Balázs eléggé meggyötörten jött haza egyik nap a laktanyából. Ilyenkor mindig van valami, valami olyan tűz, vagy egyéb katasztrófa, amit nem sikerült a legjobban megoldani. Ha nem tudtak valakit kimenteni. Ilyenek.

Eleinte, a kapcsolatunk elején nem nagyon mondta, ha bent volt valami gond. Ez a mániája, hogy 'nem hozunk haza munkát'. Hogy nem involválódik. De látta, hogy engem meg frusztrál, hogy nem tudom, mi baja. Nem kérdezgetek, mert nem vagyok hülye. A csajok egy csomószor basszák el ott, hogy magukra veszi az emberük rosszkedvét. "Biztos rám haragszik, biztos nem szeret. Megkérdezem 30-szor, hogy mi a baja, az biztos segít!" Ezt igazából Borókától tanultam. Ha azt akarod, hogy elmondjanak valamit, akkor hallgasd meg. Ha valamit tudni akarsz, ne kérdezd meg kétszer. A csend jobban fogja zavarni, és elmondja.

Úgyhogy ezt csinálom, csak nézek rá csendben, de bátorítóan (ilyet is tudok, amazing!) vacsora közben, és ilyenkor mindig kipattan belőle. Szörnyű dolgokat mond néha. Nem megy részletekbe, nem akar felzaklatni. De akkor is durva. Viszont megkönnyebbül tőle, látom rajta, és akkor már megérte. Hogy kibeszél magából egy évekkel későbbi gyomorfekélyt. Azt gondolom, hogy nem nagyon hallgatta meg még senki. Fiatal korától kezdve teljesen egyedül volt, vagy felszínes kapcsolatokban. Azoknak meg csak nem adod ki magad.

Megértem, annyira megértem, mert én is simán ezt csináltam. Az én szüleim nem haltak meg, de messze vannak. Fizikailag. És érzelmileg akkor is messze voltak, amikor együtt laktunk. Tudom, hogy miről beszélek. Amennyire vissza tudok emlékezni, Borka barátsága előtt nagyon keveseknek adtam ki magamat. Úgy az egész csomagot. Zalán sokat tud rólam, meg ott van a közös gyerekkor, az emlékek. De csomószor érzem azt, hogy a felnőtt életembe nem tudott velem jönni. Örülünk, ha találkozunk, őszintén szeretjük egymást, de nem tudunk úgy azonosulni, mint régen. Fiatal korunkban az volt minden alapja, hogy egyformák voltunk. Igaz, a szakítása óta többet járunk össze, többet beszélünk, de intimitás, lelki intimitás annyira nincs. Eszter meg... imádom a csajt, de azt érzem, hogy ő csak azt a pörgős-bevállalós-őrült  Alizt szereti, csak arra nyitott. És ha bajom van, inkább elszalad.

Azzal, hogy jött Borka, aztán meg a pszichológus, egészen új távlatok nyíltak meg előttem. Hogy dolgokat ÉR érezni. Hogy gyengének ÉR lenni. Ez egy tök nagy ajándék az élettől. És egyfajta kultúrmissziónak tekintem, hogy ebből átadjak a világnak. Hogy, "figyi, engedd meg magadnak, hogy ez most fájjon, zavarjon, elkeserítsen". Jobb ember lettem így, jobb barát, és saját magamnak is jobb 'gazdája'.

Úgy érzem, Balázst magát is megdöbbenti, mennyire kinyílik nekem. Néha ennek tudom be a ragaszkodását is. A "szerelmét". Ő azt gondolja, hogy azért, mert én egy ilyen "kedves" lány vagyok, aki egyszersmind elég intelligens hozzá érzelmileg, hogy segítsen neki a saját traumáit feldolgozni. Hogy én egy ilyen 'hasznos segéderő' vagyok az életében. Megtalálta bennem az első embert, akit nem csak akkor érdekel, hogyha nagy és erős és tökös. Hanem akkor is, amikor megtört és gyenge. Akinek oda meri tartani puha felét. Felfedni a hasát, mert tudja, hogy nem fogom kitépni a védtelenné váló beleket.

Szerintem egyébként azért is ragaszkodik, azért is nem akar elengedni, mert én most már láttam ezt a felét. És nem engedheti, hogy bárki másnak elmondjam. Kifelé fenn kell tartania a félisten imázst. Nem kezdhetem el terjeszteni, hogy a király meztelen.

