Komolyan azt éreztem, hogy hiba van a Mátrixban. Vagy ez, vagy Truman show. 

Nordic walkingolok. Azt hittem az majd együtt jön el a menopauzával és dauerolt hajjal. De nem. Szét vannak baszva az ízületeim, úgyhogy az orvos letiltott a rázkódásról. Nincs futás, nincs ugrabugra. Szóval hajnalban, vagy olyan délután, amikor nincsenek a gyerekek, fogom ezeket a bizarr botokat és nekiindulok sétálni. Másfél kilométeresek a köreim, igyekszem olyan 4-5-öt megtenni belőlük minimum. 

A játszótér felé keresztezi az utam egy anyuka. Tologat valami fekvőkorút, fél kézzel, a másik kezében telefon, folyamatosan beszél. Mellette egy négyévesforma kisfiú ballag, egyik keze felkötve. (Vajon amikor eltörte, akkor is telefonált anya? És rögtön le is oltom magam, hogy appropriálok.)

A következő körben ismét a játszótér mellett botozok el, és MEGINT ott az anyuka, és MOST IS ABBÓL AZ IRÁNYBÓL JÖN. Babakocsitolva, félfülleltelefonálva, felkötöttkezűgyerekkel. És a következő körben is. Kicsit megborzongok. Aztán a többi körben nem, de a játszótérnél azért nyelek egyet. Másnap megint. Megint ott van, babakocsi, töröttgyerek, telefon.

Tudom, hogy hülye vagyok, rosszak az idegeim. De az motoszkál bennem, hogy mi van, ha Ervin figyeltet. OK, most, hogy kimondtam, tényleg hülyeség. Megmondta, hogy ő tényleg csak a szexben ilyen, semmilyen más módon nem fejezi ki a fétisét. Nem vágyik rá, nem izgatja. De az ágyban… ott csak ez izgatja. Néha próbálkozott a kedvemért vanilla szexszel, de láttam rajta, hogy nem erre vágyik. Elélvez, de nem úgy, inkább gépiesen.

A második randira már úgy hívott, hogy csak akkor menjek, ha van kedvem vele lefeküdni. Nincs harag, hogyha nem, csak akkor ne raboljuk egymás idejét. Amúgy meg színházba megyünk. Én meg szeretem a színházat… Ha valami távol áll tőlem, az a magamutogatás, de lenyűgöz a színészek átlényegülése a szerepbe. A játék. Amikor ezt mondtam neki, rögtön felcsillant a szeme.

• Szeretsz játszani? Vannak olyan szerepek, amiben el tudod képzelni magad?

Nem vagyok elsőbálozó, sejtettem, hogy ez valami kinky dolog lesz, úgyhogy kiérő választ adtam.

A színházból kilépve rágyújtott egy lehetetlenül proli cigarettára, felajánlotta a karját, és kérdezés nélkül a lakása felé kormányzott. Még hozzám sem ért, semmi csók, semmi sallang. Beszélt, beszélt, folyamatosan beszélt, nekem meg kényelmes volt így, szerettem hallgatni a hangját, az egyetlen izgató tulajdonságát. Néztem a semmibe, tempósan sétáltam és vártam, hogy mi lesz.

Belváros, macskahúgyszagú lépcsőház. A lakás pont olyan volt, amilyennek vártam. Iszonyú zsúfolt, rendetlen, mindenhol könyvek, papírok, a padlón is alig volt egy lépésnyi hely. Nagymamalakás, a bútorok, az illat, a sötétítőfüggönyök. Viszont viszonylag tiszta volt. És frissnek tűnt az ágynemű. Ez is valami.

Töltött magának egy whisky-t, rám nézett – én nem akartam picsa lenni, bólintottam, és töltött nekem is. Félretolta az asztalon heverő ezernyi biszembaszomot, csinált egy üres sarkot, ahova leülhettünk. Lehúzta az italt, és némán morzsolni kezdte az ujjaimat, ami egészen jólesett. Amíg én kortyolgattam (sosem ment az egyhajtásra), egyre intenzívebben nyomogatta, masszírozta addig a határig, hogy elkaptam a kezem, mert már ropogtak az ujjperceim.

