Látom Borókán, hogy valamit nem mond el. Ő sokkal nehezebben nyílik meg nekem, mint én neki. Másképp vagyunk bekötve. De érzem, hogy történt valami, ami megbolygatta. Sápadt, szétszórt, lefogyott (még jobban). Hallgatja, amit mondok neki, de alig reagál. Ismerem annyira, hogy nem izélgetem, várok, hogy kijöjjön belőle. Nem akarom nyomkodni, mert még befelé ürül, mint egy gennyes seb, és jön a szepszis.

Úgyis van valami, amit én sem mondok el neki. Nem merem. Tudom, hogy nagyon rosszallaná. Élő lelkiismeret ő nekem. Már jó párszor lejátszottam magamban, mit mondana, én mit mondanék rá.... És kivétel nélkül az a vége, hogy letosz, hogy szerinte "rossz ötlet". "Legyek észnél", mert "nem fog összeszedegetni a földről, ha darabokra török". És kurvára igazat is adok neki. De nem ér semmit, mert bediliztem.

Próbálok visszaemlékezni, mikor éreztem ilyet, de 15 éves korom óta nem. Csabának hívták, a 4.c-be járt, spec matek. Helyes, kisfiús arca volt, sűrű sötétbarna haja és erős szemöldöke. Folyton kockás ingben járt, de akkor az volt az alter, mindenki azt hordott (még én is, aztán csodálkoztam hogy felém se néz senki...). Kettővel odébb volt a termük, én meg minden szünetben kint lógtam a folyosón, hogy láthassam. Este nem tudtam elaludni, amíg végig nem álmodoztam valamelyik kedvenc szcenáriómat vele. Ilyen kis ártatlan dolgokat, hogy odalép hozzám, megfogja a kezem, megcsókol... El is ájultam volna, ha megtörténik.

Emlékszem az édesen fájdalmas érzésre a szívem táján, a gyomorremegésre. Arra, hogy elönti az arcom a vér és a szememet a könny. A definiálatlan érzés reménytelensége összerázva (nem keverve) a női hormonok megugrásával. Csak akkor, és azóta sem. Eddig. Azt hittem, hogy a pubertással együtt elmúlik. Nem múlt, csak pihent 20 évet.

De kezdem az elején.

Karácsony előtti utolsó héten van nálunk bónuszosztás. Dénes előre megmondta, mennyit kapok. Majd kiugrott a szemem. Majdnem kéthavi fizetés. Amikor lényegében semmit nem csinálok. "Ne legyenek aggályaid ezzel" mondta erre "magamnak háromszor ennyit intéztem."

Megbeszéltük, hogy ezt azért megünnepeljük, de az ünnepek előtt nem jött össze, úgyhogy nevezzük "évnyitó bulinak".

- Szerdán elmegyünk bebaszni - mondta ellentmondást nem tűrően az év első munkanapján

- Csütörtökön másnaposan dolgozunk?

- Home office. Szóval, sörözünk?

- Nem igazán ihatok sört.

- Mit ihatsz?

- Tiszta rövideket mondjuk.

- Akkor pálinkázunk. Nem mondd, hogy nem lehet velem tárgyalni.

Egy csomót vacakoltam azon, hogy mit vegyek fel, mert a randis cuccaim túl szexik, de játszósba mégsem jövök. Felvettem az elmúlt öt évem legkisebb méretű skinny farmerját egy egyszerű fekete felsővel és nagy, statement jellegű ékszerekkel. Korszerű.

Szerda este 8kor ott topogtam a kis butik-pálinkázó előtt. Persze késik... Görény...

20 perc után futott be. Szokásával ellentétben puszival köszöntött - éreztem rajta, hogy már fogyasztott valami alkoholtartalmút.

- Szori, egyik haver csaja leszült, le kellett tolnom a társasággal pár jégert.

Nem volt nyoma a hangjában a megbánásnak.

Nem cicózott, kikért egy méter jobbfajta pálinkát, és nekikezdtünk.

Mindenféléről beszélgettünk, eleinte munkáról, aztán áttértünk lazább témákra. Elkezdte tolni a csajozós meséit, ami érthetetlen módon eléggé zavart. Értem én, hogy nagykanállal eszi, de kicsit unom, hogy mindig fiúsítva vagyok. Vince is folyton a többi lányról pletykál nekem, de mint egy vénasszony. Az nem zavar, csak őszintén untat egy kicsit. Ezek a csajok mind olyan egyszerűek, mint a faék, és ezzel együtt nem szeretem, hogy ennyire degradálja őket.

