Andi nem várt meg, de én sem vártam volna meg magamat. A kis találkozó meglehetősen elhúzódott, csak késő este sikerült hazakeveredni. Karesz barátunk próbál behálózni, valami főfaszfejet, aki rá, illetve a cégére tudna tenni némi állami megbízatást. Nem nagy a projekt, valami másfél milliárd, és nem is kér a csávó sokat vissza, csak a harmadát. Kp. Szerény, jól nevelt politikus levente. Gondolom reklámszatyorban, mert magasabb körökben az még mindig menő. Vagy fel kell neki építeni egy stadiont. Nem nagyot, csak hogy a rokonok ellabdázgathassanak benne. Golfozni kellett vele a Pannónia Golf Klubban Máriavölgyben. Én elég jól játszom – kell néha Angliában is élni pár évet - azzal nem volt gond, embörünk sem ma járt ott először. Karesz viszont teljesen sütő ezekhez a dolgokhoz ezért is hívott engem. Amikor ütöttünk, folyton behúzta a nyakát, amit azzal magyarázott, hogy kiskorában elrepült felette valami, amitől megijedt. Nem tudja, hogy mi; lehetett szöcske, vagy madár, vagy krokodil. Vicces volt, ha bárhol ütő lendült, neki rugózott a nyaka. Szerintem golfozni taníthatták, és a szorgalmát egy ütővel próbálhatták fokozni. Bennem is csúnya dolgok vannak gyermekkoromból, többet rohantam mindenféle őrök elől, mint Bendegúz a csősz elől. Hagytam nyerni párszor leventét, de úgy, hogy azért mindig megizzadjon, aztán egyszer úgy hülyére vertem, hogy csak nézett, hogy ütne, de nincs minek. Karesz barátunknak villogott a szeme, mint egy őrült ledlámpa, amikor látta, hogy a teljes megsemmisítésre játszom, és elfelejtett beszélni, cserébe a nyaka tovább rugózott. Emberünk nem bánta a dolgot, de közölte, hogy mára ő végzett – mondom magamban ecsém, ha te végeztél, akkor én mit csináltam – meg, hogy köszöni a játékot. Bazmeg nekem kellett fizetni, Gyurinknak remegni fog a feje, ha meglátja a számlát. Karesz nagyon hálás arcot vágott; ekkor jöttem rá, hogy nem is a golftudásomra volt szükség. 
Beugrottunk Etyekre pálinkázni Czimeresékhez, és jól végig kóstoltuk a szortimentet. Itt már Karesz nyaka is pihenhetett, és sikerült emberi benyomást tenni a leendő partnerre. Bár nem kevés kemencében sült húst és pogácsát fogyasztottunk el közben, a pálinka érezhetően dolgozott mindenkiben. Úgy tűnt, hogy emberünk örül, hogy Kareszra talált; kellett neki valaki, akit megbízható forrásból ajánlanak és nem fog lelépni a neki járó alkotmányos költségekkel. Szerintem sikerül rámelegíteni Karesz cégét; haladunk a teljes lerészegedés felé. A komoly szerződések sosem a tárgyalóasztalnál születnek kis hazánkban, mint tudjuk. Karesz örült a melónak, a maradék pénz 20%-a nyereség lesz neki, vehet megint néhány zoknit. Mert azt gyűjti. Illetve nem, de van valami fóbiája, és nem vesz fel használt zoknit. Bemegy a boltba, megvesz vagy hatvan párat különböző színekben, és használat után kuka. Nem mossa, kuka. Jó pár km autópályát költött már zoknira. Emberünk lassan sírósra issza megát, mesél, hogy nem tudja, melyik nőt válassza, meg a szokásos férfiúi dilemmák. Fél füllel hallgatom csak, épp az jár az eszemben, hogy hogyan lehetne csökkenteni Timikén a ragasztó mennyiségét. Kicsit túltolja mostanában, már komolyan zavar, de az arcomra nem írom ki. Nekem sosem volt ilyen nőválasztós nyűgöm, mindig ők választanak. Illetve egyszer, réges-régen. Az a lány nagyon kellett…
