- Nem gondoltam volna, hogy ilyen konform picsa vagy. Pont te.

Az egyik régi közös reggelizőhelyünkre ültünk be. Andor azt akarta, hogy menjek át a lakásba, és ott beszéljünk, de nem akartam. Nem mertem. Tuti nagyon ideges, és nem akarok megint kapni a fejemre. Akár fizikailag. Jobb a nyilvános hely, a semleges terep.

Ha meg van sértve, akkor a placid racionális-semlegesből (akit mindenki lát, amilyennek mindenki gondolja) egy pillanat alatt vált át nagyképű-gyalázkodósba. Ha tovább hergelik, akkor ebből lesz a fröcsögős agresszív. De egyelőre csak a beszólogatós fázisban vagyunk.

Nyilván felhívott, hogy hol a picsában vagyok, amikor hazajőve meglátta, hogy összepakoltam és elhúztam. Egy darabig nem vettem fel a telefont, de aztán írt egy nagyon hideg e-mailt, hogy azonnal hagyjam abba az éretlenkedést, és hívjam vissza. Mondjam el, hogy mi a bajom, és mit hisztizek. (Bár  legjobb az lenne, hogyha nem is mondanék semmit, hanem fognám a cuccom, hazajönnék, és kussolnék. Ezt nem mondja, csak gondolja.)

Andor lekezelő stílusban folytatja, mintha még mindig a kisvárosi tapasztalatlan lányka lennék, akivel annak idején összejött.

- Most ezen? Hogy egy pasi? Mert nem lehet kísérletezni? --- közben a fél arcával fintorog, ez mindig is idegesített --- Azt hiszed, hogy van valami? Egy haverom, jól éreztük magunkat, ennyi.

- Nem érted. Nem ez a gond  --- próbálok nyugodt és semleges lenni, nem vádaskodni

- Nem? Mert nekem sem volt gond, hogy százmillió más pasival baszatod meg magad.

- Úgy emlékszem, hogy ezt kifejezetten te kezdeményezted!

- De nem nagyon tiltakoztál.

- Nem.

Kavargatom a kávémat. Nem tudok mit mondani. Semmi kedvem megbeszélni, már túl vagyunk a beszélgetésen.

Nagy levegőt veszek.

- Kilépek. Nem szeretnék veled lenni többé. Ez rossz, mind a kettőnknek rossz. Csak bántjuk egymást. --- Te bántasz engem - gondolom --- Legjobb esetben is csak élünk egymás mellett, mint két idegen.

Csak idegesen, felsőbbséggel nevet.

- Röhejes vagy. És hova mész? Ott fogsz élősködni a kis barátnődön? Meddig fog szerinted megtűrni? Hogyan fogsz gondoskodni magadról? Te is tudod, hogy nem fogod egyedül bírni! Mikor voltál utoljára egyedül?

Olyan magabiztos. Jaj, édes Istenem, csak nehogy elbizonytalanodjak. Most nem szabad. Próbálok nem is ránézni.

- Nem tudom, hogy lesz --- folytatom végül --- de nem is érdekel. Csak jobb lehet.

- Na, majd meglátjuk. Jössz te még a küszöböt rágva! Majd amikor rájössz arra, hogy mire jó a szaros ki fizetésed egyedül. Mert nehogy azt hidd, hogy tőlem bármit is elvihetsz. Még az a szerencse, hogy nem házasodtunk össze. Nem voltam idióta. Hogy vidd mindenemnek a felét.. Nincs semmid! Érted? Semmid!

- OK, azért a cuccaimat elvinném valamikor.

- A ruháidat meg a szaros kávébögrédet viheted. A bútor, a cuccok maradnak. A kocsidat felejtsd el. Én fizetted eddig is. Járjál majd busszal. Kis benzintyúk.

Röhög, milyen rondán! Egyre hangosabb, kezdenek nézni minket.

Felveszi a kabátját, lebasz egy ötezrest az asztalra.

- Na, megyek. Hülye kurva voltál mindig is. Menjél szopjál faszt, ahhoz értesz, meg pénzt költeni tudsz, semmi mást. Beteg picsa.

És otthagy.

Nem érzek semmit, még mindig nem érzek semmit. Nem is tudom, hogy mit kéne éreznem. Olyan, mintha valaki meghalt volna.

...

