Azon a hétvégén nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem menekülök ki ebből a rossz spirálból, akkor hamarosan elkezdem vagdosni magam, vagy alkoholista leszek, vagy faszomtudja.

Úgy látszik ez a sorsom, hogy mindig a saját hajamnál fogva kell kirángatnom magam a szarból. De nem baj. Összeszedem magam. Mindenki megbaszhatja. Újrakezdem a tudatosabb kajálást meg visszatérek a rendszeres mozgáshoz, mert őszintén szólva eléggé elengedtem magam az utóbbi hetekben.

Keresek egy edzőtermet a közelben (kicsi, alagsori, de olcsó és sokféle gép van) - futni meg majd elmegyek a szigetre, hogyha tartósan 10 fok fölött lesz a hőmérséklet.

Főzőcskézni azért nem kezdek el, mondjuk ebben a konyhában max. poharat mosogatok és viszlát. Viszont visszatérek a dietetikus havernőm erősen testsúlycsökkentő étrendjéhez, amit még anno állított nekem össze. Ebédre rendelek fitnessmenüt, a többi étkezés meg űrkaja (fehérjeturmix és némi rosttabletta), meg napi 3 liter víz.

Más kaja egyszerűen nincs otthon. Semmi. Méregtelenítő teafilterek, light energiaital és víz. Meg két üveg bor, amiből napi max 1 decit iszom meg este. Nincs kísértés.

Egyfajta mazochista kielégülést hoz az új életmód - tobzódok az éhségben az első pár napban. Kicsit szédülök, de élvezem, hogy lappad a hasam. Az első héten 3 kiló gurul le - még mindig nem annyi, amennyit magamra zabáltam a rossz periódusomban, de legalább valami. Könnyen jött, könnyen megy. Jojó, tudom. Majd vigyázok.

Mindez kombinálva az új tartózkodási helyem spártaiságával egyfajta időutazása 2000-es évek elejébe, amikor csóri voltam és útkereső. Neszebazmeg, 15 év és vissza a kezdőpontra. Dupla egyest dobtam?

A munka rohadtul nem tölti ki az életem. Az a ványadt gereblye Boróka tényleg elég sok munkát átvett, lényegében nem kell túlóráznom mióta itt van. Kurva hatékony, nem tudom hogy csinálja. Illetve gondolom az ördögi kölkök rászoktatták a multitaskingra. Mindegy is, hogyan, de nekünk nőt nagyra a szentem.

Úgyhogy most itt ez a rengeteg IDŐ. A hosszú, sötét délutánok. Meg az esték. Még edzés után is órák, ÓRÁK vannak lefekvésig. És nem tudom, mit csináljak. Kézenfekvő dolog az internet, ott aztán baromi jól el lehet baszni az időt, de már ezt is unom. Eljutottam oda, hogy felfordul a gyomrom a fészbuktól. Be van kapcsolva, de minden csoportból levettem az értesítéseket. Egy két vicces képet lájkolok, és ennyi.

Nincs jobb ötletem, úgyhogy rávetem magam olyan sorozatokra, amikre sosem volt időm (vagy amit Andor nem helyeselt). Belekezdek a Supernaturalba. Van belőle vagy 11 évad, egyhamar nem érek a végére, úgyhogy rávetem magam. Az első évad alatt még összeszarom magam egyedül a sötétben a nyikorgó öreg bérházban, aztán felveszem a ritmust. Rá vagyok kattanva. Sok ártalmasabb dolog van.

(Komolyan már saját magamnak is unalmas vagyok. Kibaszottul unatkozom. Egész felnőtt koromban nem unatkoztam még ennyire.)

Ami megdöbbentően kiveszett belőlem, az mindennemű szexuális vágy. Biztos összefüggésben van az éhséggel. Olyan szinten vegetálok, amibe nem fér bele a szex. Fura, felszabadító, de tök üres állapot.

És akkor eljutottunk a Lala-kérdésig. Régóta tudom, hogy nem jó és nem egészséges fenntartani ezt a béna viszonyt. És egyre valószínűbb, hogy szegény pasi olyasmiket lát bele a kapcsolatunkba, ami nincs benne. Pontosabban azt hiszi, hogy ez egy kapcsolat. Abba kell ezt hagynunk. És az én módszerem erre - mint sok más esetben - egyetlen szép, pengeéles, tiszta vágás. (Persze nehezítő körülmény, hogy továbbra is egy helyen fogunk dolgozni, de ha már ilyen hülye voltam, akkor megérdemlem. Inkább utáljon, de ne vágyakozzon tovább.)

Este átjön, már nem odázhatom el tovább. Az új albimba már nem nagyon hívtam át, max nála voltunk, vagy az irodában maszatoltunk valamit. Persze ajánlkozott ezerrel, hogy segít a festésben, szállításban, berendezésben, de direkt nem engedtem, hogy bármiben részt vegyen. Ezt is kábításnak éreztem volna, másfelől meg nem akartam, hogy azt érezze, 'jogosult' valamire, hogy beengedem az életembe. Mert nem.

