Azért az egyik legjobb dolog, amikor beköszönt a nyár… Végre megindul a városban az éjszakai élet; megtelnek az utcák, a pubok kiülői. A haverokkal minden este valahova máshova megyünk szórakozni, és nem keveredünk korán haza. És általában mindenki visz magának egy csajt is, hogy az este rendesen le legyen zárva. Másnap aztán komolyan szórakozunk egymás történetein; a legvadabb dolgok tudnak kikerekedni még egy szende szűz kinézetű csajjal is. Nem kell reggel 8-kor a blokkoló óránál állnunk, egyikünk sem az a tipikus nyolctól-négyig alkalmazott. De talán nem is ez a kedvencem a nyárban. Ami sokkal jobb, hogy az utcán a lányok a kedvező időjárási viszonyokat kihasználva alig-alig aggatnak magukra valamit. Mindegyik el akarja magát adni, és így vagy úgy mindegyik eladó. Ahogy ülök az autómban és megyek a cég felé, végig bámulom a csajokat. Elképesztően tudnak öltözködni, megbomlik tőle az agyam. Némelyiken nem csak azt lehet felfedezni a szűk vagy nem szűk ruhában, hogy milyen bugyit hord, hanem azt is, hogy hogyan borotválja a punciját. Biztos a férfiak hülyítésére találták ki ezeket az öltözeteket, és kegyetlen, hogy fel is veszik őket. Totál kihívó. Ezeket nem dugják meg otthon rendesen, hogy bárhol kínálgatják magukat? Ezeken gondolkodom, miközben nézelődöm. A céges Volvóban nem is igen van más dolgom, gyakorlatilag vezet helyettem; az adaptív tempomat a forgalom ritmusának megfelelően gyorsít és lassít, a sávtartó asszisztens visszavisz a sávomba, ha valamiért kilógnék, a navigáció meg közli, hogy mikor mit csináljak. Igazából nem számítottam rá, hogy ilyen jó dolgom lesz, amikor felvettek értékesítési vezetőnek. Na jó, az eddigi sikeres munkáim garanciák arra, hogy tudom mit csinálok. Az egy éves szerződésem alatt kell rendbe tenni a cég dolgait és gyakorlatilag azt kértem, amit akartam. És meg is kaptam. Leparkolok a teremgarázsba, ahol kiharcoltam magamnak a lifthez a második legközelebbi helyet. Az első a vezérigazgatóé, azt azért nem adták volna, de érkezésemmel a parkoló egy kevésbé jó helyére került vezető kolléga azért szúrós szemekkel nézeget. Illetve csak nézegetett, mert már a második napon beszóltam neki, hogy ha nem tetszik neki a szitu, akkor talán legközelebb dolgozzon rendesen, hogy ne kelljen engem alkalmazniuk. Azóta kuss van és lárvaarc.

Az osztályon három csaj dolgozik közvetlenül mellettem. Az egyikük Timi, egy szőke, kb 26 éves vékony lány olyan formás fenékkel, hogy be kellene tiltani. És ehhez felvesz olyan szűk nadrágokat, hogy képtelenség levenni róla a szemem. Legutóbb meg rövid szoknyában volt, és nyújtott lábbal lehajolt valamit megigazítani a cipőjén. Pont, amikor beléptem. És pont háttal volt nekem. És gyakorlatilag az egész seggét megnézhettem. És a bugyijába bújtatott punci is ott volt a szememtől másfél, a farkamtól egy méter távolságra. Az ilyen pillanatokért volt érdemes megszületni. Nem vett észre, amikor beléptem az irodába, csak kolleganői köszöntek rám jó hangosan, amitől gyorsan kiegyenesedett és megszüntette a live show-t. Dögöljenek meg, faszé’ kiabálnak idő előtt? Timike, meg mintha semmi nem történ volna a szokásos bájos mosolyával köszönt rám. Pedig biztos, hogy tudta. De azt is tudta, hogy a bemutatott kép nekem elég lesz egy esti egészséges rárántásra, ha nem jön össze az éjszakában semmi. Tudnak ezek a nők mindent, ki akarnak készíteni. A másik kollegina, Andi meg csodamellű, lehet úgy 24 éves. Minden plasztikai sebész álma, hogy ilyet tudjon csinálni. De csak álmodhatnak róla, mert ezt a természet hozta össze, annál jobb mester pedig nincsen. És persze, hogy tudja. Pont olyan felsők vannak rajta, hogy kihangsúlyozzák azt, amit igazából nem is kéne. Gyakorlatilag nem lehet a szemébe nézni, csak attól lejjebb. A múltkor is valamit prezentálnia kellet az értékesítő csapatnak, és az rövid előadás végére a felső szemmozgató izmom gyakorlatilag begörcsölt, ahogy akarattal kényszerítettem a szemgolyómat valahova a mellvonala fölé. Rövid sötétbarna haja van; figyelmemet elterelendő a fodrásza hajvágási technikáját próbáltam kitalálni. De mindene jó, nagyon jó. A harmadik csajnak egy hét alatt sem sikerült megjegyezni a nevét, ezért magamban okoskának hívom. Okoska folyamatosan hangoztatja, hogy mióta is dolgozik itt, és milyen eredményei vannak. Mértérdekelne? Majd megkérdezem, ha kíváncsi vagyok rá. Ez is jó csaj amúgy, bár kicsit idősebb, mint a többiek, max 35. Legjobb kor; már mindent tud, de még semmit nem felejtett, ahogy mondani szokták. Na, rajta azért van egy pár kiló felesleg, de arányos. Minden esetre, ha leadná azt a pár kilót sokkal kívánatosabb lehetne, de jöhet így is. Lehet, hogy majd megemlítem neki, hogy a Margit-szigeten milyen klassz futópályák vannak, amitől valószínűleg nem fog a szívébe zárni. Az emberek nem szeretik az igazságot hallani, a nők meg főleg nem, de ez egy másik dolog, trilógiát tudnék belőle írni. Okoskának folyton kilóg a bugyija a nadrágjából, bénán öltözik, de nem baj, mert ez a gyengém. Meg a szeme. Az olyan, hogy ne nézz bele, mert elszédülsz; látod benne az állatot. Kissé idegesnek tűnik, folyton teljesíteni akar. Tuti, hogy nincs rendesen megdugva otthon, pedig elképzelésem szerint ő a fokozottan lelkes kategóriába tartozik.

Házi nyúlra nem lövünk – csak ha támad, mondják, de akárhol dolgoztam eddig, mindegyik támadni akart. Majd ecpec alapon kiszámolom őket, csak hogy rend legyen köztük.