A pultosfiú esete után már mindegy volt. Úgy éreztem, hogy már elromlottam (mintha a szüzességemet vesztettem volna el), most már annyira nem számít, hogy hányszor, meg hány emberrel csalom meg Andort.

Pasik jöttek, pasik mentek. Először csak hagytam történni őket. Aztán rákaptam, mint a drogra, és ha éppen nem „alakult” semmi, akkor kerestem. Az Internet praktikus megoldás volt. Andor előtt is voltak kísérleteim az online társkereséssel, szóval nagyjából tudtam, mire lehet számítani. Been there, done that, got the T-shirt.

A helyzet annyiból egyszerűbb volt most, hogy most nem „társat” kerestem. Egy csomó minden nem számított. Hogy mi a világnézete, a tervei – ez mind érdektelen. Ugyanakkor meg azok a dolgok, amiket a neten meg lehet tudni egy pasiról, pont ezek. Megtudhatod, hogy jó-e a szövege, érdekes egyéniség… de a szexről, a kémiáról csak homályos szekunder adataid vannak, amíg nem találkoztok.

Rossz reflex volt, még a régi időkből, hogy megpróbálom őket megismerni. Kiszórni az érdektelen szellemeket, és aztán jöhet a test. Nem, ez rossz út. Túl sok energia, túl kevés dugás. Túl sok bonyodalom.

Kicsit tisztult a kép, amikor találtam egy olyan oldalt, ahol kifejezetten nem független emberek kereshetnek szexpartnert. Itt még az oddsaim is jobbak voltak, tekintve, hogy jóval kevesebb volt a nő, és azok közül is kevés a „nem fizetős”.

Ebből lett egy steady influx a napközben kiszökdösős, kocsiban-erdőben-garniszállóban dugásból. (Amíg nem volt a Görény, addig simán el lehetett lógni az irodából pár órára, senki nem kérdezte, merre járok.) A félrekúrásra vágyó férfinak én vagyok az álomnő – nem kérdezek, nem ragaszkodok, rugalmas vagyok és minden perverzióra kapható.

Mondok egy tipikus példát. Ír egy pasi, pár levélváltás, nincs vele gond (a szokásos „elhanyagolt apuka”, aki mindent megkap otthon, csak nem basznak). Gyakorlott vagyok, nem húzom az időt, másnap ebédidőben találkozunk. Szűk fekete ujjatlan pólóban és rövid virágos szoknyában vagyok. Bugyi nélkül. (Nem szeretek bugyi nélkül lenni amúgy, nem komfortos, de hajlandó vagyok ilyen kis finom gesztusokra, ha az a pasit spannolja.) Félúton találkozunk, egy külső kerület eldugott utcájában. Átülök a kocsijába. 10 percet beszélgetünk, de látszik rajta, hogy egy szavamat sem hallja, csak azt csekkolja, hogy tényleg meztelen vagyok-e a szoknya alatt. Ezzel együtt nem kezdeményez, és ez mindig annyira dühít, mert mindketten tudjuk, hogy nem barátkozni jöttünk, és mégis futja a kötelező köröket. Szerencsére nem is teljesen hülye, mert elég hozzáérnem a kezéhez, és akkor már tudja, hogy részemről is szabad a pálya, és nem tököl többet.

(Néha azon gondolkodom, miért nem lehet frankón megbeszélni az ilyeneket. Illetve próbáltam is már párszor, csak jött a döbbenés. Miért nem lehet megkérdezni a másiktól, hogy „tetszem neked? akarsz szexelni?” Annyival egyszerűbb lenne. „Would you…. Ummm….”)

Sok mindenben vagyok férfias. A szexcentrikusság, a keménység, a racionalitás – mind maszkulin tulajdonságok. De irigykedem, hogy mindezzel együtt még sosem volt olyan farokéhségem, ami ahhoz lett volna mérhető, amikor egy kielégületlen férfi végre genitális kapcsolathoz jut. Szeretem nézni azt a beszédülős, eszet elvesztős arckifejezést, azt a szembecsukós „édesistenem” sóhajtást. Persze jó érzés nekem is, de ennyire?

Ezt a pasit kétszer szoptam le egymás után a kocsiban (másodszor arra járt egy középkorú kutyasétáló férfi, és mondhatom, hogy olyan kaján vigyort sem láttam még, mint amikor felpillantottam rá). Egyébként ez is egy érdekes tapasztalat, mert a legtöbb pasi mindent beletesz abba az egy orgazmusba, ami rendszerint jut neki. Csak kevés olyan van, aki sok picit élvez, vagy nem is tudom, elhiszem-e neki, hogy az igazi élvezet. Minden pici, kevés ejakuláció, de van belőle minimum 3. Ezt a technikát valószínűleg évekig tartó szorgalmas kísérleti recskázással lehet csak elsajátítani. (Utólag mondta, hogy jólesett volna neki még egy menet, de a kutyás pasi engem eléggé lelombozott.)

