bélésű tini, aki beivott. Remélem, hányni nem fog, azt nem bírom. Hozok neki chipszet, és tényleg kurva részeg lehet, mert gondolkodás nélkül enni kezdi.

Bekapcsolom a tévét, valami ezerszer látott limonádét – nem pazarlok rá most jó műsort, egy hangra sem emlékezne holnap. Hat rá a zsír meg a szénhidrát, kicsit összeszedetted 20 perc múlva. És tévedtem, karattyolós részeg lett. Nem tudom, miért lepődök meg, józanul is karattyolós. Csak józanul kizárólag lényegtelen hülyeségekről beszél. Most még a hangja is más. Trelawney moment van a Harry Potter harmadik kötetének végéről. Ez most egy igazi jóslat.

- Tudod, mi van? NEM SZERETEM SIMONT! Na, kimondtam. Nem szeretem. Vagyis szeretem, mert jó hozzám, jó hozzánk. De egyáltalán nem vonz – nem tudom kívánni… Sokat gondolkoztam ezen.. Hehe, látom, hogy nem hiszed, hogy szoktam gondolkozni – nyihog egy nagyon nem szexit – Hogy azért nem vonz, mert specifikusan Ő nem izgat, de azt érzem, hogy más pasi sem izgat. Sokáig azt hittem, hogy simán aszexuális vagyok, vagy az lettem. Akkor kezdtünk el klubokba járni. Én azért erőltettem, hogy Simon tudjon dugni másokkal, és akkor engem békén hagy. De akkor történt valami. Amikor először kezdtem megérinteni lányokat… Olyan finomak, olyan… olyan selymesek tudnak lenni. Igen, képzeld, hogy nem csináltam ilyet soha korábban. Simont veszettül izgatta, amikor először látott puncit nyalni, de a közelében sem volt annak, amit én éreztem. Azt éreztem, hogy ez így van rendben. Hogy nekem ez a természetes, és hirtelen a fasz, meg a szőrös, büdös pasik undorítóvá váltak. Deee… itthon még kellett Simonnal dugni, és én rendes feleség vagyok, és hagytam, hogy megdugjon, mert bazmeg hozzámentem és ez a dolgom. Aztán jött ez a csodálatos dolog, jöttél TE.

Nabazmeg, mondom én is magamban. Mondtam többször is a sztori közben, de a Miatyánkot is mondhattam volna énekelve, azt se veszi észre. Ömlik belőle a szó, szakad a gátja, mint a szűk nőnek szülés közben. Ez volt bent, tudtam, hogy van valami bent.

- Én tényleg nem is tudtam, hogy minek örültem jobban, hogy Simon békén hagy a picsába, vagy hogy megkaptalak téged. És orgazmushoz juttatunk… annyira szépek az elélvező nők, hogy azt sem bánom, hogy a férjem faszán élveznek. Szerintem Simon meg van győződve róla, hogy az ő kedvéért csinálom, azért szexelek veled olyan lelkesen. Szegény hülye.

És ezt még masszívan sokféle permutációban elismétli. Abban reménykedem, hogy nem azt hiszi, hogy belém szerelmes, hanem egyszerűen megérti, hogy leszbikus, de legalábbis homoflexibilis.

- A nagyanyám ki fog tagadni… - ezzel a mondattal fejezi be, böffent egyet és elalszik az ölemben.