A hirtelen mozdulat nyomán megint azt a kaján szemvillanást láttam, amit korábban a színházban. (Na jó, most mi a fasz történik? Egyre inkább úgy voltam vele, hogy most már csináljuk, essünk túl rajta, aztán hazamegyek, mert biztos, hogy ez nem az én világom.) Felállt, és azzal a lassú módszerességgel, ahogy minden más is csinált, levetkőzött előttem. Vicces, hogy igyekeztem nem elképzelni meztelenül, de pont olyan volt, mint ahogy igyekeztem nem elképzelni. Vékony volt, szőrös. A lába között full naturál őszes pamacs hivalkodott, jótékonyan takarva a farkát.  Hááááááát, ezzel nem tudom, mit kezdek – villant belém. Basszus, menni kellett volna, menekülni, amikor elővette a cigit, amikor megszagoltam a lépcsőházat… De nem mentem, és rohadjak meg, ha most nekiállok hisztizni. Egy dugás, mit tesz az. Strigula. Már ha egyáltalán feláll neki.

Közben én is felálltam, és vetkőzni kezdtem. Orvosi rendelőben éreztem magam. Nem néztem az arcába, a pamacsára szegeztem a szemem, hátha történik ott valami figyelemreméltó. De magamon éreztem a tekintetét, és amikor felpillantottam majdnem hátraléptem. Mániákusan szikrázott a szeme. Úgy éreztem, már meg is voltam neki, elölről, hátulról.

Rövid tagmondatokban utasított (mennyire más volt, mint amikor magyaráz, amikor tanít - akkor be nem áll a szája, sűrűre és közbeszólhatatlanra szövi a monológját) Hanyattfeküdtem hát meztelenül az ágyán (lehetetlenül szúrt a fejem alatt valami lószőrszerű díszpárna). Mellém ült.

• Nem tudom, mennyire vagy ebben otthon, de előtte meg kéne beszélnünk néhány dolgot. Okos nő vagy, valószínűleg levetted, hogy nem standard dolgokat kedvelek a szexben. Elmondom, mire gondolok, és ha nem tetszik, felöltözöl, és hazamész, nem zargatlak többet, jó?

Nem is várta meg a válaszom, hanem folytatta.

• Feltételezem, hogy hallottál már a BDSM kultúráról. Csináltad már? Nem? Nem nagyon?
• Voltak azért pasijaim, akik szerettek dominálni… – hazudtam kicsit, mert némi fenékpaskoláson és óvodás szintű csúnya beszéden felül nem nagyon volt tapasztalatom
• Kezdjük azzal, hogy én nem annyira dom vagyok, mint inkább szadista. Azt élvezem, hogyha neked fáj. Igazán fáj, de közben élvezed is. Ha nem tudok úgy fájdalmat okozni neked, hogy ne élvezd, akkor semmi értelme.

Megnémultam, megrémültem. Hazajutok-e élve?

• Semmi olyat nem csinálok, amit nem szeretnél. De hamar próbáljunk ki mindent, amit én szeretek, hogy lássuk, merre tudunk továbbmenni. A legfontosabb, hogy legyen egy safeword. Mit szeretnél?
• Kalapács – mondtam gondolkodás nélkül. A gyerekkori szomszédom arra idomította a kutyáját, hogy ne egyen meg semmit, amíg nem hallja ezt a szót. Miért jutott ez eszembe?
• Hát nem tudom, hogy ez a legjobb választás-e… Lehet, hogy azt is használunk majd, félreérthető lenne… Jaj, nem, nem, vicceltem, nem lesz kalapács! – nevet az arckifejezésemen, ami tömény rettegést tükrözhetett ekkor – Olyan édes vagy, hogy kiesek a szerepemből – és tovább röhögött – Szóval kalapács, rendben.

További tárgyalás nélkül simogatni kezdett. A hasamat, a kiálló bordáimat. A háton fekve szinte elenyésző melleimet.

• Most azt fogom csinálni, hogy egy darabig simogatom egy testrészed, és akkor számíthatsz rá, hogy ott nemsokára fájni fog. De aztán megint simogatom, és megnyugszol. Megengeded? És legközelebb már tudni fogod, hogy számíts erre. Hogy előre félj és izgulj azon, hogy milyen fájdalom jön, és mikor. Nekem egy kibaszott izgató, remélem, neked is az lesz.

