Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

“Sex without love is a meaningless experience, but as far as meaningless experiences go its pretty damn good.” - Woody Allen

Ma se dugunk

Ma se dugunk

A világ legjobb válása

2016. november 09. - boroka81

Na, hol is tartottunk. Tavaly december.

A Karácsony sokkal kevésbé viselt meg, mint gondoltam, hogy fog. Nem volt semmi dráma, tulajdonképpen a felszínen jobb is volt a hangulat, mint a viszonyom kiderülése előtt. Ottó két hétig itthon volt, végig gyerekezett (a srácokat le sem lehetett feszegetni az apjukról), sütöttem, főztem. Béke és boldogság. Hehe.

Ráborítottuk az ágytakarót a problémáinkra, díszpárnákat dobáltunk rá, és úgy csinálunk, mintha nem lenne vér és gecifoltos alatt a lepedő.

A szex sohasem tért vissza. Mármint együtt. Külön-külön feltétlenül. Azt akkor még csak sejtettem, hogy Ottónak van valami történés a munkahelyén egy nőcivel (kolléganő - olyan praktikus megoldás, amilyen Ottóhoz illik). Elcsíptem néha elfojtott hangú telefonbeszélgetéseket, amik kihallatszottak a fürdőszobából. Heti néhány este még később jött haza, mint szokott. Furcsán mosolyogva.

Magamról meg tudtam, hogy kb. minden pénteken más pasival vagyok.

A portugál srác volt az első, még múlt novemberben. Úgy voltam vele, hogyha Márk, aki kb. az egyetlen férfi, akihez bármilyen érzelmi közelséget éreztem,  lazán eljár kúrogatni, akkor én is megtehetem. Hiába várok rá. 

Tiagonak hívták. Minden nevet megjegyzek, ez beteges. Az összes óvodástársam teljes nevére emlékszem. És az anyukájukéra is. Tiagora is mindig emlékezni fogok, a nevére legalábbis. Amikor már mindent más elfelejtek, az olivabogyó-szemét, a félhosszú fekete haját, a kicsit kajla fogait, meg hogy egy fejjel alacsonyabb nálam, a nevére akkor is emlékezni fogok.

27 éves, 3 napig van Budapesten, unatkozik esténként. Vigyem el valahova. Hazaesek Soltvadkertről, zuhany, villámborotválás, smink. A nyár és a felelőtlenség hangulatát idéző  lenge ruha (de harisnyával), plusz farmerdzseki.

Tiago komolyan veszi magát, ing van rajta, hátára vetett pulóverrel, amit - főleg ilyen feminin színekben - csak mediterrán hetero pasik tudnak viselni.

A Gozsduban ülünk be egy pálinkázós helyre. Nem akarom elhúzni a verbális előjátékot. Úgyis pocsék az angolja, egy kurva szót sem értek abból, amit mondani akar, mondjuk nem is figyelek nagyon. Hagyom, hogy a szesz végigégesse a nyelőcsövem, és szinte azonnal a fejembe szálljon (nem ettem). Kettőt engedélyezek magunknak, aztán segítek neki úgy dönteni, hogy inkább sétáljunk egyet a belvárosban. 

Tetszik neki, hogy szemmel láthatóan nem kell velem fölösleges köröket futni. 

A belvárosi hostelszobájában csináljuk (úgy kell belógnom, mert elvileg nem lehet "vendéget" vinni). Semmi extra. Lelkesen nyal, de utána kurvára izzad dugás közben. Fekete fürtjeiről a szemembe csöpög a veríték. Úgyhogy inkább meglovagolom - egész nagyra kell terpesztenem, mert olyan lapos a csípője; meg persze felszerelve sincs olyan bőségesen. Mélyen ülök bele, a csontjaink minden lökésnél összekoccannak - másnap a medencém mentén sajog mindenem.

Élvezés után minden teketória nélkül elalszik, ezzel meg is spórolja nekem a béna búcsúzkodást. Kisurranok. Kifelé veszem észre, hogy az egyik biztonsági kamera a függőfolyosóról éppen belát a szobájába, és mi nem húztuk el a függönyt. Gyanítom, lent a portás éppen visszatekeri a felvételt, mert gyanúsan mozog a válla a képernyő mögött - mocskosan felnevet, amikor kimenni lát. Annyira leszarom.

