- Ez UNDORÍTÓ! Mindkettővel? - mondom, miután kiköhögöm a félrenyelt viceházmestert.

- Boróka, bazmeg, amikor csak szexeltem velük, egy szavad sem volt - Aliz röhög, de tudom, hogy egy kicsit meg van bántva - Tudod, mi vagy te? Érzelmi prűd. Pont te, amikor a te családod olyan, mint egy kelkáposztából varrott patchwork takaró.

Múlt nyáron - július elején talán - amikor hazaértem a családi nyaralásból, totál semmire nem vágytam, csak kedélyhullámzásoktól mentes felnőtt társaságra. Egerszalókon voltunk a három gyerekkel meg Ottóval ÉS Annamarival. Kívülről leginkább úgy nézhetett ki a dolog, mintha ők lennének a tökéletes család, én a megesett vénkisasszony, aki hozzájuk csapódott. Két apartman, én laktam Olikával, a csajok, Dotti és Emi meg a szép jegyespárral. Merthogy eljegyzés volt ám. Esküvő még azóta sem, de már tervezik, hogy az exférjem becsületes asszonyt csinál a szeretőjéből.

Viccesen vonultunk a fürdőben, Olivért pajszerral sem lehetett lefejteni rólam, a Dotti és Emi meg vidáman labdáztak és vizipisztolyoztak Annamarival és Ottóval. A lányaim már elég nagyok. Mindkettő iskolás, teljesen levágták, mi van. Nagyon praktikus kis lények a gyerekek, tudják, a kenyér melyik fele vajas. Nálunk az Annamaris fele a vajas. Az apjuk meg a barátnője háztartásában mindig van főtt kaja, bevetett ágy, kiskutya... Nem mondják, tagadják, de jobban szeretik azt a nőt, mint engem. Őt könnyebb szeretni valószínűleg. Néha irigykedem, hogy mindig olyan kedves és következetes tud maradni, nem bassza fel magát. Lehet, hogy könnyebb, ha nem a sajátod a gyerek, nem tudom.

Olivér az egyetlen, aki fúj az apja nőjére. Az én kis lojális szerelembabám, neki én vagyok anya-archetípus. Elvan Ottóékkal, de csak nekem ugrik a nyakamba. Azon gondolkodom, hogy a lányaim olyanok, mint én lennék a helyükben. Én is ilyen kis gondolkodós gyerek voltam, megfontolt, érzelem-minimalizáló. Olivér egy szeretet- és indulatgombóc, nem csak azért, mert ő a legkisebb...

Itthon végre el kellett szöknöm kicsit, el tőlük, a srácoktól, a mézesmázos jegyespárostól. Elnézést, de jólesett visszamenni dolgozni, ahol nem dörgölik az orrom alá, hogy bukott alak vagyok a választott társadalmi szerepemben... És jó volt kicsit Alizzal lenni. Nem csak azért, mert ítélkezés nélkül beül velem szerda este alkoholizálni egy romkocsmába, hanem mert az ő élete számomra egy releváns, de meg nem valósult alternatíva. Jobb lenne nekem a kölykök nélkül? Jobb lenne bármikor szabadon és lelkifurdalás nélkül egyedül lenni és semmit sem csinálni? Nem gondolok bele, mert elcsöppen a nyálam.

Rászoktunk egymás társaságára Alizzal megint. Neki se volt pasija, nekem se. Bár azon gondolkoztam, hogy ilyen terheltséggel, tapasztalatokkal és túlsúlyos csomagokkal lehetne-e bármelyikünknek is "normális" párkapcsolata. Nekem már megvolt a normális, a társadalmilag elfogadott háromgyerek-négykerék, és bele akartam halni. Jöjjön az abnormális, kitárt karokkal várom.

Na de azért.

Mégiscsak.

Aliz új története ezzel a párocskával túlmegy a közhelyes perverziókon, amihez szokva vagyok ennél a nőnél. A promiszkuitás és enyhe szexuális deviancia nem újdonság, mindig is ilyen volt, így szeretem. Mármint hogy mindig sok és sokféle emberrel dugott különböző leosztásokban, de hogy ezt kapcsolattá nemesítse... az váratlan...  Igen, biztos egy prüd picsa vagyok. Nem zavar, hogy fűvel fával, de azért gyökeret ereszteni egy ilyen helyzetben...

Standard swingerklubos egyéjszakásként értelmeztem, amikor másnap elmondta a kalandját Tecával és Simonnal. Fantáziaszinten, arctalan alakokkal álmomban még izgató is volt. De miért adta meg a számát nekik? Miért adja meg a számát bárki bárkinek egy ilyen helyen? Miért hívták fel másnap? Miért vacsoráztak már következő este együtt? Miért marad ott éjszakára? Aztán több éjszakára? És nappalokra? NAPPALOKRA?

- Akkor most odaköltözöl???

- Nem költözök oda! - vágja rá türelmetlenül, aztán visszavesz - Csak átviszem pár cuccom. Szar, hogy mindig haza kell mennem mindenért. Kaptam egy szobát, viszek pár bútort, a gépeimet, a ruháimat. Ennyi. 

Én tényleg toleránsnak gondolom magam, de azt nagyon nehéz elképzelnem, hogy kettőnél több ember működő partnerségben tud élni. Már azt is nehéz elképzelni, hogy két ember békében és boldogságban él együtt! Hát még ha behoznak maguknak egy konfliktushatványozó harmadikat...

- Jó, akkor magyarázd el. Ők szeretik egymást?

- Nagyon-nagyon - magyarázza tele szájjal és gesztikulálva -Tök nagy szerelem van. Jó látni, hogy van ilyen, komolyan. 