Gondoltam, hogy sejteni fogja, mit szeretnék. Hogy ki akarok szállni. De arra nem számítottam, hogy ennyire felkészül. Este 10-kor esik be, részegen - alig egy korty lötyög a kezében tartott vodkásüvegben. Nem viccelek, tényleg beesik az ajtón, úgy kapom el, és támogatom el a matracomig. Ott már stabilan tudt ülni, úgy, hogy közben kapaszkodik az üvegébe. A mondanivalója 3/4-ét nem értem, de mivel volt belőle jócskán, így nem is hiányzik. Összefüggéstelen blabla.

- ..... lizike, lizike .... amikor azt gondolod, hogy érted, és igazából nem értesz semmit, érted?.... és pont akkor jött..... és akkor mondtam neked, és akkor miért mondtad azt, hogy...... és a szex tényleg annyira kurva jó volt ... de jó volt, neked is volt, nem igaz, hogy neked is jó volt? mert úgy látszott .... én nem hiszem el, hogy nem... mondták a srácok, hogy hülye vagyok, de...

Sírni kezd, de a legtöbb könnycsepp az orrán keresztül távozik - hangosan szipog és a kézfejével törölgeti az orrát. Azt érzem, hogy meg kéne vigasztalnom, de fogalmam sincs hogyan. Próbálom átölelni a vállát, semmiségeket mormolni, amit egy síró ismeretlennek is mondhatnék.

Itatom egy nagy pohár vízzel, hátha attól összekapja magát.

Felnéz rám nagy, nedves, piros szemével.

- ... akkor most ennyi?...

Most már nem csak szomorúságot látok benne, hanem dacot is. Vádaskodást.

- ennyi? .... - kezdi behergelni magát - .... ENNYI? Akkor mi a francért hívtál fel akkor? Ennyi vagyok csak, a semminél jobb? Nem hiszem el, hogy csak a semminél vagyok jobb!!

- Nem gondolkoztam, hülye voltam. Nem gondoltam, hogy belebonyolódsz....

- Nem, a faszt nem! Jól van, bocs... Szóval vége? Mindennek? Dugás sem lesz többet?

- Eddig is csak dugás volt...

Ezt persze kár volt mondanom, mert kissé felhúzza magát rajta. De próbálja elröhögni, a méltósága utolsó bástyáit megőrizve. Vagyis akkor így tűnik.

- Akkor.... búcsúszex?

Nevet, de csak a szája. A szeme nem nevet,

- Jól van, jól van, csak vicceltem... De tényleg? Csak egy kicsit?

- Nem volna okos dolog...

- Naná, hogy nem volna - röhög megint - de nem is akarod? Ne mondd már, hogy nem akarod. Na gyere...

- Nem szeretném...

- Hát de te is akarod, látom rajtad...

- Nem, nem akarom. Légy szíves menj el.

- Hehe, elmegyek, de csak benned... hehe

Látom rajta hogy egyáltalán nem viccel.

Csókolgatni kezd, durvábban, mint szokott. Alapesetben nem zavarna, sőt, tulajdonképpen mindig is túl 'gyengédnek' tartottam, akinél elkelne némi határozottság. De ez most nem jó. Nem csak nem helyes, de TÉNYLEG nem esik jól. Miért nem megy már haza a picsába?

Nem megy. Ledönt a matracra, tovább csókol, fölém térdel. Hogyha ez egy fantáziakép lenne, nagyon is élvezném. Amint valaki lehengerel és magáévá tesz, akár erőszakosan. De élőben egyáltalán nem tetszik. Talán azért, mert  nem egyeztem bele. Hallgatólagosan sem. Ez nem egy játék. Ha nem tetszik, nincs kódszó, ami kiment belőle.

Nagyobb, erősebb - a piától elszántabb is - én meg éhes vagyok és fáradt, arra sincs erőm, hogy tiltakozzak. Közben olyanokat mormol a fülembe, hogy "ugye jó?" meg "látom, hogy te is akarod". Látom, hogy meg fog történni, és próbálok arra gondolni hogy már sokszor megtörtént, vele is, és nincs semmi jelentősége.

Száraz vagyok, mint a sivatag, de belém erőlteti a faszát, ami fel sem áll rendesen. Nem mondanám, hogy fáj, de kellemetlen. A számba liheg, érzem a belőle áradó piaszagot és valahol hátul a hányás ígéretét. Pólón keresztül a mellemre markol - ez már fáj, vicc nélkül. Felkiáltok, de ezt is bátorításnak veszi.

Szerencsére nem tart sokáig. Tulajdonképpen ez az egyetlen szerencsés dolog az egészben. Az orgazmustól hátrafeszül, aztán rám esik, mint egy nagy, nehéz rongybaba.

Amikor felemeli a fejét és a szemembe néz egy pillanatig mosolyog. Aztán meglátja az arcom. Nem tudom, mit lát rajta, de ha csak egy részét annak, amit érzek, az már elég ijesztő lehet. Mintha egy pillanat alatt kijózanodna. Megretten, szinte leugrik rólam. Közben felrúgja a vizespoharat az ágy mellett.

- Nem akartam... nem így akartam ... ne haragudj.... nem akartam.... ne haragudj...

Riadtan hátrál ki a lakásból, szinte elszalad.

Hallom az ajtó csapódását.

Vizsgálom magam, mennyire vagyok megrázva. Egyelőre nem érzek semmit. Csak a megszokott ürességet. Szinte összebarátkoztam már az ürességgel.

Andor arca ugrik be. Biztos igaza van. Hogy egy hülye kurva vagyok és ennyit érdemlek.