Megfordított, és rendkívül gyengéden cirógatni kezdte a fenekem, lefelé az ujjbegyeivel, felfelé a körmei hátával. Szinte csiklandozott az érintése. Aztán hirtelen hatalmasat csattan a tenyere a bal farpofámon. Belém hasított valami csípő és égető érzés, elakadt a lélegzetem, megrándultam a meglepetéstől – pedig mondta, hogy ez lesz. Azonnal rátette a kezét az ütés helyére, éreztem a melegét, csillapította a fájdalmat. Aztán folytatta, a másik fenékdombom is megkapta ugyanezt – most már jobban készültem, de akkor is felszisszentem.

• Egyelőre ennyi a popsidra, később kicsit többet kapsz. Ha kész vagy rá. És ha szépen kérsz.

Megfordított, megláttam az arcát – kisimult és elégedett volt. Mintha átmentem volna valami vizsgán. Rátért a mellbimbómra, és nagyon paráztam, mert az azért elég érzékeny területem. Az ajkaival és a nyelvével kényeztetette a bimbóimat igazságosan figyelmet szentelve mindkettőnek. Aztán felegyenesedett, ismerősen villant a szeme, és a erőteljesen megcsavarta őket. Aztán megint jött a szája – néha csak a leheletét éreztem. Volt, hogy az egyiket cirógatta, a másikat megtépte.

Ambivalens érzetek kavarogtak bennem – és közben meglepően tódult a vér az altestembe. Nem tudom, talán maga a fájdalom és kényeztetés váltakozása, de valószínűbb, hogy Ervin szinte eszelős izgatottsága ragadt rám. A kezem az ölébe tévedt, és meglepve tapasztaltam, hogy a bújós farok jelentősen felágaskodott és megnyugtatóan nagyra nőtt. Hirtelen rácsapott a kezemre.

• Ki mondta, hogy hozzányúlhatsz? Ezért meg kell, hogy büntesselek! Fordulj meg. Tízet fogok ütni a fenekedre. Egyre erősebbeket. Te pedig szépen számolni fogod. A tizedik nagyon kemény lesz.

Nem hazudott, a végén kicsordult a könnyem. Amikor odafordítottam az arcom, és meglátta, már-már atyai jóindulattal csókolta le a sós cseppeket.

• Gyönyörű piros ez a popsi. Most már lehet, hogy megkapod a faszom. Szeretnéd?

Nem tudom – gondoltam – szeretném? Dugni jöttem. Akkor dugjunk. És érdekes módon tetszeni kezdett a játék. Nem direkten a fájdalmat élveztem, de az Ervinre gyakorolt hatása kifejezetten pörgetett.

• Igen
• Igen mi?
• Öööööö…..
• Igen, URAM!
• Igen, uram…

Gumit húzott és belém vezette a faszát. Finoman dolgozott bennem, simogatta a fenekem – a bőröm sajgott a keze alatt. De most már tudtam, mire számíthatok, és nem lepett meg, amikor hirtelen rákapcsolt, csattogott bennem, és olyan erővel csapkodta a fenekem, hogy arra gondoltam, hogy fogok másnap ülni. Többször ismételte a ciklust, és mindig egyre nehezebben állította le magát. A végén már olyan hangosan hörgött, hogy a szomszédok hallását féltettem. Váratlanul élveztem el, megérezte a szorításom, még jobban rákapcsolt, belemélyesztette az ujjait a csípőmbe, a csontomat markolta, és férfihoz képest igen hangosan eresztette belém a tartalmát.

• Igen…. – fújtatott – Ilyesmire lehet számítani. És még ilyenebbre. Ez inkább bevezető. De nagyon büszke vagyok rád, ritkaság, hogy egy tapasztalatlan nővel idáig jutok első alkalommal. Megdicsérlek.

Nem tévedtem nagyot, roppantul sajgott a hátsóm. Szó nélkül keresett elő valami célkrémet, amit valószínűleg nem véletlenül tartott az éjjeliszekrény fiókjában. Voltak ott egyéb dolgok is, de olyan hamar csukta vissza, hogy nem tudtam megvizslatni.

• Nem kell olyan kíváncsinak lenni. Majd kapsz abból is. Ha jó kislány leszel.

Akkor még nem tudtam elképzelni, meddig fogunk menni.