Az a jó a női ciklusban, hogy sok mindent rá lehet fogni. (Ja, bocs, hogy ideges voltam, éppen meg akart jönni. Azért kiabálok, mert fáj a hasam! Hagyd a cicim, peteérésem van és most fáj! Nem híztam, csak éppen a ciklus második felében vagyok és sok rajtam a víz.) 1-2 napon belül megjön, hogyha dühöngök és / vagy pakolok, és órákon belül, hogyha elmegyek érzelmesbe. Ilyen jelekre kell hagyatkoznom, mert rendezetlen és hosszú a ciklusom, úgyhogy mindig meglepetésként ér a dolog, mint egy 14 évest. (Ez a sok. vér. meg. trutyi..... blöe.)
Van egy-két szar napom, alvós-sírós-csokievős, de utána minden csodálatos. Megint nem lesznek nagy amplitúdójú emócióim 30-40 napig. Vagy ahogy kijön.
Hétfő reggelre kint van az érzelem a systemből. Meg egy halom régebbi ruha a szekrény mélyéről (hála a PMS-nek). Hideg van, túrok valami adekvát nadrágot. Farmer. 40-es, superskinny. Másfél éve pakoltam el, amikor kihíztam. Az esélytelenek nyugalmával próbálom fel, ééééés feljön! OK, kiskanállal, de mégis. Igen erős erkölcsi támogatást ad a seggemek. Laza felső, vékony kabát. Olyan cipő, aminek van sarka (egy kicsi). Megnézem magam a tükörben ahogy kilépek. Kurva jól nézel ki, bazmeg! (Kontextuálisan persze, mondjuk egy-két hónappal ezelőtthöz képest.)
Az ember sosem tudja, mire megy be hétfőnként. Vajon mi alakult a hétvégén a tyúkólban? Andika kissé karikás szemekkel réved a monitorjára és teát iszik. Timike csicsereg a mobilján, olyan búgós-pasizós hangon - gyanítom, hogy valami görény-féltékennyé-tevős hadművelet van.
Görény a maga nyugodt és magabiztos módján végzi a dolgát. Azt hiszem, egyébként, hogy egy kicsit megjött ebből a pulykakakasos újseprűjólsöpör diliből. Mintha nem akarná már olyan erővel bizonygatni, hogy milyen kurva jó munkaerő. Csak úgy csinálja, kiemelőfilc nélkül. 5 points to Slytherin.
Az én szempontomból ez ideális dologidő, valószínűleg senki nem fog ma baszogatni, haladhatok a feladataimmal. A nap végén sikerként könyvelem el, hogy kész vagyok a hétre előirányzott munka felével, az összes Nielsen adat kielemezve, és csak bruttó 10 mondatot kellett beszélnem másokkal.
Görény egész őszinte mosollyal köszöni meg az átküldött doksikat. Jutalmul kapok egy komolyabb melót - koordinálhatom egyedül a negyedéves tracking-kutatást, ügynökséggel való kapcsolattartástól a kérdőív felülvizsgálatáig. Egy csomó plusz munka, de eddig még sosem engedte ki az osztályvezető a kezéből. Úgyhogy örülünk, Vincent. (Előléptetésnek tekintem, pedig csak ügyesen delegál, jól csinálja.)
Munka után találkozom Zalánnal. Már vagy 3 hónapja nem láttam élőben, bár cseten szinte naponta beszélünk, de az azért nem ugyanaz.
Zalán 'A' fiúbarátom. Ahogy Eszter 'A' lánybarátom. Még régebbi történet, mint Eszter. Gimnáziumi osztálytárs. Érdekes, hogy egyetlen ottani 'barátnőmmel' sem tartom a kapcsolatot, de Zalánnal igen. Mondjuk vele már akkor is intenzívebb volt a viszonyom, mint azokkal a buta kiscsajokkal.
