Utálom, amikor valaki anélkül kritizálja az kapcsolati struktúránkat, hogy bármit is tudna az érzelmi részéről, hogy milyen és mekkora arányt képvisel benne a testiség, mik a feltételek, szabályok... Tudom, hogy mennyi a félreértés, mert magam is a meg nem értő világból jövök. Nagyon hosszúak voltak az első beszélgetések erről Simonnal és Tecával.

Nem úgy indultam neki, hogy ez egy kapcsolat, fel sem merült bennem - ez egy egészen kellemes tartós baszós felállás volt. Amikor először felmentem hozzájuk, és először fektettek az n+1 személyes ágyra, nem gondoltam másra, csak élveztem a szexet. Voltam én már többesben, nagyjából tudtam, mit várhatok, mitől tartsak, mire figyeljek. 

A személyes preferenciám mindig is az volt, hogy olyanokkal keveredjek csoportba, akik egymással nincsenek érzelmi kapcsolatban. A swinger a legjobb ebből a szempontból, elég arctalan, nem kell megismernem a később bárban azt, aki fent a szivacson tolt hörögve fél órával korábban. Nekem ez felelt meg a legjobban. Tulajdonképpen kerültem is a 'páros' napokat az ilyen helyeken. Sokkal uncsibbak, azok a bulik - nem is igazi bulik, nem táncolnak, nem ismerkednek. Csak vizslatják a többieket, felmérik, mintha szóbeli vizsgára várakoznánk együtt az egyetem folyosóján. 

Az ilyen helyzetekben, főleg 'csak' hármasban sokszor ott van egy egyik fél - jellemzően a nő - bizonytalansága, meg hát mégis csak "akkor leszbikus vagyok, vagy mi?". Számtalan nő  nem is igazán akarja, csak a pasi kedvéért megy bele. Villan a szeme, amikor a puncimba csúszik a férje fasza, amikor hallja, hogy másképp sóhajt fel, mint vele.

A kevésbé proli zártkörű szexpartik már kicsit neccesebbek ebből a szempontból. Ezek nem annyira a gyerekek mellett unatkozó házas negyvenesek, akiket az impotenciává egyedfejlődött egymás iránti vágydeficit hajt. Ezek laza, de tartós, akár baráti kapcsolatban lévő társaságok. Pont olyan, mint mondjuk azok, akik együtt szoktak társasjátékozni vagy étterembe járni – csak az ő rekreációs tevékenységük a dugás. Jófejek, nem hisztiznek, ha megdug az emberük, de nehezebb kikerülni az ismerkedést, az esetleges kötődést.

Így vagy úgy, az én szamárvezetőm mindig az volt, hogy nem keverjük a szerelmet az efféle kalandokkal. Sőt, ha jobban belegondolok… sikerült nekem bármikor is összehoznom a szexet és a szerelmet? Pillanat – sikerült nekem VALAHA összehozni a szerelmet? Szerintem ezt a dolgot el kell engednem. A legtöbb, amit elértem szexpartnerrel, az valami erős, barátsághoz hasonlatos kötődés. A szerelem olyan szintű önátadás, amit nem tudok vállalni. Rágondolok, és ökölbe szorul a gyomrom.

Szóval elmondom, hogy mi van a mi kis triádunkban. Elméletileg.

Hárman vagyunk, és mindenki… hát …. kötődik, vonzódik mindenkihez. Minden poli kapcsolat egyedi, mindenben a résztvevők maguk alkotják a szabályokat - nálunk a főszabály, hogy csak egymással létesítünk szexuális kapcsolatot, a legtöbbször hármasban. Kifelé nincs nyitottság – mással szexelni ugyanolyan megcsalás, mint egy klasszik kettesben. Sőt, itt már egyszerre két embert csalsz meg, még keményebb.

Egyenrangú felek vagyunk a kapcsolatban mindhárman – nincsen fő pár, és hozzácsapódott extra. Egyenlő szárú háromszög. Ez a mondás.

Szabály továbbá a teljes transzparencia – mindenki tud mindenről és mindenkiről, nincsenek titkok. Nincs féltékenység.

Ez az elmélet. Aztán meg van a gyakorlat és a közte tátongó szurdok. Nem mondom, hogy nem létezik ilyen kapcsolat, de a miénk…

Vannak akik a poliamoriát valami fesztelen, könnyed, szabad szerkezetnek tartják. Szabad szerelem. Egy fenéket. Nem tudtok szart se. Még erősebb a béklyó. Még többfelé kell megfelelni, alkalmazkodni.

Továbbá nincs egyenlő szárú háromszög sem. Igazából ők a pár, én meg a finom kis desszert. Új kapcsolati energia, amit behozok. Ezerszer elmondják, hogy nem így van, hogy pont úgy szeretnek, mint egymást. De én nem verem át magam. Ez azért az ő házuk, az ő házasságuk. Hiába vásárolunk együtt, döntjük el közösen, milyen színdarabot nézünk meg, vagy hova utazunk. Io e Loro.

