- Csak azt akartam megkérdezni, hogy … jársz valakivel?
- (nagyot nézek) Öööö…
- Úgy értem, hogy van-e éppen barátnőd.
- (még nagyobbat nézek) BarátNŐM?
Ritkán sokkolódom ekkorát, pláne valami kvázi pozitív dolgon. Úgy tűnik, egy kicsit elhamarkodtam a tanári kar letyúkólozását. Mármint az a része áll, hogy túlnyomó többségében nők, de az a része, hogy csakis idegesítő és / vagy unalmas picsák, az nem. Nehéz beismerni, hogy tévedtem, de ez az igazság.
Mondtam azokat a rohadt béna társasjátékos összejöveteleket, amikre csakis a humán illendőségből ellátogattam (meg csekkolni Mr. Moore-t, OK). Ahol kikészített a zsibbasztó ingerszegénység és eldöntöttem, hogy többet nem. Mindkétszer találtam valami jó indokot, hogy a lehető legkorábban lelépjek. Így utólag feltűnhetett volna, hogy egy csomóan csak akkor érkeztek, amikor én már menőben voltam.
Úgy derült fény a dolgokra, hogy vissza kellett menni élő oktatásba. Mondták, mondták egy darabig, hogy nem, és kihúzzuk a szünetig, de a szülők kardoskodtak, és egy magánsuliban az ő hangjuk elég mély. Nekem persze görbült lefelé a szám, mert olyan jól elvoltam otthon online-ban, és nem éreztem magam lelkileg felkészülve arra, hogy szemtől szembe tanítsam az atkákat. Választásom nyilvánvalóan nem volt, úgyhogy hozzá kellett szoknom a gondolathoz, hogy újra melltartót kell felvenni, meg alulra sem jó a pizsama. Ugyanakkor ez azzal a kellemes élménnyel is párosult, hogy minden tavaszi cuccom lötyög rajtam, mint shar pei-en a bőre.
Sosem volt sok barátom, de a számuk a COVID alatt lényegében nullára redukálódott. Nem vagyok igazán jó a kapcsolatok megtartásában… milyen meglepő. De amikor a kerthelyiségek kinyitottak, belém vágott, hogy konkrétan nincs kivel mennem. Nem csak barátaim nincsenek, már ismerőseim se. Egy porcikám sem vágyott belerakni egy halom energiát ebben a társaság-keresésbe - most kezdjek valami új hobbit? Vagy aktívkodjak valami eszelős fb csoportban, hátha lesz vmi offline tali? Sokkal kézenfekvőbbnek tűnt, hogy ha már úgyis össze vagyok eresztve ezekkel a tancsinénikkel, akkor betagozódom. Hallottam őket a tanáriban programokat szervezkedni és a gyomorgörcsöt leküzdve megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e.
Öten mentünk egy kevéssé ismert, de meglepően kulturált kis sörözőbe Zuglóban, mert a belváros elesett a fiatalok hirtelen támadt érdeklődése miatt. Kitti néni (természettudomány) egy stílusosan őszülő, tüsi hajú, masszív testű nő, és mint kiderült, olyan mennyiségű alkoholt képes elfogyasztani a részegség legapróbb jele nélkül, hogy bármelyik pasit az asztal alá inná. Zsófi néni a halk szavú, pici és törékeny énektanár - minden vékony rajta, a haja, a bőre, a csontjai. Olyan érzés ránézni, mint egy fészekből kiesett röpképtelen madárfiókára - csőrszerű orra nem segít elhessegetni a képet. Katinka néni matekos, egy 45 körüli, kreol bőrű kőszikla - mint egy indián (bocsi, amerikai őslakos, ha PC akarok lenni) törzsfőnök és egy woodstocki hippi szerelemgyereke. Ez az etnikus ékszeres, batikolt szoknyás típus. A legjobbat hagytam a végére: Kloé néni, az iskolapszichológus. Kábé a legelragadóbb nő, akit valaha élőben láttam. Nem a fürdőruhamodell-típus, de káprázatosan arányos a teste, és az arca pedig valami varázslatosan szép. Nem olyan hétköznapian gyönyörű, mint akit megfüttyögnek az utcán. Nincs rajta semmi extra. Valami kisugárzás-féle miatt lehet ilyen elképesztően vonzó még nekem is, aki ritkán hajlik nők felé. Valahogy nem tudsz másfelé nézni, ha ott van a közelben.
És ott voltam én. Már rutinból azt akartam mondani, hogy egy lottyadt, túlfőzött túrógombóc. De amikor felnéztem, és megláttam a tükörképem az üvegfelületen, arra jutottam, hogy igazából nincs nagy baj azzal, ahogy kinézek. OK, sosem leszek zsófinéni, de talán már nem az az emberek első reakciója, hogy “tejóégdekövér”. Csodával határos módon megmaradtak az óriásmelleim, és vannak rajtam értékelhető elemek, mint a kerek vállam, a hibátlan szemöldököm, a sűrű hajam. Ez a nő, ez egészen.... elfogadható.
