- Jó kislány vagy - simogatja meg a hajam - nyeld le az egészet.

Ennek van a legnagyobb farka a három közül.

Simán az apám lehetne. Komolyan. Nem csak korra, fazonra is. Alacsony, zömök, de nem kövér. Sűrű. (Tömörkéj István, höhö.) Baltával faragott arc. Bár azt nem nagyon nézem. Nem is nagyon látom. Félhomály van, pirosas derengés. ("Nem akarsz fényképeket előhívni?") Csak tippelem - biztosra hál' Istennek nem tudom - hogy az apámé kisebb. Viszont a haja tuti festett. Fénynél látom később, hogy az a bizarr vörösesbarna, ami nem terem magától. Audi A3-sal jár, de csak 2006-os. Némi szoli. Hiú majom, retteg az öregedéstől. Tán még sportol is, ki tudja. Fut egyet, aztán meg tolja a káposztás cvekedlit.

Elmentünk swingerbe megint. Azt mondtam, nem fogok egy darabig a múltkori fiaskó után, de van abban valami, hogy hamar vissza kell ülni a nyeregbe, ha ledobott a ló. Próbálok pozitív szemlélettel belevágni. Jó a hajam. Piros rúzs. Piros neglizsé. Felveszem a luxuskurvás magassarkúm. Jó lesz ez.

Lassan indul, de mindig lassan indul. Egy csíborszemű alacsony kis török (vagy arab, kitérdekel) - egész helyes - kerülget vagy egy órát, de Andor most kivételesen nem szakad le rólam. Olyan nagyon nem hoz lázba a pasi. Valahogy nem. Tudom, hogy nem fog udvarolni, nem fog szövegelni, és most szokatlan módon valami ilyesmire vágynék. De szegény asszony vízzel főz. Közel-keletit. (Római kömény, citrom, szezámmag.)

Amint Andor egy lépést odébb megy, máris rámrepül.

- Hello I'm from Germany (ofc, ofc, anyádapádis). Sprechen Sie Deutsch?

Nem, sajnos nem sprehelek, de amúgy se nézek ki belőled szóvirágokat. Menjünk, oszt ne dumálj. Annyit se tud angolul, amennyit baszás közben kell beszélni. Na mindegy, jelnyelv.

Kedvenc szobámba megyünk, mire földet érek, rögtön le is dugja a nyelvét a torkomon. Nem szeretem, borostás, nagyon erőszakos, fogaz és technikátlan. Viszont ő is ismeri azt az egy mozdulatot, amit sajnos tényleg csak a Balkánon és azon túl tanítanak. Már mondtam. A kezével. Durván belém nyúl, megrezegteti, és kész. (Nem találkoztam olyan vibrivel, ami ezt imitálni tudja) Tényleg, eddig tartok - elélvezek az első 3 percben. Lökésszerű, hüvelyi, nem olyan, amit magamnak is csinálni tudok. Nem hagyja abba, úgyhogy gyorsan jön még egy orgazmusom, spriccelek a kezére. Kurvára tetszik neki, szétkeni a bőrömön.

Innentől kb. nem érdekel mi történik, én már a tartozik oldalon zárom ezt az estét. Egy kicsit még elszórakoztatom, tán el is megy, de ez ilyen többlövetű, tartalékolós fajta. Látom még keringeni, de akkor már esélye sincs a közelembe jutni.

Beindul a flow, amit szeretek. Nem kell gondolkodni. Nem kell kezdeményezni. Csak eldobni magam a matracon és hagyni, hogy szétszedjenek. A legtöbb pasi nem akarja végigvinni a dolgot, legalább nem az este ilyen korai szakaszában, úgyhogy leginkább szopok, simogatnak, 2-3 pasi egyszerre minimum. Kellemes, finom és gyengéd, mintha egy nagy jóindulatú polippal lennék.

Aztán valahogy ezzel a három idősebb pasival kötök ki egy időre. Tudni kell, hogy ezekkel a virulens nagypapákkal általában tele vannak a helyek, és nagyon ritkán jutnak pinához. Úgyhogy ezek most el vannak olvadva, nekem meg semmibe nem kerül. Az egyik nagyon gáz, kifejezetten impotens, alig áll föl neki, a löttyedt kis kukacát szopogatom, teljes menetszőrzetben (olyan, mintha a Télapó adna nyelves puszit). A másik kettő használható. A nagyfaszú festetthajú hosszan szopat, a másik meg csinál minden mást. Őszes, kopaszodó, iszonyúan kedves. Talán egy kicsit meg is dug, de alapvetően az én élvezetemmel foglalkozik. Simogat, ujjaz, nyal, néha meg csak könyököl mellettem és folyamatosan azt sugdossa a fülembe, hogy milyen fantasztikus vagyok, milyen gyönyörű, milyen csodás a mellem, milyen finom a puncim. Valami brutálisan imádom ezt hallgatni, jobban felizgat, mint a fizikai érintés. És tetszik a hangja is.

