Próbálom gyorsan összefoglalni a két évet.

Márk karácsonyi vallomása után szabályosan élőhalott voltam. Pár napon belül kaptam tőle egy kedves, de visszafogott levelet, hogy az új évben elvállalt egy projektet Bernben, pár hónapig ott lesz, de ha hazajön, akkor beszélgethetnénk. Addig nem zavar, gondolkodjak nyugodtan. Azóta gondolkodom. Nem jött még haza, legalábbis nem tudok róla.

Néhány nappal később megcsörrent a telefonom, amire Márk távozása óta gyomorösszeugrással reagáltam. 

- MEGKAPTAD AZ ÁLLÁST! - üvöltötte a telefonba Aliz.

- Milyen állást? Nem jelentkeztem semmilyen állásra.

- Dehogynem. Nagyon király önéletrajzot adtál be. Legnagyobb részt igaz. Vagy tényleg krav magázol?

- Mit csináltál...? - kérdeztem nagyon halkan és kissé fenyegetően

- Hát, csak volt itt egy üresedés... NÁLUNK!! A mi osztályunkon! Növekszünk, úgy tűnik... Kellett egy ember, és az az ember .... tádááááá ..... te vagy! Nem érted? Megint együtt dolgozunk majd! Kapsz sok pénzt és nem csinálsz semmit! Jeeeeeee???? Halljam azt az áment!

- Figyi, most nagyon be kell fejeznem valamit, visszahívlak.

Még hallottam, ahogy Aliz nyekken egyet a telefonba, de letettem. OK, beszéltünk erről, mint lehetőségről, de akkor megijedtem. Tök idegen szektor, fingom sem volt róla. És igen, sajnáltam otthagyni azt fos ez a helyet, végül is szakmailag megbecsülnek. (Össze is omlott az egész, mikor leléptem) Áldom az eszem, hogy megléptem. Kényelem van, nyugi, jól fizetnek. De van feladat is szerencsére, nincs láblóga - Aliz puffog is rajta eleget, hogy ő nem erre szerződött.

Úgy szelelt el az év, mintha oda sem néztem volna. Robotpilótára kapcsoltam. Nem gondoltam Márkra olyan sokat, csak úgy minden ébren töltött percben. Mi a búbánatos faszért kellett elrohannom az étteremből? Könnyektől maszatos arccal végigsétálhattunk volna a kivilágított belvároson, és full romantikusan elhálhattuk volna... Biztos csodálatos lett volna. Vagy durva. Vagy gyengéd. ... Vagy soha nem fogom már megtudni, mert egy hülye, görcsös picsa vagyok... Aztán minden egyes nappal könnyebb és homályosabb lett. Lemondtam róla, mert eltelt a pár hónap, és nem jelentkezett. Mástól tudtam meg valamikor nyáron, hogy kint maradt, összeköltözött egy nagyon helyes meleg belga fiúval, Zürichben élnek és boldogok.

 Nekem meg most van valaki. El fogom mondani, de új ez most nekem. És fura. Nagyon fura.