Ez a konkrét „kapcsolat” sem tartott sokáig, mindegyiknek volt egy szavatossági ideje, pár hét, esetleg 1-2 hónap, max. 10 alkalom, és meguntuk egymást. Illetve jött jobb. Aki akarta volna, hogy „hivatalos” szeretők legyünk, attól azonnal elmenekültem. Minek még egy possessive pasi az életembe, ha van otthon is?

Az a vicces, hogy a felszínen ez az egész még jót is tett az Andorral való kapcsolatomnak. Nyugodtabb voltam, jókedvűbb, őt sem csesztettem az intimitásért. Két elégedett befőtt a polcon.

Csak nem szabad elfelejteni, hogy Andor nem hülye. Vagy én játszottam nagyon a lebukásra, nem is tudom. De egy csendes estén popcornt ettünk a tévé előtt, és váratlanul rákérdezett.

- Te pasizol?

Ilyenkor sok minden átfut az agyon, az első az, hogy hazudni, mindegy, hogy mit. Tudni kell, hogy kiválóan hazudok – anyám a mai napig azt hiszi, hogy ismer – de Andornak nem tudok. Próbáltam, technikailag lehet. De tudja. Belém lát. És valahogy nem is akarok hazudni neki. Önző módon el akarom mondani neki az igazat.

- Igen.

- Miért?

- … nem tudom.

- Szereted?

- Mármint melyiket? DEHOGY! Ez egyáltalán nem erről szól! Csak veled már annyira nincsen semmi… Úgy értem, szeretlek, jó csapat vagyunk, de nekem hiányzik a szex. Neked nem?

- (hosszú hallgatás) Nekem egy kicsit… másak a vágyaim… (sóhaj)

- … tejóég! Meleg vagy? Mármint azzal sincs semmi baj, semmi bajom a melegekkel, viszont basszus…?

- Nem, nem. Nem. Bár gondoltam erre is. De kipróbáltam, és egy férfival való dugás cseppet sem izgat jobban, mint egy nővel. Veled is csak azért csináltam, mert te igényelted. Aztán… azt hittem, vagyis azt akartam hinni, hogy neked sem hiányzik. Ne haragudj.

OK, most bocsánatot kér tőlem, mert megcsaltam. Egyrészt ujjé, másrészt WTF. Nem tudom, mit mondjak, még jó, hogy ő folytatja.

- Mi az, amire vágysz? Másokkal akarsz szexelni? Más pasival? Vagy több pasival? Vagy nővel?

- Nagyjából ebben a sorrendben… - válaszolom

- Jó. Jó, engem nem zavar. Sőt, az a helyzet, hogy nemcsakhogy nem zavar. Nekem ez tetszene. Nekem EZ tetszene. Jobban, mintha mi szexelnénk.

- Márminthogy?

- Nézni akarlak. Tudni akarom. Látni akarom.

- És ez neked jó lesz.

- Igen, ez nekem jó lesz. Igazság szerint… próbáltam már, és eléggé működött.

- Aha. – kissé meg vagyok zavarva - És hogy megy ez? Beszállsz, vagy magadhoz nyúlsz? Vagy utána, egyedül?

- Nem, nem hinném.

- Ez furcsa. Neked nem furcsa?

- De igen, furcsa. Szóval, keressünk neked egy pasit.

Azt érzem, addig a pillanatig nem is ismertem ezt a férfit, akivel évek óta együtt élek.

Kialakul az arrangement. A férfiakat (párok, nőket) együtt választjuk. Egy ideig eljártunk szórakozóhelyekre, és ott „szedtem fel” valakit, de ez egyre nehézkesebb lett, időrabló, és előfordult, hogy nem akartak benne lenni ilyen játékban (bár megdöbbentően kis arányban). Úgyhogy visszatértünk a XXI. századi szex ivókútjához, az Internethez. Hát, itt minden van. Ha egy nagytestű kutyával akarnék dugni, akkor is 10 percen belül találnék megoldást. Ömlik a langyos, jelentőség nélküli trutymó mindenhonnan. Már nem tudsz megdöbbenteni senkit. És ez elég nagy terhet levesz a vállamról.

Csinálunk egy profilt, leírjuk, mire keresünk embert, és ennyi. Jelentkező mindig van. Szépen evolválódik a keretrendszer. És működik. Illetve egészen a közelmúltig gyönyörűen működött.