Próbáltam nem figyelni Görény litániájára, úgysem igényelte, hogy bármit reagáljak, csak folyt belőle a szó, ahogy folyt bele az alkohol. Kizártam a hangját, csak nézegettem az italtól kicsit elhomályosult szemmel az arcát. Szerencsére összeszedte magát fizikailag az elmúlt évben. Nem az az aszott élőhalott már. Lágyabbak lettek a vonásai. A sokasodó szarkalábak pedig, ahogy nevet, inkább szexik, nem annyira öregítik. Edzeni is jár, azt látom rajta. Megcsinálta a félmaraton-mániát idén. Szép a karja, láttam nyáron, amikor néha rövid ujjúban jött. Meg a feneke is visszakerekedett, szinte kedvem lenne megfogni.

Pillanat, pillanat, miről beszélünk.

Ez itt Görény. Munkatárs. Mit munkatárs - főnök. És egy geci.

Egy édes, édes geci, aki egyszercsak - beszéd közben, oda sem figyelve - elkezdte morzsolgatni az ujjaimat az asztal felett. Amikor észrevette magát, belefagyott a fing. Felnézett az arcomra, láthatta rajtam, hogy belém vágott a villám.

Az arcomhoz emelte a kezét és végigsimított.

- Szép vagy. Nagyon szép vagy, tudod? Meg vagy kívánva.

Választ sem várva lehúzta a még érintetlen maradék 3 páleszt, otthagyott egy nagyobb összeget a pulton, és kézenfogva kihúzott az utcára. Megállt velem szemben és a kezemet a sliccére tette. Kőkemény volt. Addigra már az én bugyim is lucskosan tapadt a lábam közéhez. Majd meghaltam, hogy érezzem a száját, de nem csókolt meg. ("Utálom, ha néznek")

Itt jött egy kis filmszakadás, pedig közel sem voltam olyan részeg, mint ő. A következő kép, hogy ülök egy diófa ebédlőasztalon, valahol, ami feltételezem, hogy a lakása. A farmer már nincs rajtam, a tangám elegánsan figyeg a bal bokámon a lökéseinek ütemére. A felső felhúzva a nyakamig. Még ő is ingben, de a nadrág és a gatya félig letolva. Tele van velem a keze, hol a fenekem húzza magához, hol a még cicifixes mellem ragadja meg durván.

Kibaszottul nem védekezünk és kibaszottul nem érdekel.

Átkavarodunk valahogy az ágyra. Végre kikapcsolja a melltartóm - megkönnyebbültem gördülnek ki belőle a cicik. Hanyatt dönt, felemeli a csípőm, a lábam közé térdel, és folytatja. Megbűvölve nézi, ahogy ugrálnak melleim.

- Alapszabályként nem szeretem a nagy melleket... De ezek baszki gyönyörűek. Hogy van neked ekkora igazi?

Vagy valami ilyesmit mond, mert nem minden érthető.

A hüvelykujjával dörzsölni kezdi a csiklómat, amitől átszakadok a határon, és úgy eldurranok, mint egy pezsgősüveg. Selymes spricceléssel öntöm el az ágyékát. Meglepődik, de tetszik neki. Megfordít, hátulról fejezi be, dug még egy kicsit, most már csak magára koncentrálva.

- Mondd a nevem!

- Ó Dénes... - nyögöm kötelességtudóan

- Nem, nem azt.

- Görény, te geci, gyere, gyere velem most!

Lassan, rekedten élvez rá a fenekemre. 3 másodperc múlva már törli is le egy - valószínűleg erre a célra az ágya mellett tartott - fehér törölközővel, és nagyon sóhajtva hasra vágódik a takarón.

- Ez jó volt egynek - állapítja meg

Én még azt se tudom, merre van előre, de már nyúl a telefonjáért.

- Hívok neked egy taxit.

Ööö, nem várjuk meg, amíg legalább levegőt kapok? Úgy látszik, nem.

Nem tudok mit csinálni, zavartan öltözni kezdek, közben ő fekve a telefonját nyomkodja. Kikísér ajtóba, ahol legalább egy szájrapuszit adnék  neki, de ő csak pacsira tartja fel a kezét.

- High five?

Befelé sikítok csak. High five? High fucking five?

Nem hagyom lógva, így is túl bizarr az egész, erőltetett mosollyal belecsapok és elindulok lefelé a lépcsőn.

Otthon nem tudok elaludni, csak nézem a plafont. Érzem magamban a farkát, látom az eksztatikus arcát, tapintom a finom tónusos testét. Lüktetek, sajgok. A pinám, a szívem, az agyam. Baszki ilyen nincsen. Most akkor mi van?

Másnap a megbeszélt módon otthonról dolgozunk. Minden alkalommal, amikor meghallom az e-mail csilingelését és látom, hogy ő küldte, kiugrik a szívem a helyéről, de csak munkával kapcsolatos dolog, meg egy körlevél. Nulla utalás az előző estére.

Pénteken reggel úgy köszön rám, mintha mi sem történt volna. Fizikai fájdalomban töltöm a munkaidőt 3 méterre tőle.

Munka után nem is a lakásomba megyek, rögtön Vincéhez. Meglátja az arcom.

- Mi van? Kivagy? Megdugjalak?

- Ennél több kell most. Vigyél el swingerbe.