OK, ilyen nincs. Találjátok ki... úgyse találjátok ki. Andor. Először meg sem ismertem, csak egy random hipstert láttam, aki egy Yoko Ono karakterű, bonzontospuncijú nőt visz éppen a szivárványon túlra, majd néhány perc múlva csatlakozik hozzá. Annyira nem számítottam rá, hogy Andort valaha baszni látom. Mind = blown. És erre teljes önbizalommal, szégyenérzet nélkül, premier plánban, mások előtt.

Lefagytam, néztem őket tovább, ahogy Andor kiszállt, megtörölközött. Még menekülhettem volna, de csak álltam, mint a szarvas a reflektorfényben. Mindenféle szcenárió átfutottam fejemen, azzal kapcsolatban, hogy fog reagálni - a méla undortól, a fennhéjázó levegőnek nézésen át az agresszív falnak-lökésig. De egyik sem történt. Csak egyszerűen, kedvesen odalépett, megfogta a kezem, és így szólt:

- Aliz, annyira örülök, hogy látlak.

Legszívesebben azt reagáltam volna, hogy "Ki vagy te, és mit csináltál Andorral?". De visszanyeltem.

- Lemegyünk egy kicsit beszélgetni?

Tompán bólintottam.

Visszament a bozontos ősanyához, suttogott valamit a fülébe, amire az kedvesen rám mosolygott, anyás kézmozdulattal elbocsátott minket, és eldőlt a tatamin.

A kajálós részen ültünk le, én összekapartam valami maradékot a svédasztal romjaiból (hideg túrós tészta és paradicsomsaláta), ő meg hozott magának egy leginkább zöldbúzafűlére emlékeztető kotyvalékot.

- Tudod, méregtelenítek.

Aha, méregtelenít. Meg megtalálta Buddhát, vagy miatököm.

Szakállat növesztett, még vastagabb keretű szemüveget hord. Rendkívül részletesen elmesélte, mi minden történt vele, mióta szakítottunk. "Jobban megzuhantam, mint gondoltam volna", mondta, amit rögtön úgy fordítottam magamnak, hogy naná, egy ilyen kis semmiség elvesztésén, mint én, miért is kéne kiborulni. Úgyis csak egy tereptárgy voltam, nem? Olcsó kiegészítő voyeuröknek.

Szóval egy darabig önpusztított, aztán elment valami jógas-meditációs-önismerős órára. ("Szinte éreztem, hogy az univerzum abba az irányba TOL? Érted? Mint egy belső erő, valami karmikus energia!") Ahol pillanatokon belül összejött ezzel hippicsajjal, aki szerinte teljesen megreformálta. Én úgy látom, csak a felszínét festette át. Andor most is ugyanolyan öntelt, szociálisan retardált majom, csak más platformra helyezte át a sznobizmusát. Tantrikus biofasz lett. Abban is 100%-osan Andor maradt, hogy egy cseppet sem érdekelte, hogy velem mi történt, legalábbis nem kérdezett rá. Csak darálta, darálta a maga ego-regéjét.

Hogy hogy szeretett bele a loboncos Csengébe, hogyan "találta meg vele újra a szunnyadó szexualitást", és hogy költözött hozzá Isaszegre, és nevelik azóta együtt Csenge két kisiskolás fiát, Álmost és Kenézt. ("Egy pillanat alatt bele tudtam helyezkedni az apaszerepbe. Úgy érzem, tiszteltnek. És talán szeretnek is. Ez is egy olyan dolog, amiről nem gondoltam volna, hogy jól fog menni. Biztos ezért küzdöttem ellene. De látom, hogy szuper vagyok ebben is.")

OK, tehát Andor nem "nem akart" szexelni úgy általában, hanem VELEM nem. És nem "nem akart" gyereket, csak TŐLEM nem.

Csodás. Tökéletes.

A lassan, óvatosan felépített önbizalom-váram oldalából tucatjával potyogtak a téglák, és merültek el lágy bluggyanással a kétely várárkának vizében.

Mintha nem lenne elég bajom...

Sajnos ki kell mondanunk, hogy Balázzsal nem alakulnak igazán jól a dolgok. Egyrészt nem töltünk szinte semmi időt együtt. Tudom, tudom, hogy részben én akartam így, és jól is esett egy darabig, de... Tényleg, semmit sem csinálunk együtt. Csak dugunk. Ami még mindig nagyon jó, de egyre ritkább. Sokszor magányosabbnak érzem magam, mint amikor egyedül laktam.

Nem tudom, hogy csak én érzem-e így, vagy most tényleg több időt tölt Emmáéknál... OK, hogy ünnepek, meg suliszünet, de most már heti többször is ott alszik, meg minden... Anita nem akart otthon karácsonyozni (szarban van a családjával), úgyhogy Balázs összepakolta őket, és 24-27-ig elmentek wellnessfürdőzni vidékre. Együtt. Hármasban. Ez most furcsa, vagy én reagálom túl? ("Te úgyis lemész a szüleidhez Egerebe..." - Ja lemegyek szentestére, aztán másnap menekülök haza...)

Boróka szabadságot vett ki az egész oviszünetre, és folyamatosan gyerekezik. Beszéltem vele Skype-on, és konkrétan ki van már borulva, vágja a centit január 4-ig, amikor végre elhúznak oviba-isibe.