Az az igazság, hogy nem így indult. Az elején megvolt a szabadságom. Velük, de nem csak velük, hanem akivel akarok, szabad asszonyként. Höhö. Aztán jött az, hogy semmi gond, lehetek mással is, csak tudni akarnak róla. Aztán már az sem volt elég, hogy utólag elmondtam, előre tudni akarták. Beírták a naptárukba – Alizt ma más keféli, most menjünk bowlingozni, azt úgyis utálja. Később már csak az volt rendben, ha előttük csináltam, pl. swingerben, vagy behoztuk negyediknek. Hogy lecsekkolják.

Végül Teca volt az, aki kimondta, hogy neki nem OK, hogy szexelek másokkal. Hogy ő fél a nemi betegségektől, meg mi van, ha terhes leszek (mintha azt is át lehetne adni…). Hiába bizonygattam, hogy gumi, meg spirál, meg szűzmária.

Mi a tökömért nem álltam odébb bármelyik pontján a történetnek? Teljesen jogos a kérdés. Azért, amiért cuki tűzoltómat sem hagytam ott, amíg ki nem rúgott. Ugyanazért, amiért egy csomóan nem lépnek ki a posványos házasságaikból. Biztonság. Néha tök szégyenteljesnek érzem, hogy jólesik egy megértő közegbe hazamenni, hogy bizonyos feladatok le vannak rólam véve. „Ne aggódj, kedves, ezt én intézem.” Istenem, de jó.

És ha végképp elegem van, akkor simán hazamehetek az albérletembe egy-két napra, hogy kipihenjem a folyamatos figyelmet. Nem örülnek neki, de erre már azt mondom, hogy csesszék meg.

Hát így bírom. Meg úgy, hogy a főszabály – karöltve a teljes transzparenciával – meg van baszva. Nem mondom, hogy hajtom az extra kalandokat, de ha otthon vagyok, akkor azért beficcen néha más pasi (nő kevésbé). Jellemzően ittasan, buliban. Vagy régi szexpartnerek. Nem válogatok. Nem akarok tőlük semmit, csak azt, hogy ne érezzem magam házasnak egyszerre két emberhez.

Meg tegyük hozzá, hogy azért a szex velük egyáltalán nem megvetendő.

Teca iszonyatosan jól nyal – alapból nem vagyok oda a nyalásért, de ő valahogy tudja, tudja, hogy a másik irányból milyen érzés lenne, vagy mittudomén. De jó. Simon azt mondja, faszt is szuperül szop, ebben – faszom nem lévén – kénytelen vagyok adni a szavára.

Nem tudom, hogy ők kettesben dugnak-e. Azt mondják, hogy nem, ők csak velem együtt. De sosem ellenőriztem, és őszintén szólva kurvára nem érdekel. De az azért gondolatébresztő, hogy Tecát Simon előttem gyakorlatilag sosem dugja meg. Mármint hogy1 konkrétan be nem dugja neki. Nem tudom, miért. Feltűnt viszonylag hamar, de nem akartam megkérdezni.

Engem viszont állandóan és igen nagy élvezettel, szóval úgy vagyok vele, hogy több marad nekem.

Teca nagyon gyakran csak szemlélőként vesz részt a játékainkban. Simonnal – nincs rá jobb szó – valóban játékos együtt lenni. Nem veszi magát nagyon komolyan, rengeteget röhögünk közben. Ha józanok vagyunk, akkor formálisabb, de ha este fröccsözünk, vagy szombaton egy késői reggeli után letolunk néhány pohár pezsgőt, akkor utána fergetegpartit nyomunk a kanapén. Nagyokat, erőszakosokat csókolózunk közben, harap, beszív, felfal. Mindenhol ott a szája, a nyelve, általában csupa nyál vagyok. Szeretem, amikor teljes testsúlyával rám fekszik és gyors, erős mozdulatokkal dug. Csak szuszogni tudok alatta, közben a szám is letapasztja a sajátjával, és így félig elszédülve élvezek el. Ilyenkor az alkarjára emelkedik, rám néz iszonyú kedvesen.

• Jó volt? Akkor most már megcsókolsz rendesen?

És nevetünk, és megcsókolom rendesen, de ez sem elég rendes neki, csak amikor már teljesen elmosódik az ajkaink határvonala, alul-felül a kedvenc réseim betömve, és már nevetni sem tudok anélkül, hogy összekoccanna a fogunk.

Teca néz minket, Simon néha odahajol hozzá egy csókra, miközben bennem dolgozik. Teca a csiklóját simogatja cseresznyevirág puhaságú ujjbegyével. Így szeret elélvezni, oldalt fekve, fél lábát felhúzva bambul a semmibe, szinte udvariatlanul közel hajolva az arcunkhoz. Ha sokáig tartunk, és ő megy el előbb, teljesen elvonja a figyelmem az orgazmus közben fennakadó szeme. Szinte csak a fehérje látszik – biztos valahol holló képében szeli az eget a falon túl.

Máskor Tecával játszunk, és Simon nézeget minket… (*sóhaj)

Ezek azért masszív érvek a maradás mellett.