- És ők szeretnek téged? Úgy szerelemmel?

- Igen. Azt hiszem. Azt mondják. Én sem értem teljesen. Teca borzasztóan odavan értem, imádja a testem, a jóisten se érti, mit eszik rajta. OK, tejszínhabot, néha. 

Akármit is gondoltam, Aliz már eldöntötte. Vagyis nem is hiszem, hogy effektíve döntést hozott. Inkább hagyta magát belekényelmesedni a helyzetbe. Egy kicsit ott alszik? Kap reggelit? Elviszik utazni? A tűoltóval is ez volt - nem volt önmaga abban a kapcsolatban, de túlságosan komfortos volt ahhoz, hogy kilépjen. Nem tudom, mikor szállt volna ki, hogyha a srác nem pattan vissza a kiccsaládjához. Persze nem fair a részemről, hogy helytelenítem ezt, a legtöbb ember ül a langyos kapcsolatokban, amíg a szájukig nem ér fos. Lásd a saját házasságomat. Ugyanakkor Aliznál az a mintázat is szembeötlő a komfort-fos kapcsolataiban, hogy ún "rendes lány" szerepet vesz fel, amitől frusztrált lesz. Ha ketrecben tartja és nem engedi a belső gyereket játszani, akkor az ordítva fogja széttépni a rácsot és rátámad a világra. Mivel Aliz belső gyereke egy promiszkuis bulibárónő, néhány hónapig tettetheti magát placid házicicának, de ha nem engedik ki a házból...

Két hónapot adtam az egésznek, a nagy lelkesedéstől addig, hogy Aliz pánikszerűen rohan haza az albérletébe. De tévedtem, úgy tűnik, működik a megállapodásuk. Minden jel arra mutat, hogy nem vagyok olyan kurva okos, amilyennek néha hiszem magam.

Nagyon kevéssé vagyok felkészülve arra, hogy más - egy pasi - okosabb, mint én. A lapok általában nem így vannak osztva. Én nem vagyok szép, különösebben izgalmas sem. Én intelligens vagyok, talán stílusos is kicsit. Erős, kitartó, beszámítható. Okos nő. 

Aztán tavaly november végén jött egy férfi. Tinderen. Éppen nagyon dugatlan voltam, ahogy fordultunk a télbe, úgy fordultam befelé én is. Kellett egy kis pozitív megerősítés. Szóval megnyitottam a régóta hanyagolt appot, és fél órán belül már azon voltam, hogy törlöm az egészet a faszba. Balra húz, balra húz, balra húz. Érdektelen, beképzelt, ronda, köcsög, ezegygyerek, kibaszotthelyesításihibák.

Egyszer csak megálltam. Mert olyan elképesztően csúnya volt a csávó, hogy meg kellett néznem, hogy ez most komoly-e. De elolvastam a szövegét, és ott volt végem. Pár mondat. Hibátlan, tömör, művelt, elgondolkodtató. Kész, ennek meg akarom baszni az agyát. Lehet, hogy inkább ez kell most, nem is a fizikai dugás, hanem valaki, akivel lehet beszélgetni. Mit tudtam én akkor....

Rövidre fogom, jobbra húztam, rögtön match, rögtön írt, randi.

Igen, élőben is csálék a fogai, ritkás a haja, bütykös a keze és apró, vizenyős kék szemei vannak. De minden odds ellenére jó az illata, menta, cédrus és dohányillat keveredik benne. És amikor megszólal, olyan a hangja, mint a gyerekkorom tévébemondóinak: mély, megnyugtató, vibráló.

Egyetemen tanít gazdaságtörténetet. Könyvekről meg filmekről beszélgetünk. Ezerszer olvasottabb, mint én. Olyan közéleti és világpolitikai eseményekről mesél, aminek én a létezéséről sem tudok. Leköt, magával ragad - csak nézem, és már nem látom a csúnyaságot csak az olvasztott aranyat, ami az ajkáról csorog.

Teljesen tárgyilagosan közli úgy egy órával a találkozásunk után, hogy le akar velem feküdni. Ne válaszoljak most, gondoljam végig. Még beszélgessünk, mert egy téma közepén tartunk, de azt akarta, hogy efelől ne legyen kétségem. Kontrolláltam a vonásaimat, nem akartam, hogy királylánynak gondoljon. Igen, várható volt, hogy ő nem az az asztal alatt térdsimogatós meg pillarebegtetős fajta. Amikor szedelőzködünk, így szól:

- Mintha azt mondtad volna, hogy közel laksz. Gyalog mész? Hazakísérhetlek? Nem akarok feljönni, természetesen, ez már megbeszéltük, most még semmiképpen. Igen? Nagyszerű, kiváló. Csak azért, mert az még el akartam mondani, és amúgy kíváncsi vagyok, hogy erről hallottál-e...

A kapuig jön, melegen megszorítja a kezem, aztán meg is ölel. Majd írjak, ha úgy gondolom. Komótosan elsétál, mentében rágyújt valami masszív cigarettára.

Fingom nem volt abban a pillanatban, hogy mit akarok. Nagyon érdekes pasi, jó volt vele lenni. Olyan érzésem volt, mint újra iskolásnak lenni és kicsit belezúgni a töritanárba. Ugyanakkor éppen annyira nem éreztem szexuális vonzalmat iránta, mint anno Vértes tanár úr iránt. Megkockáztatom, hogy egy picit még viszolyogtam is tőle. De nem akartam lekoptatni, le akartam szívni az agyát, azt akartam, hogy újra mozoghassanak a gondolataim, hogy beszélgethessek vele a kis kockámon kívüli témákról.

Úgyhogy végül azt mondtam, hogy találkozzunk még. És akkor jött az, amire nem számítottam.