Szépen halad a munka. Szinte unalmas. Jani bátyám bármit elintéz nekem. Olybá tűnik, mindenkit ismer az iparágban, és mindenkire tud hatni. Rá meg én tudok hatni. 

Azt azért nem mondanám, hogy a szeretője vagyok. Semmi ilyen intim nincs köztünk. Felhívom, ha kell valami, és segít. Cserébe sokat járok hozzá tárgyalni. Kocsiba. A telephelyre. Mikor hova. A múltkor még valami elbaszott garniszállóban is voltunk, mert az esett útba.

Idebent senki nem kérdezi, merre járok és mit csinálok munkaidőben. A lényeg, hogy a projekt szépen menjen előre. Gyuri, a főnök kurvára békén hagy, ami még mindig jobb, mintha cseszegetne. Dicséretet kapni tőle még nem sikerült, de lehet nagyot álmodni. Pedig azért dolgozom is, nem keveset, legtöbbször késő estig bent vagyok. Otthon rohadtul nem hiányzom. Andor a maga kis dolgait intézi - a cégükkel kapcsolatban, vagy magánban, a faszom se tudja már. Néha összefutunk otthon, és beszélünk némi logisztikáról - ki mit vegyen, intézzen. Ilyenek. Amin szétröhögöm az agyam, hogy időről időre verbalizálja, hogy most milyen jó a kapcsolatunk. Nem veszekszünk. Én meg csak bólogatok. Mit érdekel már. Semmi sem érdekel. Csak Görény állását akarom, az érdekel. Hajtok. Hagyom, hogy hajtsanak.

Amikor feljövök levegőért a munkatengerből, és egy órára hagyom magam mást csinálni (vásárolni, vagy csak bambulni valami bárgyú sorozatot), azért hiányzik az öröm. Amit tudok, töltök magamba a sportból, de az nem olyan. Nem elég dekadens. A Janival való "munkamegbeszélések" nem elégítenek ki, sőt inkább felpiszkálják az étvágyam. De képtelen lennék most abba energiákat belerakni, hogy keressek valami kellően kinky állatot, aki megdugna a pasim előtt. Andor se erőlködik rajta. Pedig hisztérikusan hiányzik a jó kis l'art pour l'art szex, ahol senki nem akar a másiktól többet, mint dugni, szépen, szimmetrikusan.

Adja magát a gondolat, hogy elmenjünk swingerbe. Mondom is Andornak, de nincs kedve. Telente mindig tetőzik az aszexualitása, még a voyeurködés sem érdekli. El sem jut az agyáig szerintem, hogy nekem is vannak igényeim. Lennének.

Fáradt vagyok. Kielégületlen. Apatikus. Egyelőre. De érzem, hogy nemsokára dühös leszek és agresszív. Ilyenkor olyan jó lenne, hogyha lenne valami fix pasi, akit fel lehet hívni, hogy jöjjön át, szeretgessen meg, mondja, hogy szép vagyok, dugjon meg és menjen haza. De nincs. 

Zalánnal lehetne bandázni, második legjobb megoldásként. De most még őt sem tudom magam körül elviselni. Tudom, hogy most egy geci vagyok, nem jó társaság, nem akarom ennek kitenni. Úgyhogy folyton leépítem. Nem érek rá a munka miatt. Vagy edzésem van. Persze nem kajálja be, tudja, hogy csak duma. De ismer, és érzi, hogy most békén kell hagynia.

Úgyhogy péntek este itthon ülök. (Andor valahol haverokkal / nem érdekel.) Olyan egyedül vagyok, olyan kibaszottul, kurvára egyedül.

Töltök egy pohár elfogadható minőségű fehérbort. Nézek valami elfogadhatatlan minőségűt a tévében. Na neeeeem, akkor már inkább az Internet. Kanapé. Tablet. Pléd. Már csak egy kibaszott macska kéne, és el is kaparhattok, mert onnan nincs tovább.

10 perc sem telik bele, és odakeveredek valami pornósite-ra. Index, Velvet, és hoppsz, már ott is van belinkelve valami kicsit sem ártatlan. Szolid leszbit nézek, most olyanom van. Nem vagyok a csajokra különösebben rágerjedve, de most tetszik. Úgy csusszan be az kezem a bugyimba, hogy oda se figyelek. Nézem, ahogy az egyik műnő szája a másik műnő puncijában matat. Istenem, de nyomoronc vagyok, hogy ennyitől benedvesedem. Szánalomhegy.

OK, most hagyom abba. Elmegyek valahova. Egyedül. Iszom. Táncolok. Igen, ez lesz a jó.

Felöltözök időjárással inkompatibilisen. Neccharisnya, rövid szoknya. Fekete paróka. Erős smink. Megnézem magam a tükörben - jó eséllyel nem ismernek fel. Egy melegbarát szórakozóhelyre megyek, mert ebben a pillanatban nagyon-nagyon nem akarok pasizni, plusz itt általában kurva nagyokat lehet táncolni, senkit nem néznek ki. Amikor megmondom a címet, a taxisofőr amúgy tuti transzinak néz...

Havernőkkel voltunk már itt, nem kell csalódnom. Zene jó, pasik jók, nézegetni elég. Kérek egy koktélt (kedvesek, nagy pohárban adják, hogy kisebbnek tűnjön a transzik keze...), sétálgatok, körülnézek.

A hátsó traktusokban már élesben megy az ismerkedés. Egy csomó pár csókolózik. Férfiak, obviously. Egyszerre mókás és izgató. Betegesen nyitott vagyok, képtelen vagyok megbotránkozni. Tök hétköznapi emberek amúgy. Az utcán is szembejöhetnének. Az öltözködésük, a viselkedésük. A kéztartásuk. Nem mondaná meg senki.

Például annak a pasinak egy az egyben olyan inge van, mint Andornak. Meg olyan haja. Várjunk csak. Nem. De. Basszameg. De most komolyan.

Annyira tudtam. Még kérdeztem is, nem egyszer. Hirtelen nem is tudom, mit érzek. Visszasétálok a bárpulthoz, leteszem a szinte érintetlen italt.

Hívok egy taxit. Kurva hideg van, és szemerkélni kezd az eső. Otthon átöltözöm, és szinte kínos nyugalommal összepakolok két bőröndöt. Csak a legszükségesebbek. Ruha, pipere, IT.

Megvan Eszter pesti lakásának kulcsa, nálam tartja vész esetére. Gondolkodás nélkül cuccolok át oda, tudom, hogy nem bánja (sőt, tapsikolni fog, ha megtudja, hogy léptem). Megint taxi (ma éjszaka belőlem élnek meg, esküszöm). Félúton pattanok el, és kezdek bőgni. De olyan abbahagyhatatlanul, levegőt kapkodva. Az idős sofőr elgondolkozva méreget. Éjjel + bőröndök + sírás - összerakja.

- Majd kibékülnek - mondja engesztelően - Vagy ha nem, hát lesz másik.

Én a síráson keresztül hangosan felröhögök.

- Köszönöm, Istenem! Köszönöm!