Nem vagyok egy nagyon szociábilis ember. Jól megvagyok két baráttal és sok ismerőssel. Szeretek eljárkálni, de nem mániákusan. És olyankor is én vagyok az, aki ül, és figyel. Nem szeretek a középpontban lenni, zavarba hoz. Ritkán szólok, néha bejön, de néha üt. (Csak azt tanulom belőle, hogy inkább mégis kussoljak.) De ezzel együtt kellemes társaságnak tartanak, mert befogom a pofám, és mindent meghallgatok a viszonzás különösebb igénye nélkül. "Jó veled beszélgetni" - mondják, pedig csak jó hozzám beszélni. Mintha a homlokomra volna tetoválva, hogy "nyílj meg nekem". Miért kell mindent elmondaniuk?
Zalánnal más. Már a gólyatáborban egymásra találtunk - ő volt az egyetlen, aki normális zenét hallgatott (VHK, Másfél, Tudósok, Kispál - amikor még jó volt). A pubertás legmélyebb bugyraiban kedveltük meg egymást, ő kibaszott pattanásos volt, én meg nem tudtam hova pakolni a hirtelen megnőtt melleimet, és folyton oversize rockerpólókban jártam görnyedt háttal.
Vele mentem először Pestre koncertre, vele szívtam az első szál cigimet, és ő szabadított meg a szüzesség elviselhetetlen terhétől. Sosem 'jártunk' - ha ez a kérdés. Ahhoz túlságosan kedveltük egymást. Mások - még a szüleink is - meg voltak győződve arról, hogy együtt vagyunk, és mivel amúgy is elég fura figurák voltunk, békén is hagytak. Negyedik évre változott meg minden, azon a nyáron. Neki megszűntek a pattanásai, levágatta a haját és nyúlt vagy 10 centit. Én ledobtam a csecsemőhájam, és elkezdtem normális ruhákat hordani. (Megjöttünk a full frontal alternatívból is.) És lett is érdeklődés rögtön. (A gyerekek olyan kegyetlenek és felszínesek.) Nekem volt királyabb, mert matekos osztályba jártunk, két fiú jutott minden ronda lányra.
Egyrészt annyira kellett nevetnünk rajtuk, másrészt nyilván jólesett. (Engem az osztály szépfiúja vadászott le szalagavatón - én kibaszott későn érő módon még éppcsakhogy tanultam csókolózni, és ő megpróbált megfektetni, frászt is kaptam.) Zalánnak még időről időre barátnői is voltak alsóbb évfolyamokból. De senki sem baszta el azt, ami köztünk volt. Végtelen szimpátia és összehangoltság.
Már korábban eldöntöttük, hogyha 18 éves korunkig egyikünknek sem jön össze a szex mással, akkor megoldjuk egymással - tisztán technikailag, semmi szerelem, vagy ilyesmi. Hogy ne nézzünk úgy az 'igazi' első alkalommal, mit a sült hal. (Akkoriban még, megsúgom, nem volt gáz, hogy valaki 17-18 évesen még szűz volt, legalábbis a mi köreinkben.)
Én október 9-i vagyok, ő november 1., úgyhogy adott volt, hogy halottak napján kell csinálni - tetszett is a kis csökött morbid agyunknak. A családom elhúzott temetőjárásra, egész napra. Délben kezdtünk vbk-zni, hogy megjöjjön a bátorság (és hogy 6-ra végezzünk az egész cuccal). Egy üveg bor után, jól belazulva mertünk csak nekivágni.
Mit ne mondjak, bizarr élmény volt. A gyerekszobám keskeny kis ágyán ültünk, az elemes szekrény tetejéről vádlóan bámultak minket gyerekkorom plüssállatai. Mindketten levetkőztünk - szégyenlősség nem volt bennünk egymás előtt, de akkor is. Én életemben először láttam élőben faszt. (És pornó sem nagyon volt elérhető abban az időben, én legalábbis nem igyekeztem rajta, hogy találjak. Nem volt konkrétan internet.) Ott fityegett az a repulzív, semmire sem hasonlító IZÉ egy halom szőr közepén. (Tegyük hozzá, hogy én is teljes '70-es években nyomtam, csak egy kicsit nyirbáltam meg ollóval, hogy azért befonni ne lehessen.) Hát, engem nem izgatott fel a dolog. Zalán a kezdeti visszafogottság után azért szépen erektált ahogy hozzám ért - mégiscsak nagyobb gyakorlata volt az átrecskázott tizenéves időszakából, meg gyanítom, hogy a nőivel is tovább jutott levelező szakon, mint én az alkalmi csókpartnereimmel.
