Még egy ilyen placid tyúkot.

Végre bevonszolta magát az irodába. Csak a hírét hallottuk eddig, Gyuri főnök ecsetelte, hogy milyen király munkaerő lesz, mennyivel "könnyebb lesz a dolguk", ha ő "segít".

OK, mondjuk nem erre számítottam. Azt hittem valami lelakott banya jön, egy elhanyagolt háziasszony, lenőtt hajjal, 7 évvel ezelőtti cuccokban. Hát nem, bazmeg.

Magas, szikár, olyan, mint egy gereblye. Fura az arca. Fura, hogy ez egy arc... Na jó, most egy kicsit geci voltam, nem ronda, csak olyan... Férfias? Mindene olyan nagy, a szeme, az orra a szája - mindez egy vékony kis manóarcon. Olyan.... van az az érdekesen ronda színésznő, mondd már.... Nem tudom a nevét, de ilyen full androgün...

Na, ez a nő, mondom én:

OK, a haja nem menő, az egy merő unalom, középhosszú barna lófarok, szorosan összefogva, amitől még kisebb lesz az az apró feje...

És úgy öltözik, mint egy pasi. Biztos azért, mert semmi nőies nincs az alakjában, amit belepakolhatna normális ruhákba, hehe.

Persze, kedves. Próbál kedves lenni. Amitől tartottam, hogy olyan nagyhangú és joviális lesz, mint egy halaskofa, ahhoz képest jó. Meglapul, nem ugat bele a dolgokba. Lehet hogy kivár, nem tudom. De nem nézek ki belőle semmi ravaszságot.

Valami kis difi biztos van vele, de még nem tudtam beazonosítani, mi lehet. Olyan, mintha egy maszkot viselne. Szinte tökéletes - semmi olyan érzelem nem jön át rajta, amit nem akar. Egy kedves maszk. De a franc se tudja, mit gondol közben.

Munka közben néha éreztem a tekintetét magamon. Olyan kellemetlen, vesébe látó nézése van. "Most aztán megmérettetsz."

Próbáltam NEM nyíltan szemét lenni vele. Nem tudom, mennyire sikerült. Nem vagyok jó ebben a jópofizásban. Most mit adjam elő, hogy szívesen fogadom? Kit akarunk hülyíteni?

Ott ült egész nap, csendesen a gépe előtt, meg se nyekkent. OK, néha kérdezett ezt-azt, de frankón ráhagytam a kiscsajokra, hogy okosítsák, én nem fogom a kezét fogni. Még be is tanítsam?

Összességében eddig nem sok vizet zavar, úgyhogy nem is vagyok hajlandó vele foglalkozni. Nem úgy tűnik, mint aki át akarja venni a hatalmat az osztály felett, akkor meg leszarom. Pont elég bajom van rajta kívül.

Múlt héten egyik nap átmentünk Zalánnal a cuccaimért. Andor kifejezetten ügyet csinált abból, hogy ne legyen otthon. Ne is találkozzunk, ne is lásson. Még ezt is e-mailben kommunikáltuk le, nem is beszéltünk, még telefonon sem. Összepakoltam a ruháimat, a mütyűrjeimet (nem volt sok), néhány könyvet, amit igazán szeretek. Zenék, filmek maradtak, mi a francnak, minden ott van a neten.

Szinte megdöbbentő volt, mennyire kevés a cucc. Két menetben levittünk mindent. Egy rakomány a kombiban. Ennyi kézzel fogható eredménye annyi év kapcsolatnak. Bár nem is eredmény. Csak valami üledék. Zacc.

Nem sokkal ezután néhány napra hazajött Eszter, részben azért is, hogy egy kicsit az én lelkemet egyengesse, meg megnézze, mennyire laktam le a kéróját. Nyilván a saját lakásában akart lenni abban a pár napban, ami két embernek nem igazán kényelmes, kivéve, ha dugnak, mert akkor nem nagyon számít. (Meg ott volt az én összes cuccom is - enyhén szólva átmeneti szállás jelleg.)

- Addig maradsz, ameddig csak akarsz....

Ez egyértelműen azt jelenti, hogy most már keress valami lakást. OK, jogos, nem élhetek örökké a nyakán, vagyis nem stoppolhatom a kéglijét.

Amúgy ez annyira nem jellemző Eszterre. Hogy nem frankón a pofámba mondja, hogy mi a helyzet. Hanem cukiskodik. Ez nem ő. Látom, hogy azért csinálja, mert nem tudja, hogy mennyire omoltam meg, és igazából saját jól megfontolt érdeke, hogy szedjem össze magam, és álljak a saját lábamra.

