Az első pár nap Dénes nélkül nagyon könnyű volt. Senkivel nem kellett egyeztetnem, eldöntöttem valamit, és az úgy volt. A saját stílusomban kommunikáltam. Én osztottam a feladatokat (magamra is brutális mennyiséget, de ez mellékes).

Tulajdonképpen egy hétig fel se néztem, csak mentem az árral - nem kell gondolkodni, nem kell érezni, csak csinálni. Aztán tegnap eljutottunk egy beszállítóig, akivel - mint utóbb kiderült - Dénesnek volt valami 'különleges megállapodása', és most, hogy nincs itt, nem vállalja. Szerződést szeg, vagy kibújik alóla valahogy.

És akkor nekem kellett bemennem Gyurihoz, a középnagyfőnökhöz, akihez eddig mindig Dénes bent be (szerintem a nevem se tudta... és még most sem tudja), és mindig kölcsönösen megelégedve álltak fel az asztaltól. Gyuri bá legalábbis olyan arccal, mintha Dénes leszopta volna, igaz egy marék huzalszeggel a szájában. Fájdalmas volt, de jó.

A Görénnyel nem mert packázni. Engem viszont simán belegyalogol a földbe. Most is elmond mindennek, és semmi sem érdekli, csak oldjam meg a problémát. Tegnapra. Most miafaszomatcsiáljak.

Persze tudtam, Dénes hogy intézi az ügyeket, nem vagyok hülye. Hogy minden személyes ismeretségeken múlott, és háttéralkuk eredménye volt. Ebben a kurva országban minden szinten így intéznek el mindent. Hát jó, ha ezen a pályán kell játszani, akkor ezen fogunk.

Szerencsére a Görény itt hagyta az asztali naptárát. Abba voltak felfirkálva telefonszámok, mielőtt beírta volna a mobiljába. Visszakeresem azokat a heteket, amikor ezt a szerződést készítettük elő. Találok egy firkát: Jani, és egy telefonszám. Füleltem, úgyhogy tudom, hogy ez a fickó volt az ismerős ismerőse, aki ezt a fasz beszállítót intézte.

Nagy levegő. Valahogy el kell intézni. Ha ezt a projektet nem tudom végigvinni, akkor ha nem is basznak ki a cégtől, de tuti kineveznek fölém megint valakit. Azt nem akarom. Ha már így esett, Dénes pozícióját akarom. Meg a fizetését is akarnám, de ha olyan volt, amilyennek tippelem, akkor a töredékével is kiegyezem.

Felhívom 'Janit'. Megpróbálok mindent belerakni a hangomba, amit csak tudok. Egyrészt ilyen baráti, "hiszenismerjükegymást", hivatkozom Görényre. Másrészt legyen benne ilyen "damsel in distress" - gyenge nő vagyok, emelj le a sínekről a robogó gőzmozdony elől. Harmadrészt meg van benne " ha már leemeltél a sínekről, akkor a köteleket ne is bogozd ki, hanem basszál szájba jó erősen" sugallat, amitől már azt tippelem, hogy telefonálás közben is áll a farka.

Hirtelen rá is ér másnap reggel fél 8kor. (Reggel! Fél 8-kor! olyankor még az előző esti szemfestéken se mostam le!)

Nem baj, kelek 6kor vidáman (hál' Istennek Andor még alszik, nem kell magyaráznom semmit). Szerintem nincs szükség szubtilitásra, meg nem bíznám a véletlenre a misszió sikerét. Úgyhogy rövid fekete szoknya, harisnya, magassarkú csizma, kivágott blúz, szemhéjtus. De nem engedem le a hajam. Jobb a konty. Ad valami komolyságot. És nem lóg a hajam szemembe szopás közben.

Félreeső ipartelep a külső Mester utcában. Gondolom az egyik (fedő)tevékenység a szállítmányozás lehet, egy halom kisebb-nagyobb teherautó, a dolgozók épp eligazításra várnak, ott bagóznak a földszintes irodaépület vasrácsos ajtaja előtt. Amikor kiszállok a kisautómból, a reakcióik csak egy leheletnyit finomabbak az átlag építőmunkásokénál. Röhögnek, egymás fülébe sugdossák, hogy miket csinálnának velem, a mulyábbja csak a nyálát csorgatja, meg a gatyáját igazgatja.

Az "ügyfélváró" baromi lepukkant, úgy tűnik, hogy kb minden, ami a 80-as években itt volt, most is itt van. A titkárnő (IRODAVEZETŐ!) szintén. 'Jani' várat 5 percet, szerintem csak sportból, és még simán felveszi a telefont, amikor belépek az irodájába, hogy nagy számokat ordítozzon bele, nevessen és letegye.

Nagydarab, kopaszodó, szolid körszakáll, az 50 rosszabbik oldalán. Az íróasztal lomtalanítás-pozitív, de a töltőtoll és a szemüvege többet ér, mint az egész berendezés. Drága ing, drága cipő. Pont, ahogy gondoltam.

- Elnézést a helyszínért, ritkán járok ki a telephelyre, de most pont itt kell intéznem valamit, nem gond, ugye?

Persze, meg nyilván nem a belvárosi luxusirodába fog hívni. Annak híre mehet.

- Dehogyis! Sőt, köszönöm, hogy ilyen hamar tudott fogadni, kedves János!

- Jaj, ugyan már, utoljára az anyakönyvvezető hívott így - röhög fel - Jani vagyok mindenkinek. Én vagyok az idősebb, tegezzél!

Ja, meg te vagy a parasztabb is. De jobb is így.