Túlélem az ünnepeket. Anyámékat meg Egert megúszom 2,5 nappal. 25-én megyek le, nagymamákat látogatok, eljátszom az nővérem ördögi gyerekeivel. Két óra annyira elég belőlük, nem győzöm áldani az eszem, hogy nem akartam ezekből otthonra soha.

Persze, nem mesélek semmit. Nem tudom, mit mondanék. Andort senki nem hiányolja, sosem jött le, ünnepekre sem.

Harmadnap anyám feltankol bejglivel, halászlével meg székelykáposztával (a kocsonyát úgy kell kicsempésznem a zacskóból vissza a hűtő az utolsó pillanatban), és végre mehetek haza. Mármint Eszter lakásába.

...

December 29. Egyedül vagyok. Teljesen. Fel akarom hívni Zalánt, elmondani neki a fejleményeket, de mégsem teszem. Nekiállna örömködni, át akarna jönni, hozna pezsgőt is, az tuti. Nincs kedvem.

Eszter lakása egészen kísértetiesen nyugalmas. Nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen békés. Tudom, hogy senki nem fog rámüvölteni, beviharzani. Vagy csak számonkérőn körbevizslatni és megítélni.

Egy darabig egészen élvezem. Könyvet olvasok a süppedős kanapén. Azt se csináltam már vagy egy éve. Aztán ahogy sötétedik, mászik a torkomba a gombóc. A kezem ökölben, az állkapcsom merev. Ki kell nyitnom az ablakot, mert úgy érzem, hogy megfulladok. Bárcsak dohányoznék... Az adna valami tennivalót, meg lenyugtatna. Ihatnék is, senki sem szólna be egy pohár vörösborért, de annyira görcsöl a gyomrom, hogy a csersav gondolatától is hányingerem van.

De nincs erős összeszedni magam is elmenni valahova. Meg hova mennék. És főleg: kivel? Szánalomhegy 35 éves frissen szingli picsa nekivág a nagy pesti éjszakának? Kösz nem.

Akkor villan be a zseniális ötlet. Hosszú labda, de egy próbát megér. Már keresem is a telefonom névjegyzékében

- Öööö, szia Aliz vagyok. Tudod a cégből....   A hangom? De édes vagy... Semmit, csak így elvagyok. Igazából lemondták a barátok a ma esti programot.... Ja, influenza, gondolom.... Igen, és arra gondoltam, hogyha esetleg nincs programod mára.... persze tudom, hogy későn szólok, de..... tényleg? ... az tök jó.... nekem is már eléggé elég volt a család, haha.... megiszunk valamit?

Lala nem hülye. Sok minden, de nem hülye. Nem igazán érti, hogy mi van, de nem kérdezősködik, csak kihasználja azt alkalmat. Sejti, hogy nem elsősorban inni akarok, vagy legalábbis nem kizárólag.

Azért a tisztesség kedvéért beülünk valahova, iszunk két pohár bort - rendes lakossági randi, vagy akár baráti találkozónak is elmegy. Közel vagyunk Eszter lakásához (nem véletlenül választottam a helyet).

Sokkal lazább, mint a legutóbb, a csapaépülésen. Mintha lett volna valami nője az ősszel, ilyen félkomoly, amiről már lehetett hallani bent, egy egész csinos nő. És ezek megdobják egy pasi önbizalmát, ez látszik is rajta. (Nem tudom, megvan-e még, de pont kurvára nem érdekel.) Meg hát én hívtam fel, én akartam. Úgyhogy most tolja a teremtés koronája tempót, nevetek is rajta, de csak magamban.

A kapualjig megy neki. Beírom a kódot.

- Ugye feljössz egy kávéra?

Csak bólogat, majd kásás hangon megszólal:

- Lehet..? Mi van most...? Mit lehet...?

- Bármit lehet.

Akkorát lélegzik, ami egy szabadtüdős merülőnek is tisztességére válna.

- Aztakurvaélet.

A liftben már csókolgat. A kezem. A nyakam.

- Nem akarlak lerohanni. Nem akarom elbaszni.

- Akkor ne baszd el.

Az előszobába lépve nem is kapcsolom fel a villanyt, csak a sólámpa világít az egész minilakásban, meg belvárosi fények az ablakon át.

Belövök valami nondescript háttérzenét a gépen. A süppedős kanapéra húzom. Roppant gyengéd. Úgy fog, mint a hímes tojást. (Biztos a nő szoktatta így. Ennek annyira nem örülök. Jobban szeretem a határozottságot. De hát mit vártam, ez csak Lala.)

