Teljesen jó, ha az embernek vannak kapcsolatai.
Autósblog ON. Az egyik korábbi munkám során - a Kecskeméten készülő Mercedes CLA európai bevezetésének előkészítésében vettem részt, illetve dolgoztam ki az értékesítési stratégiát többedmagammal – ismerkedtem meg a gyár vezetőivel, akivel azóta is jóban vagyok. Na ja, a bevezetés jól sikerült. Olyannyira, hogy a stratégiát adoptálták az USA-ba is, ahol a népszerűségének köszönhetően több hónapos előrendelések és várólisták vannak. Szóval innét kértem kölcsön egy új gyártású V osztályú Mercit, ami 8 személyes, és mindent tud, és még többet is. Igazából hívtak, hogy van egy ilyen új buszuk, és szeretnék, ha kipróbálnám, odaadnák egy hétre. Visszautasítani illetlenség lett volna és lássuk be, hogy kapóra is jött. Autósblog OFF.
Indulás reggel 8-kor a cég parkolójából, a kis csapat már várt rám. A lányok vidáman csicseregtek és gyönyörűek voltak. A langaléta Spongyabob ott keringett körülöttük, mint egy betépett bolygó hollandi, és vadul telefonált. Mivel nem mondtam meg nekik, hogy hová-mivel-hogyan megyünk csak ámultak és bámultak, amikor meglátták a fehér Merci buszt. Megálltam mellettük, ajtó kinyit – automata mind (autósblog rulez) – és kivigyorogtam. Okoska fanyalgott kicsit, hogy utazás, meg ilyenek, de közöltem vele, hogy teleportálni nem tudunk, mert azt a gépet nem tudtam megszerezni. Ettől elővette a mérgesennézekmertamúgyisutállak nézését, de két perc múlva teljesen megbékélt a helyzettel. A csajok összeforgatták az üléseket és elindult a dumaparti. A benzinvérű Spongyabob beült a jobb egybe és full fogsorral nézett ki a világba. Kérdezett mindenféle műszaki adatot a gépről, de mondtam neki, hogy fogalmam sincs, nézze meg a gépkönyvben. Megtalálta a kesztyűtartóban és a következő fél órában minden nyelven elolvasta. Majd nekem is elmondott minden ott megtudott műszaki információt. Nem mintha addig érdekelt volna a műszaki tartalom, de az ő előadásában szinte átéreztem az autót tervező mérnökök lelkesedését. Klassz ez a srác, mondom.
A lányokat nagyon érdekelte, hogy hova is megyünk, és valamiért elkezdtek velem flörtölgetni. Azt még valahol értettem, hogy Timi, ahogy előremászott érdeklődni a könyökömnek nyomta punciját. Láthatóan örült minden egyes útegyenetlenségnek, ahogy hozzám nyomódva az automatikus, véletlenszerű mozgás simogatta. Az már furcsább volt, hogy Andi, miközben érdeklődött az úti célról, a vállamra rakta a melleit, és láthatólag nem zavarta, hogy nem zavart. De ami ennél is meglepőbb volt, hogy Okoska is előrejött és teljesen természetesen beszélt velem, nem volt a hangjában semmi, az eddig megszokott lenéző stílusából. Persze nem álltam kötélnek, találgassanak csak. Annyit már láthatnak, hogy a Balaton-felvidéken robogunk, és érzem, hogy egyre inkább tetszik nekik az út, még ha az úti célt nem is ismerik.
A fogadó, ahol megszállunk az 1900-as évek elején épült; a korabeli bútorok visszahozzák a régmúlt hangulatát. Nem flancos; egyszerű, szép tiszta. Mindenki nagyon lelkes, a lányok imádják és sejtem, hogy igazi meglepetés nekik ez a hely; gondolom, valami wellness hangulatban gondolkodtak. Igen, az jó sztenderd, de maradandó élményeket nem okoz. Bepakolunk, mindenkinek külön szobája van kb. azonos mérettel. Szabadfoglalkozást rendelek el délig, amikor is ebéddel várnak bennünket. Spongyabob a kertben szökell mobiltelefonnal a kezében, de olyan tempóban, hogy lángvörös haja égő csóvát rajzol az égre.
Ebéd után felvonulunk a ház tetőterébe, ahol Spongyabob előadhatja a megbeszélt tervet. A lányok le vannak nyűgözve. Még Okoska is szájtátva figyel, és látszik rajta, hogy olyan újdonságokkal találkozik, amik valóban pozitív hatással lehetnek a cég életére. Talán most megérti, hogy igenis érdemes kipróbálni új utakat, és a home office nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, vagy, hogy egy próbafülkében töltjük a délelőttöt. Az jó sztori volt egyébként; reggel 9-re kértem egy anyagot tőle, mondta, hogy küldi. Persze nem küldte, és elkezdtem hívogatni, amikor is közölte, hogy ruhát próbál, de azt is mondhatta volna, hogy menjek a picsába, mert pont úgy hangzott. De nem kell felvenni minden elénk dobott kesztyűt; vásároljon csak, aztán majd jöjjön. Amit csinál, az úgyis jó lesz. A prezentációba komoly motivációs tételek kerültek beépítésre, mert bár tudom, hogy szerelemből dolgoznak, a boltba pénzzel kell fizetni. Spongyabob brillírozik, már én is majdnem elhiszem az általa elmondottakat. Jó meleg van, és a gesztikulációi az izzadó, maga módján őrült japán karmestert, Ken-Ichiro Kobayashi-t juttatják eszembe. A bemutató szünetében pogácsamajszolás közben záporoznak a kérdések, amire tudok, válaszolok. A második rész rövidebb, és összefoglalja az eddigieket, hogy az agymosás teljes legyen. Okoska rátapadt Spongyabobra; nem csak a szemével, de a fejével is követi minden mozdulatát. Timi a fülembe sugdos mindenfélét, alig bírok a prezentációra koncentrálni. Tesztelem; később belekérdezek az anyagba, de mindenre emlékszik – megőrülök, hogy a nők több dologra is tudnak egyszerre figyelni.
Vacsora következik, a ház kedveskedik nekünk egy pálinkával, aztán ki-ki belátása szerint rohangálhat a számunkra nyitva tartott konyhába megtalálni a megfelelő maligánfokkal bíró italt. Részemről csak a szóda megy most, holnap vissza kell juttatnom egészben a csapatot.
Szerintem Andi örül, hogy kicsit kiszabadult otthonról, egészen vicces dolgokat mond és csinál; viszi az egész társaságot magával. Okoska és Spongyabob között vagy van, vagy lesz valami, mert nullára ülnek egymástól, és egymás fülébe susognak vigyorogva. Timi mellettem, beszélgetünk. Mindenről, bármiről. Iszonyú jó illata van; nem parfüm, a saját illata. Kezdek eléggé megkészülni, de nem akarom itt és most; az annyira stílustalan lenne. És annak ellenére, hogy közeledései néha az obszcenitás határát súrolják, érzek benne valami többet. Ezt a többet valahol máshol szeretném kihozni belőle; rengeteg ötletem van, és ha az ötletek tárházának csak a felét tudom kipróbálni vele, már akkor is rendben van. Elköszönök a csapattól, ami szemmel láthatólag felépült. Elrepült az idő, már hajnali egy is elmúlt és bár nem indulunk korán vissza, azért pihenni kell. Furcsa is lesz ilyen korán és ennyire józanul ágyba kerülni.
Mielőtt lefeküdnék, még kinézek az ablakon; Okoska és Spongyabob együtt kelnek fel és köszönnek el Anditól és Timitől.