 

 

A téli szünet alatt pasizás-stoppot tartottam. Éppen lehettek volna randijaim, voltak szabad estéim, Ottó vigyázott volna a kicsikre. Tudtam volna mit hazudni, hogy hova megyek... De valahogy nem akartam hazajönni a férjjel és gyerekekkel teli lakásba egy másik férfi szagával a testemen.

A csillapításhoz szokott szexuális éhségem azért fel-feltámadt ezekben a napokban is - szinte fájt a hüvelyemben az űr. Ilyenkor kimentem futni vagy sétálni, vagy csak róttam a köröket a nagyszobában. Ottó is szépen ült otthon 2 hétig, mint egy pátriárka, de rajta is láttam, hogy egyre maradatlanabb, mint egy kutya, akit nem visznek ki sétálni. De egymásra mégsem fanyalodtunk - olyan érzés lett volna, mintha vérfertőzést követnénk el.

Szilveszter éjjelén a gyerekek ottalvós buliba voltak hivatalosak egy baráti családhoz. Amikor átvittük őket délután, az ottani apuka még vicceskedett is, hogy itt a lehetőség, hogy "felnőtt programot" tartsunk kettesben. Vetkőzős pókert, vagy mittudomén. Mi udvariasan heherésztünk, de nem bírtunk egymásra nézni.

Otthon bebújtam a kanapé sarkába, és elbújtam a tabletem mögött. Reméltem, hogy ki tudom így kerülni azt a rendkívül időszerű beszélgetést, ami egész szünetben finom páraként lebegett körülöttünk. Bele akartam kezdeni én, de olyan gyomorszorító volt a gondolat, hogy most ki akarom adni ennek az embernek az útját. De váratlanul Ottónak - talán attól, hogy a becsajozás miatt tombolt benne az adrenalin - leszálltak a tökei, és kimondta.

- Figyi. Szerintem el kellene válnunk.

Éreztem, ahogy az igazság zúzmaraként csapódik ki az arcunkon. Hideg és nedves volt, ott, ahol a könnyeknek kellett volna lennie. Ottó folytatta.

- Beleszerettem valakibe. Nem tehetek róla. Ő sem tehet róla.

Azt vártam volna, hogy kibukik belőle: "TE tehetsz róla", de nem, még a tónusa sem utalt erre. Csak az én rossz lelkiismeretem zúgott a fülemben.

Persze, munkatársnő. Annamari. Rémlik egy céges családi rendezvényről. Magas, kicsit darabos alakja van, mint egy mackós transzvesztitának. Még a festett, becsavart gesztenyebarna haja is olyan, mint egy paróka. Mégis olyan meleg, gondoskodó kisugárzása van. Olyasfajta szeretetet sugároz, amit könnyű elfogadni. Az az elvesztegetett anyatípus, akinek nem jut saját gyerek. Valahogy úgy jött ki neki a lépés, hogy egyik pasi sem vette el, egyik sem csinálta fel... és közben csendesen betöltötte a negyvenet. Szóval nem a klasszikus családromboló vamp.

Ottó borzasztóan érzi magát, hogy fel kell hoznia a témát, de férfiasan helytáll. Szinte büszke vagyok rá. Nem hagyom szenvedni, megnyugtatom, hogy én is ezt látom a legjobb megoldásnak. Nem mutatok felé sem neheztelést, sem meglepettséget. Nem mutatok semmit, amíg magamban el nem döntöm, hogy mit is érzek.

Röviddel ezután feszengve megkérdi, hogy nem baj-e, ha most ő átmegy Annamarihoz, mert vele szeretné köszönteni az új évet. Persze, menjen csak, csókoltatom. Bebújok a meleg batmanes pizsimbe, és forrócsoki mellett valami értéktelen filmet nézek, amíg elbóbiskolok. Az éjféli trombiták hangja félálomban talál.