Közben halványan érzékelem, hogy többen vannak körülöttem, néha egy-egy tökösebb pasi be is kapcsolódik, csinál velem ezt-azt. A legbizarrabb talán az, amikor piros körmös lábammal szórakoztatja magát valaki, mert az, ami még kilóg belőlem és elérhető. De ezen már tényleg fel kell nevetnem, mert még csikiz is. Rúgok egy picit, remélem, nem fáj neki nagyon. Innentől békén hagy.

Amikor egy kicsit alábbhagynak, közlöm, hogy most már elfáradtam, hagyjanak békén. Hasra fordulok és betekeredek, mint egy kimerült kis violinkulcs. A kellemes hangú épp csak be nem takargat - pedig ő talán hoppon is maradt emiatt.

- Nagyon ügyes voltál, tudod? Nem csoda, hogy elfáradtál. Aludj egy picit.

- Köszi apu. Hozzál nekem kakaót.

- Ettél ma lekvárt?

Másnap van, nekem egy kicsit nagyon.

Andor a semmiből dobja be a kérdést, miközben próbálok magamnak valami kalóriaszegény vacsorát csinálni. Szokott ilyet. Valószínűleg egy a fejében folyó beszélgetést folytat élőszóban, és rettenetesen dühös, hogy én nem vágom le egyből. Most kéne türelmesnek lennem, és halkan kibogoznom, hogy mire is gondolt. Mintha egy kétévest kezelgetnék, aki még nem fogja fel, hogy amit ő tud, azt nem tudja mindenki.

De nem megy. Fáradt vagyok, másnapos és kibaszott éhes. Visszakérdezek, pedig tudom, hogy baj lesz.

- Micsoda?

- Kibaszott lekvárt. LEKVÁRT! - dühös. Ilyenkor rendszerint valami más baja van, de nem számít. Most már lekvár van.

- Nem tudom. Lehet, hogy ettem. Mit számít?

- Azt kérdezem, hogy ez az üres üveg a mosogatóban lekváros, vagy uborkás. NEM IGAZ, HOGY NEM FOGOD FEL, TE HÜLYE!

- És mi a faszomat számít, hogy milyen? - szemtelen vagyok.

Hú, ebből kurva nagy baj lesz. De megyek bele vakon. Andor meg csak mondja:

- Unom, hogy a mosogató mindig tele van. Megszűnik a mosogató funkciója! Mindig csak ez a szar KUPLERÁJ MINDENHOL!

- Akkor pakold el BAZDMEG!

- DE ÉN DOLGOZOM!

- ÉN IS DOLGOZOM! - és most baszom el, mert a hátára csapok egy üres pillepalacckal.

Megfordul és nekilök a hűtőszekrénynek. Leesik és összetörik néhány mágnes.

-  Normális vagy??? - üvöltöm.

Feltépem a hűtőajtót, kiesik egy doboz tejföl, kifolyik, elreped.

- Ezt te takarítod fel! - sziszegi - A te hibád...

Elönti az agyam a vörös köd, püfölni kezdem, olyan béna lányos ütésekkel. Azért betalálok, biztos fáj neki, majd be is kékül.

Aztán elkezdem feltakarítani a tejfölt. Csupa szar a kezem. Még rám üvölt valamit, de nem is figyelek, felállok, és az arcába kenem a tejfölt. Utálja a tejfölt. És utálja ha koszos lesz. Ezt nagyon elbasztam...

- TE UNDORÍTÓ PICSA! HISZTÉRIKUS ELMEBETEG KURVA!

Elkapja az állkapcsom és nekiüti a fejem a falnak. Koppan és fáj. Levegőt sem kapok. Idáig még nem jutottunk.

Sírok és beparancsolom a szobába. Menjen innen, most menjen a közelemből.

Állok a mikró előtt, bent melegszik a zabkásám, én meg remegek a dühtől és a szégyenkezéstől. Felkapom az egyik recés kést a pultról (nem nagyon koszos), és vágok néhány közepeset az alkaromon. Nem fáj, nem látszik. Csak horzsolás. Nem is vérzik. Azt akarom, hogy vérezzen.

Egyre erősebben vágom, mindegyiket egy kicsit mélyebbre. Ötször. Tízszer. Nem veszélyes, ez még mindig csak hámsérülés, de már végre vérzik, és fáj és csíp.

Jó rég nem csináltam magammal ilyet. És tudom is, hogy hülyeség. Nem akarok meghalni. (Ettől nehéz is lenne, ahhoz hosszában kéne vágni és sokkal mélyebbre.) De segít levezetni az agressziót. Visszanyerni a kontrollt.

A zabkásámmal a véremmel és a laptopommal bevonulok a vendégszobába. Képtelen lennék ma vele aludni.

Az a kurva lekvár. Az én hibám volt.