Tehát ő nagyon kapaszkodik. Az a baj, hogy ezzel a kapaszkodással engem egyre jobban elriaszt. Próbálok küzdeni az érzés ellen, hogy meneküljek. Most, hogy ő közel jött, azt várja, hogy én is adjam oda a puha felem. És ehhez semmi kedvem. Félek, hogy alám fog menni, nem tudok rá felnézni rá többé, nem tudom tisztelni, nem tudok rajongani... És ha mégis rá tudnám venni magam, hogy megmutassam a gyenge felemet, ott ahol a sötét dolgok, az abnormális vágyak vannak, ő fog elrohanni. Ebben a patthelyzetben vagyok. De Balázs egyelőre nem látja még. Vagy a fasz se tudja, mit lát. De azt tippelem, hogy az én álarcom jobb, megtévesztőbben kimunkált, mint az övé. Volt.

Ott tartottam, hogy aznap is bántotta valami, és én a szokásos passzív módon kimasszíroztam belőle.

- Ma ki kellett rúgnom egy emberemet. Nem munkával kapcsolatos dolog miatt, abban jó volt. Egy kicsit még kezdő, meg felelőtlen bizonyos helyzetekben, de jó tűzoltó lett volna. Illetve biztos az is lesz, de máshol. Sajnos túl nagy a szája. Farkas, emlékszel rá, nem? Az a fiatal, volt itt párszor pókerezni. Mondtam, hogy vannak ilyen vagánykodós csajos sztorijai. Egy darabig poén volt, de most túl messzire ment.

Érzem, ahogy lassan elkezd a gyomrom alulról belepréselődni a nyelőcsövembe.

- Elmondom konkrétan, mi volt. Lehet, hogy nem kéne, de egyrészt úgy érzem, hogy jogod van tudni, másrészt úgyis valahogy visszajutna hozzád... Azt kezdte terjeszteni, hogy ... hogy VELED volt egy kalandja. Ráadásul valami kupiban, valami párcserélős buliban. Nem tudom, hogy talált ki ilyet.

Édes. Jó. Istenem.

- Az egy dolog, hogy elnyom valami poént a főnök barátnőjéről, mert volt már ilyen, ha vicces, akkor nem veszem fel. De most, amint visszahallottam, elővettem a srácot. Szóltam, hogy vegyen vissza, mert ez nem kúl. Azt vártam, hogy behúzza a farkát, és bocsánatot kér, de még neki állt feljebb. Bizonygatta, hogy igaz, meg hogy "kérdezd meg a nődet", meg "nézz körül a saját házad táján". Na, akkor már elküldtem az anyjapicsájába. Úgy fogtak le a srácok, hogy le üssem le a fejét. Nem szeretek indulatból döntést hozni, de azonnal kidobtam. Cuccait összepakolták neki később a fiúk. Papír a kezébe, ennyi. Nem baszok ki vele, mert szakmailag nem volt vele gondom, mondtam, hogy beleírhat önéletrajzba, ha felhívnak máshonnan, nem fogom lehúzni. De innen, az én laktanyámból takarodjon. Ja, úgyhogy ez volt, és eléggé rányomta a bélyegét a napomra.

Nézem, csak nézem a rántottát a tányéromon, a villámmal piszkálgatom rajta a pirospaprikát.

- Azt nem értem, de tényleg nem, hogy mégis hogy talált ki ilyesmit pont RÓLAD? Jó értem, ennyire már megtanítottál, hogy ez nem rólad szól, hanem rólam. Engem akart valami miatt pofán baszni, bár azt nem tudom, hogy miért, mert tényleg felkaroltam a srácot meg minden... Csak miért bizonygatja? Nevetséges volt az egész. Mintha bárki el tudna TÉGED képzelni ilyen helyen... A fiúk is kínjukban már röhögtek, tényleg, mert ez pont olyan, mintha az anyánkról terjesztene ilyet valaki, vagy a tiszteletes feleségéről. Mindenki azt mondja, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy találtam egy ilyen kedves, rendes lányt, aki gondoskodik rólam... És mellette még van agya is, meg önálló élete, és nem telepszünk egymásra. A sok buta ribanc után, már bocsánat, akiket meg le se lehetett vakarni... OK, Farkas biztos zakkant egy kicsit, valami a fejében nincs rendben. Az biztos, hogyha ilyenen kapnám a csajom, 10 perce lenne, hogy összepakoljon, mielőtt kidobom a házból.

Felnevetett, megpuszilta a kezem, és visszatért a vacsorájához. Ezzel el is eresztette a témát. Láthatólag megkönnyebbült, hogy kimondhatta. Viccelődtünk is utána valamin. Miközben én befelé égtem, mint egy seggbe dugott csillagszóró.

Este szexeltünk egy jót - valóban jót, visszajött valami abból a korábbi lelkesedésből, amit mostanában hiányoltam. Mintha minden hisztérikus ellenállása ellenére egy kicsit pörgetné, hogy a csaja másoknak is legalább a fantáziája (mert erre jutott, hogy biztos bejöttem Farkasnak, és ezért is talált ki ilyesmit). Én fiziológiailag kötelességtudóan élveztem - az évek meg a rutin - de fejben nem voltam ott. Mikor már békésen és kielégülten aludt mellettem, én csak a plafont néztem, és kattogott az agyam.