Január első hetében mindketten kiveszünk egy szabadnapot, és kockás papíron szépen barátságosan elosztjuk, amink van. Enyém a kis lakáskánk. Övé a kocsi, meg ami megtakarításunk van. Elosztjuk az ingóságokat, elviszi a könyveit és azt a gané fotelt, amit úgy imád. Nem cicóznak, egyből a csajhoz költözik. Annamari kertes háza 10 percre van tőlünk autóval, tehát nem a világ másik felén.

A srácok egészen könnyen veszik. Olika teljesen leszarja, hogy apa hol van hétközben, amúgy sem szokott vele találkozni, olyan későn jár haza. A csajok kicsit rosszabbul veszik, engem hibáztatnak, amiért "elküldtem". De pár hét alatt lecseng az úgy. Annamari azonnal betelepíti magát az életünkbe, és a gyerekek tulajdonképpen megszeretik. Van egy nagy kertje, amibe játszóteret csinál nekik, lehet játszani a kutyájával meg a két macskával - amit én sosem engedtem a lakásba. Finomakat süt-főz, kényeztet, mindent megenged. Annamari minden, ami én nem vagyok. Hónapok után is fél tőlem, mint a tűztől, pedig nem haragszom rá egy cseppet sem, sőt, egyféle szabadítóként tekintek rá. 

Szóval a menetrend az, hogy hét közben velem vannak a srácok, de minden hétvége az apjuké. Szombaton nagymamánál, vasárnap Annamarinál. Én péntek délutántól vasárnap estig azt csinálok, amit akarok. Dögölhetek egész nap az ágyban, vagy elmehetek Alizzal kávézni, vagy moziba, vagy bikram jógázni, vagy szétkúratni magam valami random pasival. 

Nem ugat bele senki. Nem ellenőriz senki. Végre megint az enyém a saját életem. SZABAD VAGYOK.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://masedugunk.blog.hu/api/trackback/id/tr568327468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

C. Gallus 2016.11.09. 23:53:57

Azta k..a! Isten hozott újra itt! Erős újrakezdés. :)

szekőcei 2016.11.10. 08:08:24

nem kapkodtátok el - de végre! :D

umidmerchant 2016.11.10. 10:41:22

ütős, életszagú, személyes... jó!

boroka81 2016.11.10. 11:14:25

köszi, srácok, Aliz is igyekszik még a héten folytatni

R/T 2016.11.10. 12:23:51

@boroka81: Jaj de jó, már azt hittem ez a lezárás. Bizonyára mivel egy szentimentális barom vagyok, de én Boróka helyett is szomorú vagyok :)
Annamari gerincre lesz vágva? ;)

50shames 2016.11.10. 12:28:44

Hehe, ki által? Boróka, meg akarod dugni a csajt?

rrrtm 2016.11.10. 13:10:37

Nem vagyok az a kommentelős típus, ezért jó lenne valami kattintós lehetőség a bejegyzés végén, hogy

"elolvastam minden betűt, visszaolvastam a régebbi fejezeteket is, hogy nehogy lemaradjak valamilyen implicit részletről, köszönöm a szerző(k)nek!".

De megtenné egy kis bármilyen kattintós ikon is ami visszajelezne a készítőknek, hogy még egy embernek nyújtottak jó szórakozást...

Köszi a folytatást! :)

common 2016.11.10. 21:27:53

Ezek szerint éltek.:) Hála az égnek.:)

Monkeyface3 2016.11.10. 21:37:22

Végre! Rendszeresen jönnek mostantól a posztok, ugye ? :)

pittscards 2016.11.11. 10:55:39

Örülök, hogy van folytatás, még ha a szomorkás hangulatomnak nem is tesz éppen jót.

Várszegi Orsolya 2016.11.14. 20:55:56

Most találtam rád: tetszik :)
"Életszagú", jó a stílus, humoros, és tudsz írni.
Ez hiányzott már rég óta.
Követlek ;)

boroka81 2016.11.14. 21:24:19

@Várszegi Orsolya: köszi :)
hogy találtad?
ha tetszik, olvasd vissza az egész sztorit, úgy értelme is van :D
süti beállítások módosítása