Okoska nem beszél a sajnálatos ütközésünkről, de valamitől fene jó kedve van. Nem is akarom megérteni, végül is hajcsárnak szerződtem, nem pszichiáternek. És beírtam neki egy szép nagy piros pontot, mert van fogalma olyan csacskaságokról, mint pl 42. Timike fejében azért ekkora számok nincsenek, de nem is azért tartjuk. Optikailag top 10, munkája top 100; alkalmas. Okoskának úgy látom, még nagyobb számok is vannak a fejében; ha lennének valami jófajta kapcsolatai beajánlanám néhány privát üzletbe. Majd jól ki fogom kérdezni, mert amit tudok, hogy a faszija általában savanyú cukorkát csinál belőle, kb innét a leszboszi tündérség. Amennyire megtapasztaltam, pont ezek a savanka ficsúrok tudnak olyan pozícióban lenni, ami pénzt ér. Andinak ugye ott van a kicsiny politikusa, aki félre-félre kúr Andi szerint; de ezek a csávók olyan óvatosak, hogy még a hideg levest is megfújják. Marhára félnek tőle, hogy valaki arrébb cibálja a húsos fazekat. Mondjuk, akkor nem tudom, hogy mi a ráknak csajozik; Andika, ha bedühödik, feldugja a seggébe az eljegyzési gyűrűjét és felrúgja a fogáig. És biztos, hogy bemenne az illetékes minisztériumba, meg a sajtóhoz, meg mindenkihez.
Bár Gyurink nyaral éppen, azért serényen írogat komoly időeltolódással. Mindenféle adatokra kíváncsi, nemhogy áztatná a hájas seggét a tengerben. Nekem mindegy, ha ő így kapcsolódik ki, akkor így, de nem venném át a szokásait. Mondjuk, ha ő venné át az enyémeket, akkor egy héten belül szívinfarktus végezne vele, vagy alkoholmérgezés. Esetleg mindkettő. Gyuricánk a múltkor amúgy azt akarta kitalálni, hogy a céges autókat cseréljük le, mert hű, de milyen sokba vannak. Nálam nem feszegette túl erősen a témát, de rákérdezett, hogy meg vagyok-e elégedve a Volvóval. De így; összefutunk a folyosón, semmi előjáték, semmi hogyvagykedvesdéneském felszopás.
- És hogy vagy megelégedve a Volvóddal? – kérdezi.
A szeme forog, mint a reklámmacskáé, látom, hogy valamit nagyon szeretne, meg azt is, hogy már megint fordítva ül a lovon.
- Elég jó, nincs baj vele – mondom. Ugye nem gáz a múlt havi gyorshajtási csekkek összege? – teszem fel gyorsan a kérdést, mielőtt valami komolyabba kezdene.
- Hagyjuk Déneském, összvissz hat csekk jött, bár az egy heti termés volt. De hát mit csináljunk, ha hó végén beindul az adománygyűjtés a hatóságoknál. A helyzet az, hogy pár helyen csökkentenünk kell, és a kalkulációk szerint a lízing díjunk nagyon nagy összeget tesz ki.
- Főnök – mondom, ne hagyja magát; maga is meg a fia is megérdemli a Maseratiját, ne hagyja magát befolyásolni. Nem kell hinni mindenféle jöttment számvitelisnek; Churchill is megmondta, hogy csak olyan statisztikákban hisz, amit ő maga hamisított. És nekem jó a Volvo, nem kell jobb; tudok két lábbal a földön állni. Nálam különben sincs csökkentés, épp elég, hogy egy AMG Merciből kellett átülnöm a Volvóba. De - enyhül meg a hangom - majd a bónuszomhoz hozzáírjuk a különbözetet, és akkor tényleg maradhat a Volvo.
Ekkor kissé elkezdett rángatózni a szája, és kaméleonokat megszégyenítő színváltásba kezdett. Mondjuk, amilyen ingeket hord, még jól is állt neki. Főleg a szép hasán. Láttam már terhes nőt, de ugyanez férfiben hááát hogy is mondjam, hogy ne mondjam. Nekem tök mindegy hogy néz ki; esze van, hiszen nem véletlenül van ott ahol van, de gyenge. Ha két Gyurink lenne, legalább megkérdezhetném tőle, hogy „Miért vagytok gyengék?” Okoska még értené is.