Olyan, tényleg, mint egy randi. Egy olyan rendes lakossági randi, olyan legális, olyan ártatlan. Első szex (mondjuk). Nem tudom elhelyezni magamban ezt az élményt. Az elmúlt években csak Andor jóváhagyásával és / vagy jelenlétében szexeltem mással. Vagy legalább utólag elmondtam. Mert ez volt a deal.

De most nincs deal. Csak a nagy büdös semmi van. Nincsenek szabályok, nincsenek keretek.

Hogy is kell ezt? Elengedni magam? Már nem emlékszem. Hogy hogy lehet úgy csinálni, hogy Andor merev, kiismerhetetlen arca ne ugráljon a szemem előtt közben.

Hiába csinál Lala bármit, igazán nem tud felizgatni. Látja, tudja, és iszonyatosan igyekszik. Egészen ügyes is. A szám után olyan éhesen tapad a puncimra, ami eddig nem adatott meg neki, mintha olimpiai selejtezőn nyalna.

A viszonylag hosszú szexmentesség végül felülkerekedik bennem - Lala lelkesedése is ragadós. A nyelvétől lesz egy jó kis háztáji orgazmusom - semmi extra, de örülök, hogy örül neki. (Olyan érzés, mint ahogy egy anya nézné a kisfia első focimeccsét.)

Ledöntöm a kanapéra és kézbe veszem a helyzetet. Verem a farkát, közben csókolom a száját (van benne annyi mazochizmus, hogy fordítva is élvezné...) Aztán fölé térdelek (gumi fent) és kínosan lassan beleülök a kemény faszba. Szerencsére az élvezéstől nedves vagyok, könnyen csúszik. Először nem is mozdulok, csak a hüvelyizmaimmal szorítom meg egyre jobban. Hosszú zongoristaujjaival belemarkol a fenekembe és emelgetni kezd. Veszem a lapot, elemelkedek, aztán visszaülök. Nagyon lassan. Illetve lassan gyorsulva. Tisztességesen lovagolom, nem hagyom rá a melót, csak a csípőjét kell nekem feszítenie, intézem a mozgást.

A párnapos borosta a puncimon hozzádörzsölődik a trimmelt vörös szőrhöz.

- Aaaaa, hagy abba, még nem akarok elmenni --- kéri.

Megfordulunk, a lábam a nyakában. A maga tempójába kezd dugni - ha ő irányít, tudja úgy csinálni, hogy sokáig tartson. És tart is - erre emlékezhettem volna nyárról. Nem sieti el. Jólesik, van benne valami vigasztalóan repetitív (mint egy gyerekvers refrénje), ahogy pumpál bennem. Egy idő után megkérdezi:

- Tudsz még? Akarsz még?

- Akarhatok. Add a kezed!

Odairányítom az hüvelykujját a csiklómhoz és rászorítom. Azt akarom, hogy abban a tempóban dörzsölje, ahogy lök rajtam. Nagyon össze kell szorítania a fogát, hogy bírja, de ügyes, kivárja az élvezetem. Utána viszont teljes erőből belémélvez, szinte érzem még gumin keresztül a forróságot, ahogy lüktet.

Végtelennek tűnő ideig fekszik rajtam, érzem a bőrömön friss izzadságát. Finoman letolom magamról.

- Kérsz valamit inni?

- Ásványvizet, bubisat, ha van.

Csak az van, más sincs. Ez a hűtő tartalma: víz, bor meg egy nyitott tonhalkonzerv. Töltök egy pohár vizet neki, magamnak egy generózus pohár bort (borospohárba mindkettőt, mert csak az van).

Csendben iszunk.

- Most haza kell mennem? --- kérdezi

- Szeretnél maradni?

- Persze. --- bizonytalan, nem tudja, hogy kezdjen bele --- De a pasi? A pasid, vele mi van?

- Nincs --- válaszolom röviden, mintegy leszögezve, hogy a témát lezártnak tekintem.

Nem feszegeti. Okos fiú.

Kinyitom a kanapét, dobok neki egy takarót meg egy díszpárnát. Fogat mosok és bezuhanok mellé.

Nem mer nagyon bújni, túl soknak érzi (én meg pláne), de simogat. Álomba simogat.

Rohadt önző egy picsa vagyok.

Meg buta is. Biztos úgy van, ahogy Andor mondja. Buta, tehetségtelen, önző picsa vagyok.

Ezzel a gondolattal alszom el.