- Szarul öltözöl – mondja Eszter, miközben tele van a szája Sukimasu duplaburgerrel (úgyhogy inkább úgy hangzik, „favul öftövöl)” – Úgy nézel ki, mint a saját anyád.

Belenézek a kirakatüvegbe. Igaza van. Pedig nem is ismeri anyámat.

A Manga Cowboy kiülős részén töltjük az estét. Eszter a legjobb barátnőm. Nem is, az egyetlen barátnőm. Nagyon nehezen alakítok ki kapcsolatot lányokkal, valahogy nem tudok úgy gondolkodni, mint ők, nem tudok velük miről beszélni. Ismerősöm, lányhaverom sok van. Azt hiszik, ismernek.

Eszterrel a főiskolán találkoztam. A második analízis előadáson behuppant mellém, rám nézett és csak annyit mondott: „Na, te is voltál a tegnapi piatúrán, úgy látom.” Igaza volt, mindig igaza van.

Azt hiszem, valamit elbasztak vele a szülei, valami szenzitív időszakban szartak a fejére, vagy én nem tudom, de abszolút nem alakult ki benne a társadalmi elvárások iránti érzékenység. Konkrétan szociopata. Mindig kimond mindent, abban a formában, ahogy eszébe jut. Nem tudom, hogy nem ölték még meg. Nem tudom, hogy jutott el bármilyen munkahelyen bárhova. Mázlija van, hogy csípik a nagy pofáját. Én is csípem. Kényelmes, hogy nem utalgat meg finomkodik, mint a többi nő. Beszól, és szereti, ha visszaszólnak neki.

Magas, vékony, csontos zsidó lány, rugószerűen göndör sötétbarna hajjal. Az ideje legnagyobb részét Tel Aviv és Milánó között ingázva tölti, a cége designer-ruhákat visz ki Izraelbe. Annyi pénze van, mint a szemét, és úgy áll rajta minden ruha, mintha egy vállfán lógna – lényegében a kifutóról öltözködik.

Ő eszik – mit eszik, zabál, és egy kibaszott deka nem marad rajta – én iszom. Száraz fehérbor, amúgy is ez a preferenciám, és a kalóriákba is belefér.

- Fogynod kéne – mondja fel sem pillantva. (Olyanokat tűrök el tőle, amit senki mástól.)

- Anyád picsája. Már fogytam.

- Többet.

- Fogok.

- OK – lenyeli a falatot. Felnéz. Vizslat. – Van melled, van segged, van derekad. Homokóra vagy, de úgy öltözködsz, mint egy tégla… Két szó: szoknya és öv.

- Utálom a szoknyát. És utálom az övet. És utálom a magassarkút is, mielőtt ajánlanád.

Meg se hallgat, elhesseget.

- Elmegyünk vásárolni, te meg én. Meg fodrászhoz. De oda csak te, nekem kurva jó a hajam.

Tegnap este Andor odavetett nekem egy marok 20 ezrest.

- Mi ez?

- Kaptam évközi bónuszt, lezárult egy projekt. 3 havi fizetés. Ez a fele. Költsd el.

- Mire?

- Akármire.

Másnap délelőtt 10-kor Eszter dudál a ház előtt. Világoskék autója van, és nincs teteje. Azthogyhívják. Olyan boltokba visz, ahova nélküle be sem engednének. (Hétköznap van, de kiveszem a délelőttöt. Vagyis hivatalosan home office – de mindenki tudja, hogy olyankor szart se csinál az ember.)

Veszünk négy elképesztően divatos, szűk derekú, lendületesen bővülő, mintás szoknyát. (Az övet megúszom.) Kb. térdig érnek. („Odáig jó a lábad. Király a vádlid, de a combod dugd el. Egyelőre mindenképpen.”) Veszünk pár színes felsőt. Elöl kivágott, hátul kivágott. Rugalmas, hogy beleférjen a cicim. („Felejtsd el a blúzokat vazze. 44-eset kell belőle venni, hogy beleférjenek a csöcseid, aztán lobog rajtad, mint egy kibaszott krumpliszsák.”) Két szép melltartó. És két nyári ruha, meg három hosszú nadrág („Mi a fasznak hordasz hosszú nadrágot nyáron?” „Nem akarom állandóan borotválni a lábam.”) Mégis van az alakomra nadrág, csak 30 ezernél kezdődik. Sebaj.

(Mindenki tudja, mit jelent a home office, kivéve a Görényt. Negyedóránként hívogat valami faszsággal. Az ötödik után bedühödök és közlöm vele, hogy most félmeztelenül állok egy próbafülkében, és hagyjon békén, 1-re bemegyek. Tököm kivan.)

Eddig tartott Andor bónusza. Fizikai fájdalmat okoz megválni ennyi pénztől, amikor én a legjobban eldugni szeretem a pénzt, vagy szétkenni a testemen, aztán lekötni pár évre. De Eszter előtt nem mutatom, megveti a sóhereket.

Felveteti velem az egyik szettet. („El fogom égetni azt, ami rajtad volt.”) A hajam egyelőre marad – le kell mondanom a fodrászt, hogy beérjek.

- Csinos vagy. Lehetnél modell. Ha megnyújtanánk 185 centire. És akkor is csak plus size.

- Dögölj meg.

- Én is szeretlek.

 …

 Nem tudom, mi volt ilyen sürgős, meg mit kell ezen a csapatépülésen ennyit pörögni. Valami háttéranyagot kell hozzá csinálnom ASAP, de nem mond semmi konkrétat. (Úgy néz, mintha sosem látott volna. Ilyen bugyinedvesítőnek szánt pillantásokkal. Szerintem észre sem veszi, hogy ezt csinálja. Csak meglát egy mellközt, meg egy szoknyát, és automatikusan csábító üzemmódba kapcsol. Szánalmas. Csak röhögök rajta.)

Amúgy annyit meghallottam pletykaszinten, hogy beszervezte Lalát a marketingről. Bizarr feje van (a copfjától kiborulok), de ügyes keze.

Három éve egy céges karácsonyon kicsit bepiáltunk, karaoke-duetteket énekeltünk, aztán kimentünk az étterem mögé csókolózni. Kicsit összegabalyodott fogai vannak, és folyton vigyorog, mintha büszke lenne rá. De jól csókolt. 8/10, mondjuk (Életemben egy 10/10-es csókpartnerem volt, de ez egy másik történet.) Egy kicsit alám is nyúlt. Ment volna tovább is, de leállítottam. Nem akartam semmi olyat csinálni, amit nem mondhatok el Andornak. Mindent elmondunk egymásnak.