Nyugodtan és természetesen telnek a napok, mintha egy óriási, szép, egészséges káposztáról hántanám le a leveleket. Mindegyik friss és egészséges, és alatta van egy ugyanolyan friss és egészséges. Hártyaszerűen vékony, úgyhogy szinte észre sem veszed, ahogy közeledsz a közepe felé. Minden levél, minden nap - szinte ugyanolyan. Fogalmam sincs, mi van a közepén, és nagyon nem várom, hogy odaérjek. Miért nem lehet minden nap a káposzta első levele?

Félelemmel tölt el, ahogy egyre közelebb jutunk Balázzsal egymás közepéhez. Nem akarom, hogy tudja azokat a dolgokat, amik a közepemben vannak. Mi több, én sem akarom az ő közepét. Ha túl közel jön, be fogom csomagolni magam fóliába, elteszem a mélyhűtő alsó fiókjába, leghátra, és elfeledkezem róla.

Szeretem, hogy Balázsnak van élete. A munka, a DJ-zés. Emma. 8 éve ismerkedtek meg, és azóta tart a szerelem. Csajok jönnek, csajok mennek, de ő állandó. Ő a legfontosabb Balázsnak, ezt megmondta előre, és el is fogadtam. Sosem laktak együtt, de folyamatosan kapcsolatban vannak. Balázs tök rendesen gondoskodik róla, soha fel sem merült, hogy meglóg. Emma anyjával, Anitával vannak néha gondok, de azért sokat szelídült, és most már engem is úgy-ahogy eltűr.

Először persze engem is hazabaszott, hogy Balázsnak van egy gyereke. De az első pánik után arra jutottam, hogy ez totál jackpot. Van neki, letudta, nem akar többet. Ezt meg is mondta. Tehát nem fog engem csesztetni, hogy szaporodjunk.

Szóval nem vagyunk sokat együtt. Viszont amikor vagyunk, akkor nem egymás mellett ülünk egy egy tablettel a kezünkben tévézve. Olyankor leginkább durva szex van. Zseniális, kielégítő, változatos. Máskor beszélgetünk. Engem nagyon ritkán köt le, ritkán érdekel egyáltalán, hogy egy férfi mit akar mondani, hogy mi van a fejében. De Balázs nagyon más. Tud dolgokat, amiket én nem, és érdekel. A pasik általában olyan dolgokról tudnak beszélni, ami engem nem érdekel. Modellrepülőkről. Animéről. Politikáról. Azokat én leszarom. De bírom hogy Balázsban van olyasfajta dorkyság, ami bennem is. Amit egy idő után Görényben is felfedeztem. (Miért jut eszembe mostanában olyan sokszor?) Csillogtatjuk egymás előtt az ismereteinket, challengelünk, vetítünk, bevetünk és nevetünk.

Szeretem, hogy ugyanolyan önző mint én. Nincs egyenlőtlenség. OK, van, talán ebben a "szeretlek"-esdniben. Én sosem mondtam neki. Ha ő mondja, illik rá valamit mondani -  úgyhogy azt mondom, hogy "dettó". Nem hazudok, mondogatom magamnak - az eredeti olasz értelemben használom, a 'dire' participio passatojaként. 'Mondva vagyon". Ami igaz is, hiszen ő mondta. Ennyi. Tök igaz.

Timi felmondott - még 2 hetet dolgozik, aztán elengedik. Talált egy olyat bérelhető házat Lyon mellett, ahova szabad kutyát vinni. Az utolsó megaakadály is elhárult. Úgyhogy a recruitment process élesben megy. A héten már néztek meg emberkéket. Kiadnak próbamunkákat, meg ilyenek. Odacsúsztatjuk, várunk. Boróka jobban képben van, a főnök bevonta. Én kussolok, Gyurit amúgy sem érdekli a véleményem. Egy éve, vagy akár pár hónapja még nagyon zavart volna, de most olyan biztonságban érzem magam a világban, hogy leszarom. Meg ott van a kémem, rábíznám az életem is (ugye szó szerint is előfordult).

Mivel a munka sok, viszont dögletesen unalmas, azzal szórakoztatom magam, hogy a frászt hozom a jelöltekre. Ott üldögélnek idegesen a tárgyaló előtt, én meg odalépek, és mondok valami retteneteset. Mondjuk, hogy "ha megkérdezik, hogy csináltad-e már kecskével, NAGYON fontos, hogy ne mondj rögtön nemet". Vagy "az előző kolléganőnek kivetették a méhét, hogy ne mehessen szülési szabadságra". Vagy "ha jót akarsz, még most vedd le a cipődet, mert a japán főnök úgysem enged be az irodába, csak mezítláb".