Mielőtt visszament Milánóba, készségesen összeírt nekem néhány albérletet - "legalább nézd meg". Ma is megyek megnézni egyet, de mindegyik vagy kurva gáz, vagy kurva drága. Én pedig nem fogok kurva gáz lakásban lakni. Meg nem fogok kibumlizni a peremkerületekbe. Mordor, vazze. Csak olyan helyen lakom, ahonnan el lehet köpni a körútig. Elég szűk a kör, nem lesz könnyű menet.

És akkor itt van még Lala is. Az egész olyan szánalmas. Kétségbeesett. Mindkettőnk részéről. Mióta rendes munka van, amiben amúgy alig van dolgunk egymással, akkor is állandóan ott lebzsel körülöttem. Meg felhív, hogy menjek le hozzá valamiért... Csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Még jó, hogy nincs company policy  az ilyen kapcsolatokra és kb mindenki leszarja. Annyira érdektelen vagyok, hogy még csak nem is pletykálnak rólunk. ("Tudod, mit mondanak rólad a hátad mögött? Semmit!)

Tegnap a lépcsőházban kapott el (még jó, hogy minden lusta disznó liftezik), csókolóztunk, aztán szépen tisztességesen kielégített a kezével, semmi fakszni, csak benyúlt a bugyimba és simogatott. Én meg már annyira kielégületlen voltam, hogy simán kétszer elélveztem, és ment volna többször is, csak már féltem, hogy ránk nyitnak. Asszem egyhamar nem csinálunk ilyet, mert eléggé be volt szarva, hogy valaki meghallja, amikor élvezek - pedig alig voltam hangos, magamhoz képest szinte néma.

Egyik este Zalánnal futottunk össze, és láttam rajta, hogy van valami. Nem volt természetes, nem olyan, amilyen szokott. A második sörnél bökte ki, minden átmenet nélkül.

- Réka terhes.

- WTF???

- Terhes. Annyit nyaggatott már, hogy legyen esküvő...mondtam neki, hogy vagy esküvő, vagy gyerek, válasszon. Ő meg a gyereket választotta. Nyilván... Úgyhogy pár hetet "próbálkoztunk", és kb elsőre összejött. Pár hetes csak, még nem mondjuk senkinek. Én is csak neked.

Egy darabig nem jutok szóhoz. Aztán mégis.

- Öööö ..... gratulálok? (de olyan hangsúllyal, hogy megfagyott tőle a sör a kezében)

- Ne genyózzál már... Én se így terveztem. Hirtelen jött.

- ....

- De nem fog köztünk változni semmi!! Ugyanúgy találkozunk, dumálunk, bulizunk...!

- OK...

Üvölteni szeretnék. Mert tudom, hogy semmi nem lesz ugyanúgy. A gyerekek mindent elrontanak. Innentől otthon kell lenni fürdetésre. Nincs hétvégi elkószálás, csak családi programok. És semmi másról nem fog tudni beszélni, csak a kis patkányról... Láttam már ilyet. Itt van a BFF vége. De nem mondok semmit. Próbálok mosolyogni. Örüljünk, mert egyelőre neki is nehezen megy. Nem akarok szemét lenni.

Nem sokkal később be is zárjuk az estét. Nincs mit mondanunk egymásnak.

A hét pozitív eseménye, hogy találtam albit. Nagyon pici és eléggé leharcolt lakás (majd rendbe kapom), de kurva jó helyen van. Drágább, mint amennyit szántam rá, de majd megoldom valahogy. Azzal nem áltatom magam, hogy visszafogom a költésem, de majd keresek még valami mellékmelót. Fordítok, vagy tökömtudja.

Úgyhogy kiveszek egy hét szabit - alig van munka, és ott van az istenkirálynő Boróka, nem hiányzom. Ezalatt kitakarítok, kifestek, veszek néhány olcsó bútort (hurrá hitelkártya!), és hét végére be is költözök.

Most itt ülök, egyedül, kurvára egyedül a saját kis teremben. Bár cigiznék, lenne mit csinálnom. Inni sincs kedvem. Egy hete nem beszéltem senkivel, csak eladókkal a boltokban ("borsózöld? biztos benne?"), de nem is vágyom rá. Anyám hívogat, de nem veszem fel. Zalán hívogat, kinyomom. Eszter dob egy mailt (mondtam, hogy kiköltözök), de nem írok vissza. Lala ír messengeren. Nem válaszolok (igazán geci módon, úgy, hogy lássa, hogy elolvasom, ÉS nem válaszolok).

Így fogok megdögleni. Tökegyedül. Majd csak a szagra jönnek át a szomszédok, és úgy találnak, hogy már félig megettek a macskáim (amik nem lesznek, mert rühellem a dögöket. akkor patkányok. vagy papagájok.)

A legjobb az lesz, hogyha beveszek valami könnyű nyugtatót, és ráiszom. Odakészítek egy üveg vizet az ágyam mellé. Egész hétvégén aludni akarok. Hétfőn reggel 7-re állítom az órát.