Röviden vázolom a problémát, és jelzem, hogy oda kéne hatni a beszállítóra, hogy kurvára tartsa be a megállapodást. Jani bólogat, néha felköhög egy-egy slejmosat, és bambulja a dekoltázsom. Eddig jó.

Felállok, és odalépek mellé, hogy megmutathassak neki egy pontot a szerződésben. Sajnos ehhez rá kell hajolnom az asztalára. Klisészerű próbálkozás, de ide pont jó lesz. Jani kicsi hátrébb gurul a székével, "hogy odaférjek". A szeme szinte lukat éget a miniszoknyámra. Ennél többet nem tudok tenni, mégsem térdelhetek csak úgy elé. Szerencsére nincs rá szükség, szórakozottan simogatni kezdi a combom, nagy és kérges tenyere  karistolja a vékony harisnyát. A combom belső oldalán futtatja fel-le a kézét, egyre feljebb nyúl. Kb. 2 perc után lesz elege a szórakozásból, és teketória nélkül hátulról rámarkol a szeméremdombomra. Harisnyán és bugyin keresztül is érzi, és felcsillan a szeme.

Nem, nem a nedvességet gondoltam, finoman szólva nem ébreszt bennem vad vágyakat. Hanem a kis meglepetésemet.

November van, prosztatarák awareness hónap, a bevállalós pasik bajuszt növesztenek. Én meg beszálltam a játékba. Csak ott növesztem, ahol tudom. Kb 23 éves korom óta teljesen csupasz vagyok, maximum a borostáig jutottam két gyantázás között. Már az érzéstől is elszoktam. Fura és izgi egyszerre. Ma, hogy minden kultúrnő full borotvált odalent, a szőr tiszta retro-romantika, nem ápolatlanság. Négy hete nő - csak igazítgatom, szóval azért nem igazi '70-es évek, de mondjuk '90. Amúgy sem vagyok egy mediterrán típus, nem tudok olyat növeszteni, amit cibálni lehet.

Nem voltam azóta pasival. A munka miatt jószerivel nem is hiányzott. Andornak eszébe sem jutott, hogy szervezzen valamit, úgyhogy hetente egyszer-kétszer egészségügyileg elmasztizgattam, de ennyi.

Jani bácsi nem akar tovább szórakozni. Felhúzza a szoknyám, lehúzza a harisnyát és a bugyit csak úgy egy mozdulattal, és simogatni kezd. Még mindig az asztalán könyöklök, ez tetszik neki, úgyhogy nem strapálom magam más pózon.  Élvezettel túr bele a diszkrét kis bozontomba, megnedvesíti bennem az ujját és körözni kezd a csiklómon. Egész jólesik. Már szinte el is felejtettem,milyen az, ha más ér hozzám.

Nem nézek hátra, de hallom a légzésén, hogy tettre kész lehet már. A kezembe nyom egy óvszert, kibontom, előkészítem, közben húzza a cipzárt, és épp csak a célnak megfelelő mértékben letolja a gatyáját, felhúzom rá. Visszafordít az asztalra, és néhány finom próbálkozás után - mert ő úriember - tövig belém csúszik. Átlagos méret, nem okoz se fájdalmat, se csalódást. Becsukom a szemem, és próbálom elengedni magam. Az áporodott irodaszagtól nehéz elvonatkoztatni, de emberünk elég gyakorlott és kitartó. Élvezem, hogy végre van bennem valaki.

Aztán megfordít és az asztalra ültet. A farka komikusan himbálózik a félig letolt gatya felett. Elém térdel. A puncimra tapad a szája. Aztakurva, ezt egész jól csinálja. Ki se néztem belőle, hogy tud adni. A hasizmomat megfeszítve tartom magam, hogy lássam, hogyan fonódik össze az ő bajusza az én szőrömmel. Megszűnnek a határok. Most már teljesen őszintén nedves vagyok magamtól is, ő meg mindet lelkesen kinyalja belőlem. Hátradőlök és simogatni kezdem a mellem a blúzon keresztül - olyan hideg van az irodában, hogy majdnem átszúrja a bimbóm az anyagot. Ő alám nyúl, egyre intenzívebben izgat a szájával és belemarkol a fenekembe. Akkor megyek el. Tök jó. Win-win. Illetve egyelőre még csak win, úgyhogy amikor látja, hogy megvagyok, feláll, maga elé térdeltet ("Fejezd be szépen").

Még érzem a saját meglepően intentív illatom és ízem a farkán, ahogy a számba veszem. Nem túl erősen, de ritmusosan szopni kezdem. Megfogja a kezem és a golyói  felé tereli. Simogatni kezdem finoman, de jelzi, hogy erősebben szeretné. Még erősebben ("Kínozz meg, kicsike.") Megfogom a zacskóját a tövénél, és kicsit meghúzom. Felhördül a gyönyörtől. Csináljam még. Durvábban. Jól van, elkapom, és nem kímélem. A szopást nem hagyom abba közben, de nem is teszek bele különösebb energiákat. Hamarosan úgy élvez a számba, mint egy rakéta. Szinte érzem, ahogy a kezem alól kilő a spermája, át a farkán a számba. Mintha egy régimódi parfümös üveg pumpáját nyomogatnám.

 Kiszáll a számból. ad egy zsebkendőt, elfordul, felöltözködünk.

Megfogja a kezem.

- Minden rendben lesz, Alizka. Elintézem, nem kell aggódni.

Másnap felhív a beszállító, hogy természetesen él a szerződés, és még szeretne egy kis mennyiségi kedvezményt is adni extrában.