Amelyik röhög, annak teszek egy csillagocskát a neve mellé. Adalék, ha döntés-előkészítésre kerül a sor.

Boróka az utóbbi héten valahogy nem ambicionálja az elmászkálást. Szerdán mindig szoktunk menni, ha csak dumálni, vagy vacsizni, vagy borkóstolni (vagy berúgni, vagy énekelni, attól függ). De most a szerdát is lemondta, hogy nincs jól. Péntekre meg lesérült az anyósa, és nem tudja leadni a kölköket. Mondjuk a kölköknek van apjuk is, úgyhogy szerintem ez csak duma. Úgy tűnik, hogy ki akarja vonni magát a buliból. Valami történhetett, de nem tudom belőle kihúzni, mi baja. Egyelőre hagyom, mert ha piszkálom, még jobban visszabújik a csigaházába. Bezzeg én - ha tapasztalok némi őszinte kompassziót, azonnal kijön belőlem a trutyi, mint egy furunkulusból.

Pénteken is Boróka nélkül kell hát elmennünk mulatni - az egyik részem egy kicsit meg is könnyebbül, mert szegény a depije miatt kicsit partigyilkos. Úgy érzem, hogy patyulgatom kell, figyelni rá, nem engedhetem le a hajam. A francba is, részben ezért nincs gyerekem. Nem így vagyok bekötve. Ettől nyilvánvalóan szarul is érzem magam, lelkifurkám van, hogy ő megtette, megtenné, én meg nem bírom...  Mindenesetre - ez ma nem lesz. Böbével, meg egypár szélsőségesen őrült barátjával megyünk partizni - nem hivatalos szórakozóhelyre, ez inkább egyfajta házibuli. Kizárólag meghívásos alapon. Face control van, csinosnak kell lenni. Nem vagyok jó nő, de szexin felöltözöm, Böbe meg olyanra pingál, mint plus size szépségversenyzőt. Van némi beugró, de nincs is meghatározva, csak lazán bedob minden csoport egy szédületesen nagy összeget. Böbe nem, őt és a sleppjét (engem is) úgy tessékelnek be, mint egy anyakirálynőt és a udvartartását.

Hamar kiderül, hogy '90s theme-party van - akkor már értem, miért erőltette Böbe a csillogós minit és a platformcipőt. (Böbe mindenkit ismer. Baszki, hogy csinálja? Az első fél órában mást se csinál, csak légpuszizik mindenkivel. Egyfolytában.) Családi ház, tágas, modern, de azért nem lehet elhinni, hogy laknak benne. Az amerikai konyhában drága piák (mi is hoztunk) szétpakolva, egy halom elegáns pohár. Önkiszolgáló, de van egy arc koktélt keverni, és egy fiatal lány folyamatosan pakol és mosogat a háttérben.

Van egyfajta házigazda is, egy pár, de szinte biztosra veszem, hogy nem klasszikus férj és feleség. Egy alacsony, szőrös mediterrán férfi, és egy valószerűtlenül dekoratív szőke huszonéves lány. Böbe mindkettőjükkel keresetlenül nyelves puszit vált. Be is mutat nekik - a nevekre nem emlékszem, annyira koncentrálok arra, hogy a sajátomat helyesen mondjam. A pasi elmenőben a fenekemre csap, a lányka meg megjátszott felháborodással, kacagva tereli tovább.

A hodályszerű, két emelet magas nappaliban szól valami zene, kicsit retró, kicsit nyálas, de táncizni jó. Eleinte nincs sok mozgás, amíg nem üt be az alkohol a vérben, akkor azért látni egyre furcsább dolgokat a parketten. Anyányi nők ordítják a '90-es évek magyar slágereit (jöttegyfelhőmileszálttközénk), csúnyák és szépek  random módon simulnak össze és csókolóznak a lassúblokkra. Mintha az egri általános iskolámban lennék 92-ben (várjunk, az altesti mozgást tekintve inkább egy mai ózdi általánosban).

