Kurvára felbaszta az agyamat, hogy bementem az irodába, és Görény nem volt ott. Nem mondta el rendesen telefonba, hogy mi a gondja, csak azt, hogy most segítenem kell. Amúgy félrészegen-hullafáradtan bevágtam magam egy taxiba, rohantam fel és.... sehol semmi. Az asztala kicsit feldúlva, mintha valaki átkutatta volna (talán épp saját maga). A képernyője gyanúsan villogott, úgy látom a gépen is matattak nem rég. Gyorsan beléptem a sajátomba, de a projektek könyvtárai rendben voltak, semmit nem törölt, vagy ilyesmi. Persze közben folyamatosan próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva. 

Kissé irritáltan hazamentem, de előtte írtam neki egy keresetlen stílusú mail-t, és hagytam egy kemény hangú üzenetet a hangpostáján. (Ki a faszom használ ma még hangpostát? De most jól esett kiüvöltözni a feszkót.)

Másnap délután kettőig aludtam - félálomban hallottam, ahogy délelőtt Andor az xboxon öl valakiket és káromkodik - de mire felébredtem, már nem volt sehol. A totális és csodálatos semmittevés állapotában töltöttem a vasárnap délutánt. Sorozatot néztem, körmöt lakkoztam, pizzát rendeltem (egy nap belefér kalóriaszámolás nélkül). Belém villant, hogy milyen csodálatos is lenne az élet, hogyha Andor nem lenne. Csak egy pillanatra. Hogy nem kéne még körömlakkozás közben sem azon aggódni, hogy mikor jön haza, és vajon milyen kedve lesz akkor, és vajon lesz-e valami, ami az én hibám.

Szerencsére jó hangulatban érkezett, valamit intézett, ami fontos volt neki, és egyáltalán nem veszekedett velem azon, hogy bulizni voltam, vagy mikor jöttem, vagy hogy miért nem mosogattam. Filmnézés, alvás.

Vártam a hétfőt, hogy a hétindító meeting előtt / után / közben beszólhassak a Görénynek, hogy az anyja valagát ugráltasson hétvégén, úgy látszik, meg tudta oldani nélkülem is. De nem volt sehol. Sem a meetingen, sem azután. Telefonra, e-mailre nem reagált. 

Persze egy idő után elkaptam Timike grabancát, hogy ne játsszuk itt a bazárit, mindenki tud róluk, úgyhogy most számoljon be mi a fasz van, sürgősen. De csak felhúzta az orrát, hogy amúgy sem nagyon találkozott vele mostanában, és ne rajta keressem. Úgy sejti, hogy valami más nőt kajtat. (Hetedik érzék, vagy olvasgatta a leveleit, nem tudom.)

Viszont, mint kiderült, a kis pióca valahonnan szerzett magának egy kulcsot Dénes lakásához. Úgyhogy munka után elvitettem magam oda. A lakás - basszus, mekkora loft, a hideg kiráz tőle - egy pasihoz képest rendben. Viszont a személyes cuccok (iratok, fogkefe, borotva, pár ing, cipő) hiányoztak. Hát, ez nem emberrablás, jegyeztem meg magamban keserűen. Lelépett. Itt hagyott minket a szarban.

A következő napokban a HR lejátszotta a kötelező köröket. Családról nem tudtunk, aki ismerőst meg találtunk hozzá, azok szintén semmit nem hallottak róla, és éppannyira meg voltak lepődve, mint mi. Kész, eltűnt a föld színéről - ha egy Görény típusú ember nem akarja, hogy megtalálják, nem fogják megtalálni. A munkahelye legalábbis biztos nem.

Időm sincs rajta gondolkodni. Még azt se tudom eldönteni, hogy szomorú vagyok, vagy dühös, vagy csalódott, vagy megbántott. Valószínűleg kicsit mindegyik. Azt hittem, van valami kapcsolat köztünk, valami bizarr barátság, de ez most ennyi volt. Ébresztő, Aliz, bilibe lóg a kezed.

A projekt viszont elindult, és mivel nincs itt Dénes, hogy koordinálja, az én nyakamba szakad az egész. Előkaparom a tökösségemet és a seggére verek a munkának. Pár nap alatt olyan rend van, hogy nagyon. Mindenki tudja a feladatát, mindennel időben vagyunk. Én ugyan csak aludni járok haza, de nem bánom. Andorral mostanában úgysem tudok miről beszélni. Egyre kevésbé tudok bármiről. Csak zavarjuk egymást. Így, hogy egy kis túlzással felváltva használjuk a kecót (mostanában gyakran mászkál el éjszakára, pont leszarom), konfliktus sincs annyi.

Meg most amúgy is a jó kis repülős fázisomban vagyok, amikor nem fáradok el és 4 óra alvással elkarcolok. Hajnalban futok egy 10est és / vagy este iron box. Közte meló. A kaja kicsit necces, de annyit égetek, hogy nem árt meg. Pörgök, nem tudok megállni. Aki megáll, elkezd gondolkodni. Nem szabad megállni. Just keep swimming. Just keep swimming.

Dénes nincs. Nem lesz többet. Talán soha nem is volt. Csak a hatodik és a hetedik kilométer közben villan be néha a nyári meleg, a rekortán meg a Görény hasizma és az illata.