Közelebb jött, a farka vége épphogy súrolta a hasam. A karom és a nyakam simogatta, a mellemhez alig mert hozzáérni - így utólag azt hiszem, félt, hogy annyitól eldurran. "Szép vagy." - mondta, én meg nem tudtam mit válaszolni. Zavaromban inkább átadtam magam neki - csinálja ő, irányítson, úgyis jobban tudja, mit kell. (Azt hiszem, ez bizonyos értelemben rögzült is nálam.) Hanyatt dőltem, becsuktam a szemem, szétraktam a lábam. Essünk túl rajta. A rendes előjáték nem volt, az orál eszünkbe sem jutott. (Sokkal, sokkal később szoptam le először az akkori pasimat, aki szintén akkor élvezett először szájba, és utána alig bírtam vele szakítani, mert üldözött.)
Zalán elővett és felküzdött egy gumit (utóbb mondta, hogy előtte napokig gyakorolt otthon, hogy simán menjen a dolog). Fölém helyezkedett, próbálta bedugni a farkát csípőből, de én meg szűk voltam és nem is igazán nedves, szóval egy darabig elbénáztunk, tán még zavartan röhögtünk is közben. Valahogy az volt a fejünkben, hogy kézzel besegíteni ciki. De aztán az lett belőle. Túl gyorsan dugta be - csillagokat láttam. Habogva kért bocsánatot, látva az arckifejezésemet, de mondtam, hogy maradjon. Lassan mozogni kezdett bennem, és én a fájdalmon kívül nem sokat éreztem. Mégis mi ebben a jó? Mi a kurva életet kéne ezen élvezni? Bazmeg. Zalánnak azért jó volt, és hál' istennek fel volt eléggé izgulva ahhoz, hogy ne kínozzon sokáig - 3 percen belül izzadva elélvezett. (Csak miután már megfelelő mennyiségű farokkal volt dolgom, ismertem fel, hogy Zalán fasza NAGY, nem nevetségesen, de azért elég nagy, szóval emelt szinten végeztem az első osztályt.)
Ő utána legurult rólam a padlóra és pár percig üveges szemekkel bámult a semmibe. Én villámgyorsan felöltöztem.
- Milyen volt? - kérdeztem
- Jó. Elég jó. Másrészt tök gáz - mondta - És neked?
- Kurva szar - válaszoltam, mert köztünk nem volt helye a hazudozásnak - De nem a te hibád. Túl vagyunk rajta.
- Ja. Ez is megvolt. Hallgassunk valami szart.
Évekkel később már sírva röhögtünk a helyzeten persze. Szerencsére nem baszott el semmit.
Más helyre mentünk továbbtanulni, volt is egy pár kieső év, de amikor én is feljöttem Pestre ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Mindent tudunk egymásról, mindent megosztunk. Másképp van, mint Eszterrel, Zalán nem bíráskodik. Mindent elfogad, még ha nem is ért egyet vele. Jelzi, de nem basztat. Utálja Andort. (Én is utálom Rékát, kurvára el akarja vetetni magát, és családozni, és félek, hogyha valami, akkor az apukaság be fog nekünk baszni. Már csak szabadidő szempontjából is.)
Kávézóban találkozunk, már ott van, mire odaérek.
- Helló, te sales lotyó, jól nézel ki.
- Hello, bankárfasz. Te meg csak öregszel.
Röhögünk. Nagyon szeretem. Ő a legjobb barátom.