Böbe vegyül, nem kísérget ("nagylány vagy, eredj, dumálj, ismerkedj - egy csomó ember van itt, akit jó ismerni"). Próbálom nem túl gyorsan tolni le a gintonikokat (when in Rome...), nem akarok idegen helyen védtelenre részegedni, de élvezem, hogy kicsit belazultam.

A társaságombeli lányok is beállnak táncolni, húznak magukkal. Körben állunk, felváltva táncol be valaki középre. Pasik tapadnak ránk hátulról. Úgy látom, mindenki magáévá tette a korhű táncetikettet - ez most már totál '98, Közgáz Pince. Egy cingár 40-es férfi a nyakamba liheg valami érthetetlent, és a fenekemnek tolja halvány kis erekcióját. 

Őszintén tör rám a pisilési inger, nem is annyira menekülni akarok. A lenti mosdó krónikusan zárva van - a kiszűrődő nyögésekből ítélve vagy hánynak (ketten), vagy a csaj túl mélyre veszi. Feltételezem, hogy az emeleten is lehet klotyó, úgyhogy felmegyek a lépcsőn. Böbe elkapja a tekintetem, kacsint, és dob egy thumbs upot, amit abban a pillanatban nem értek.

Aztán elég hamar megértem. Fent ugyanis egy kicsit másfajta buli van. Nem adom a szűzlányt, voltam már ilyenben nem is egyszer, de ott tisztább volt a helyzet - nem játszottuk el, hogy nem a szexről szól. Feltűnhetett volna amúgy, hogy eltünedeznek párok. Balázs és a boldog nyugi megvakított talán?

Ha így alakult, akkor már körülnézek - amúgy is milyen ciki lenne rögtön lerohanni, mint egy ijedt kis picsa. Félhomály, a legtöbb szoba ajtaja nyitva. Nincs nagy durvulás és gruppenezés - már ahhoz képest, amit egyes alkalmakkor swingerben láttam. És vegyük észre, hogy sokkal magasabb minőségű a felhozatal. Nincsenek lottyadt öregemberek és elhízott banyák (OK, én itt vagyok, de csak független megfigyelőként.) Gusztusos emberek izgalmas dolgokat művelnek egymással. Kellemes nézni, mint valami lassú, korai erotikus filmet (Az Emanuelle villan be, ami csak annyiban a '90-es évek, akkor akkor találtam rá VHS-en a nagybátyámnál, és néztük meg vihogva az unokatesóimmal - meg a kivédhetetlen gergelyróberti búgás is adott a korból.)

Egy kifejezetten esztétikus testű férfi ragadja meg a figyelmem. (Csak nézelődöm! Elvégre nem vakságot fogadtam!) Hátulról látom, ahogy akkurátusan agyonkúr egy szétcigizett hangon hörgő, de elég dekoratív, kicsit idősebb csajt. Meg van csinálva a melle, azt látom, abból, ahogy ritmusra hintázik jobbra-balra, kibukkanva a serényen mozgó pasi felsőteste mellett.

Fordulnak, a srác feltérdel, és odatolja a farkát  - az nő arca tényleg hervadóban van, bár a lelkesedésért, amivel a szájába fogadja, plusz pontot adok neki. Ekkor jut eszembe feljebb nézni, és lecsekkolni a pasi arcát is. Azon lepődök meg, hogy mennyire nem lepődök meg. Ez az egyik tűzoltó Balázs laktanyájából. Egyfajta haver, bár fiatal és kezdő kis vonulós, de jó fej. Volt nálunk párszor pókerezni. Balázs mesélte, hogy vannak a fiúnak durva csajozós sztorijai, de a nagy részét nem szabad elhinni. Hát, talán mégis el kellene.

Már ruhában is feltűnt, hogy ez egy finom darab lehet - nem állítom, hogy nem jutott eszembe egyszer kétszer, amikor Balázs baszott hátulról, hogy milyen lenne ezt a kockás hasú Adoniszt magamba próbálni, és élveztem el hisztérikusan fröcskölve Balázs farkán a puszta fantáziakép hatására. Ez akkor és ott nem tűnt rosszaságnak - aki azt mondja, hogy nem gondol néha másvalakire, az hazudik.

Ez se olyan nagyon más, nem igaz? Csak nem csukott szemmel látom, hanem kinyitva. Nem is a behatolást nézem, hanem az fiú arcát - ahogy koncentráltan figyeli, amint el-eltűnik a nő kissé természetellenesen telt, de ügyes ajkai között. A képtől zavarba ejtően átmelegszem és összeszorulok.