Szerencsére nem csak a suliról tudtak beszélni. Elmaradtak azok a témák is, amitől tartottam, mint a főzés, meg a kertészkedés, meg a gyerekek. Sztorizgattak, röhögcséltek, és egészen jól be tudtam szállni a magam szalonképesebb történeteivel. Bár a számba hányok a kifejezéstől, de teljesen jó “csajos estének” tűnt.
Fél 10-re mindenki kellemesen spicces volt (kivéve Kitti nénit, pedig 7 pálinkát letolt addigra, de olyan stabil volt a keze, hogy gyöngyöt tudott volna hímezni), amikor az indián asszony kivételével mindenki elment a bárhoz, és kettesben maradtunk. És akkor jött ez a rendkívül furcsa dialógus. Katinka néni látható zavarodottsággal kezelte az értetlen arckifejezésem.
- Jaj, ne haragudj, nem akartam a magánszférádba gyalogolni… De tök véletlenül megemlítette Teca egy Labrisz eseményen, hogy ti voltatok…
Teca. Annak a rövid életű poliamor triádnak a női tagja, amiben pár hónapig unikornist játszottam, és amiben Teca felismerte, hogy igazából csak a nők vonzzák, és miután leléptem, villámgyorsan el is váltak Simonnal. Mondanám, hogy volt benne szerepem, de csak projekciós felület voltam. Olyan hirtelen jött az aha-élmény, mint amikor rájössz, hogy Bruce Willis végig halott volt. Ez a nő leszbikus, és flörtöl velem. Miközben újrakalibráltam az agyam, az is leesett, hogy Kitti néni és Zsófi néni sem csak szobatársak. Kloé meg… őt még nem tudtam elhelyezni. Bazmeg, tényleg csúszok az autizmus spektrumon, hogy ezt csak most vettem észre.
Próbáltam úgy csinálni, mintha az egész dolog eddig is teljesen nyilvánvaló lett volna számomra, és diplomatikusan elmondtam Katinkának, hogy én a legjobb esetben is max heteroflexibilis vagyok, és bár hízelgő az érdeklődése, én azért szeretem, ha van az aktusban legalább egy fasz. Nem gondoltam még bele, de attól, hogy az ember nem kizárólag a másik nem iránt érdeklődik, jár neki a queer identifikációból?
A nő egyébként teljesen jól viselte a visszautasítást, valószínűleg szegény hozzá van szokva, hogy sokszor lukra fut. Amúgy itt nem is az volt a bajom, hogy Katinka nő, hanem hogy engem ez a típus és személyiség nem vonz szexuálisan - a férfi megfelelője sem tetszene. Kloé néni viszont nem tudna olyan nemű lenni, hogy ne gyorsuljon fel tőle a pulzusom. Ahogy nőtt bennem az alkoholszint, annál vonzóbb lett, pedig eleve magasról indult. De teljességgel kikódolhatatlan volt, hogy ő melyik kapu(k)ra játszik, vagy egyáltalán elérhető-e. Legtöbbször csak mosolygott, és nem kommitáló módon szólt hozzá a beszélgetésekhez.
Mint tudjuk, kb ezer éve nem volt már rendes szexuális aktusom, és gejzír-szerűen tört fel bennem a vágy. Ott ült mellettem ez a nő, és én semmi másra nem tudtam gondolni, mint hogy megérintsem. Kár, hogy elképzeltem, ahogy véletlenül a vállához érek, mert gondolatban azonnal tovább simítottam a tarkójáig és beletúrtam a hajába. És onnan már nem volt megállás, mert persze szuperérzéki szája van, amit egészen egyszerűen muszáj megcsókolni. Éreztem a puhaságát, a nyelvemet a szájában… Persze ebből nem léptem meg semmit, csak bámultam szemérmetlenül, tódult a vér az alhasamba és csatakosra ázott rajtam a franciabugyi. Ilyen az én szerencsém, hogy amikor végre vágyni kezdek egy élő emberre, az pont egy gyönyörű nő, és nem valami könnyen megkapható, bonyodalommentes pasi, akit hidegen indulva is 12 perc alatt elcsábít bármelyik nő, aki egyetlen fokkal vonzóbb egy halom út szélén száradó teveszarnál.
Akkor egy picit elveszett az időérzékem, és a következő konkrét emlékem, hogy Zsófi néniék asztalt bontanak. Mindenki mindenkivel puszipuszi (Katinka azért nem felejtette el végigsimítani a gerincem, amikor megölelt, biztos, ami biztos). Kloé ezt az arcot alig összeérintős távpuszit játszotta, az ajkaira esélyem sem volt. Egy darabig még álldogáltam ott, amíg mindenki elment útjára, azzal az ürüggyel, hogy csak most jut eszembe taxit hívni. Amikor tiszta lett a terep, visszamentem sörözőbe, leültem a bárhoz, kértem egy pálinkát, és szintidőn belül felszedtem egy random fiatal fickót, aki egész este diszkréten tekintgetett felém. #stillgotit
Emberünk már a taxiban majdnem elélvezett, mert olyan éhséggel kaptam a farka után és pakoltam a kezét a mellemre. Amikor már a lakásomon voltunk, és a fiú nagy igyekezettel ütemesen pumpált bennem, akkor is csak Kloé gyönyörű szájára tudtam gondolni, és akkorákat élveztem, hogy zengett a ház.