Balázs két ünnep között dolgozott, úgyhogy minden este egyedül ültem otthon. Év közben van társaság, de ilyenkor még az is családozik, aki feléjük se néz egész évben. Böbe volt az egyetlen, akire számíthattam - bár tudtam, hogy amilyen bulikba ő jár, az nem feküdne jól Balázsnál. De egye fene, komolyan, bepenészedtem volna otthon.

29-én elmentünk swingerbe. Az még nem bűn. Nem muszáj szexelni. Bemegyek ingyen, eszek-iszok, táncolok.  Max kicsit nézelődök. Nem igaz? És akkor, akkor futottam össze Andorral. Igen, hát megérdemeltem. Kellett nekem tilosban járni. Bánatomban megittam egy halom koktélt, az alattomos fajtából, ami itatja magát, és nem érzed, csak amikor már visszafele tör utat a nyelőcsöveden....

Geci másnapos voltam szombaton. Bugyesz ezt a napot választotta, hogy távozzon azt árnyékvilágból a testvére után. Még sajnálni se tudtam rendesen, úgy hasogatott a fejem. Balázs enyhe rosszallással nézte az agóniámat.

Estére már nagyjából kiláttam a szememen. A konyhaasztalnál ittam enyhén remegő kézzel az ocsmány pezsgőtablettás fájdalomcsillapítót. Balázs úgy állt fölöttem, mint egy csődöt mondott őrangyal. A vállamra tette a kezét és masszírozni kezdte a nyakam, ami nem esett rosszul. Még az is megfordult a fejemben, hogy már szexelni is képes lennék. Vagyis lenne kedvem. Ha hagy közben hanyatt feküdni. De, mint kiderült, ő nem erre készült.

- Aliz. Figyi, beszélnünk kéne...

(Na bazmeg. Ha valaki úgy kezdni, hogy "beszélnünk kéne", akkor az valami nagyon rossz. Mert ellenkező esetben nem mondaná, hogy "beszélnünk kéne", hanem egyszerűen csak beszélne.) Viszonylag hamar elkezdtem sírni. Közben csak egy résztét hallottam annak, amit mondott, de ennyiből is egyértelmű volt. A kulcsszavakból.

"Rendes, aranyos lány vagy" (rendes? aranyos? melyik univerzumban?)

"Megpróbáltuk" (nem vagyok benne biztos, hogy olyan nagyon próbáltuk)

"Emma" (igen, jött, a "nem tudok elég időt a gyerekemmel tölteni" - vicces, nekem úgy tűnt, velem nem tud...)

Ezekre számítottam. Ezek úgy várhatóak voltak. Amit nem vártam az az volt, hogy a wellness-hétvégén összekavarodott a gyermeke anyjával. Anitával. Aki "'nagyon megváltozott" és "még mindig érez iránta valamit" (mi ez, valami nyálas amcsi film?) Úgyhogy most "megpróbálják együtt". De komolyan, nem viccelek. Odaköltözik hozzájuk. Hogy Emmát ne rángassák. Ebben az iskolaévben legalábbis.

És addig maradok a házban, amíg akarok, amíg nem találok más lakást.

Világos, hogy ez nem az a nap. Macskajaj. Bugyesz megdöglik. Balázs kidob.

Látszik rajta, hogy megviseli a dolog. Már azt, hogy be kell dobnia a szakítást, hogy ez meg kell ezt beszélnie velem. Mintha egy főnök lenne, akinek egy mit sem sejtő alkalmazottat kellene kirúgnia. Olyan fajta kellemetlenség lehet ez.

Én úgy küzdök vele meg, ahogy szoktam. Abbahagyom a sírást. Berakom a fájdalmat, a csalódást egy kis dobozba. Aztán eldugom valahova, ahol remélhetőleg sosem találom meg. Elhitetem magammal, hogy a lelkem mélyén tudtam én ezt. Tudtam, hogy nem tart sokáig. Csoda, hogy eddig tartott. Milyen ciki már, hogyha nem számítottam volna rá? Milyen naiv lenne az...

Amikor Balázs látja (vagyis úgy látja), hogy összeszedtem magam, pakol magának egy sporttáskát, és eltűz  Emmáékhoz. Önvédelemből beveszek egy kis nyugtatót és lefekszem aludni. Másnap délben kelek. Egyedül a szép új ágyban. Szilveszter van, és abszolút semmi tervem nincs. Se az estére, se 2016-ra, se az életre úgy generálisan. Lehet, hogy fel kéne hívni Borókát.

OK, felhívom. Elmondom neki. Elnyomom a hangomban a pánikot, úgyhogy nem parázik be nagyon. Jól vagyok? Jól vagyok. Nem lesz semmi baj? Nem lesz semmi baj? Átjöjjön? Nem, ne gyere át. Találkozunk hétfőn, aztán majd beszélünk.

Este 6-kor előveszem a behűtött pezsgőt, és sietség nélkül megiszom az egészet egyedül, miközben szomorú filmeket streamelek egész este. Fél 12-kor már esik le a fejem, azon vagyok, hogy kikapcsolok mindent, bye-bye internet, találkozunk jövőre. Egy utolsó pillantást vetek a mobilomra, mielőtt lekapcsolnám a wifit. Egy új e-mail.  Görénytől.