Ekkor vesz észre Farkas (nem viccelek, eskü, hogy így hívják, ezt nem lehet kitalálni...).  Mindentudóan mosolyog és rámköszön, lazán, mintha csak mellékesen szopnák le éppen. "Szia!" A nő zavartan néz oldalra, nem tudja értelmezni a csevegést, de aztán mégiscsak kikapja a szájából Farkast, és odavet egy hellot ("ismernünk kellene ezt a bigét?") Majd folytatja.

A fiú tartja velem a szemkontaktust - önkéntelenül felveszem a légzése ritmusát, elnyílik és kiszárad szám, meg kell nyalnom. Hív a szemével, aztán mondja is, hogy jöjjek beljebb - aminek megbűvölve engedelmeskedek. Az ágy szélére ülök, úgy figyelem őket. Közben pózt váltanak: a nő négykézlábra ereszkedik, Farkas mögé térdel, és iszonyú lassan a nő fenekébe vezeti a faszát. Miniméterenként. Jól megnézem közelebbről is - pontosan olyan, amilyennek képzeltem, még olyanabb is. Nem lehet egy könnyű nyáresti séta ezt az állatot seggbe venni. A nő összevissza sóhajtozik, nyivákol, egyre hangosabb, de nem figyelek rá, ott sincs.

Farkas csak engem néz, végigvezeti a tekintetét az arcomon, az enyhén kirakott melleimen. A kezem után nyúl, közelebb húz - már hozzá is tudnék érni. Tudok. Remeg a kezem, ahogy a mellbimbójától a csípőcsontjáig vezetem nedves bőrén. Hátravezet a fenekére, szelíden rásegítek a tolásaira, de nem azt akarja. Két irányból szeretné ezt az anál dolgot, úgy veszem le. Riadtan kapom le róla a kezem, mintha parázsra fognék. Ezt azért mégsem. Megérti, hogy túl messzire ment velem, de közben meg pillanatokon belül el akar élvezni, úgyhogy jobb híján elkapja a a csuklóm, és úgy megszorítja, hogy felkiáltok fájdalmamban. Ebben a pillanatban lövi tele a nőt, majd húzza ki lassan, elégedetten. A kitágult lukból lustán folyik ki a sperma.

Kihasználom, hogy nem figyel már, gyorsan kiszaladok a szobából, be a mosdóba. Sűrű kézmosás. Arcmosás (szempillaspriált nem elkenni!) Próbálok a lehető legtermészetesebben lemenni a lépcsőn, de az arcom kipirult. Böbe pillanatokon belül karon fog, tölt belém piát.

-  Na, milyen volt? Melyikkel voltál?

- Egyikkel sem! - tiltakozom felháborodottam

- Nyugi, egy pillanatra sem ítéllek el, pont nem. Mindjárt megyek fel én is, a görögnek ígértem egy hármast a csajával, már várnak.

Légpuszi és eltűnik.

Egy húzásra megiszom a gintonikot, és veszem a kabátot.

Következő pénteken nálunk van a póker. Farkas persze ott. Feszengek, mint állat, legszívesebben eltűnnék, de nem akarok udvariatlan lenni - a csapat megkívánja, hogy ott sertepertéljek körülöttük, megígértem Balázsnak, hogy megteszem (kapok érte bőséges jutalmat, ha vége a játéknak). Kilépek a konyhába további söröket behozni. Farkas bedobja a lapjait, és követ. Nem szomjas már.

- Örültem neked a múltkor - mondja, kellemetlenül belemászva az aurámba

- Lehetne, hogy ezt inkább ne feszegessük a továbbiakban?

- Hú, pedig feszegetnélek téged is úgy, mint azt a csajt....

- Légy szíves, ne. Hagyjuk ezt. Meg sem történt.

- Hát jól van - egészen közel hajol a fülemhez, nyálcseppeket érzek a nyakamban, ahogy beszél hozzám - Pedig milyen lett volna megcsinálni a főnök csaját.

És visszaimbolyog a kártyaasztalhoz.

Persze. Persze, hogy nem engem akart, nem a nőt. Hanem a "főnök csaját". A fiatal hím, amint kihívja az öreg oroszlánt. Eszköz lettem volna. Én a tűz - ő a fecskendő. Elolt, és megy tovább.