Tényleg ezt gondolja? Hogy én egy jókislány vagyok? OK, szuper, hogy nem hitte el Farkasnak a sztorit, nagyon rábasztam volna... de hogy a gyanú árnyéka se merülhessen fel... Túlságosan biztos bennem. Illetve abban a nőben, akinek hisz. Nem tudom, hogy ennek örülök-e, vagy bosszant.  Értem én, hogy az a szexuális értelemben vett mocskosság, ami megvan bennem, amire igényem van, sosem lehet a publikus imázsom része, az egy titkos élet. De valakivel meg kell osztanom! Legfőképpen a 'párommal' (blöe, ez a szó, blöe). Megosztom vele az ágyam, és nem oszthatom meg az agyam... Andor legalább tudta. Mit tudta, részt vett benne, építette, izzította... (Már megint Andor, hát hülye vagyok én?)

Felvettek egy új kollégát. Boróka elmondta előre, hogy ne legyen akkora sokk: végül is nem nő lett, hanem férfi. Ő személyesen amellett kardoskodott, hogy lány legyen, valami könnyen irányítható darab, de Gyurifőnök makacs egy állat és ő eldöntötte, hogy nem akar tyúkólat. Borka azt mondta, kedvelni fogom, és tényleg jó munkaerő lesz, neki szimpi. Én próbáltam túllépni azon a zsigeri relfexemen, hogy elsőre mindenkit utálok és geci vagyok. Nem, az a régi Aliz volt, az új Aliz kedves és nyitott (ja, és rendes és gondoskodó is, mi? aki még a szemét is becsukja, hogyha szembe jön egy pasi, persze).

Boróka mondta, hogy ne tévesszen meg a babaarca, 30-on túl van, bár nem sokkal... Jó pár év releváns munkatapasztalata is van az egyik versenytársunknál, szóval talán nem a nulláról kell betanítani.

- Gáspár Erik vagyok, szia!

- Weiner Aliz, örülök, hogy csatlakozol hozzánk.

Nem voltam szarkasztikus, nem voltam udvariaskodó, tényleg mondhatjuk, hogy örülök. Amilyen arcokat láttam interjúra jönni, jackpot. Jófej fiúcskának tűnik. Mosolygós - szeretem a mosolygósokat. Én citromba harapott vagyok, de ha valaki kitartóan vigyorog a környezetemben, akkor akár meg is tud rándulni a szám a megfelelő irányba. Arra jutottam, hogy talán jót is tesz majd a morálnak. Kiegyensúlyozza az ösztrogéntúltengést.

Ami gigavicces az, hogy velem közvetlenebb, mint Borkával. Őt egy kicsit főnöknek tekinti, talán kicsit veszélyesnek is, kiismerhetetlennek. Annyira röhögök - hogyha egy éve jön ide, akkor egy olyan ellenséges, gyilkos tekintetű Alizt talál itt, akinek még köszönni sem mer. Puhultam sokat, no.

Ahogy teltek a napok, Erik egyre jobban beilleszkedett. Barátkozik, elvitt ebédelni egyik nap (amikor Boró épp nem volt bent). Néha elkapja a pillantásomat, némán összenevet velem, amikor mondjuk jön egy idióta körlevél a főnöktől. Boróka persze mindent vesz, és aztán úgy forgatja rám a szemét, mint egy vénkisasszony.

Jaj, na! Van neki kis menyasszonya. Mondta is, meg láttam is egyszer őket együtt, amikor munkába elé jött a csaj. Nem tudom, mit gondoljak róla, mert elég nyominak tűnik: Erik azért nem egy rossz srác, egy kicsit kölökképű, de azért szódával (vodkával) elmegy. Nem olyan, akit kinéznék magamnak, de hátha még bejön neki az öregedés. A nője viszont... biztos tud valamit, amivel kompenzál, de effektíve ronda. Boróka megszidott, amikor megjegyeztem - benne van valami univerzális közös platformra helyezkedés más (előnytelen külsejű) nőkkel. Én nem látom őket 'az én népemnek'. Ez egy ronda nő, csúnya az arca, a teste formátlan, löttyedt, lusta. Még a járása sem tetszik. Lehet, hogy atomfizikus vagy stand-up komika, de a külsejét illetően a pasik nagy része bottal sem piszkálná meg. Beképzeltség, ha azt mondom, de ennél még én is jobb nő vagyok?

Ki akarom deríteni, hogy mi a franc tartja ezeket össze. Mi vesz rá egy Eriket, hogy megkérjen egy ilyen banyát?