Összefutottam Okoskával.  A szó legszorosabb és legtágabb értelmében. Szokásos hónap eleji, Margit-szigeti futóverseny, én azért is, mert a Mercedes színeiben kell még idén indulnom – szendvicsember lettem nem vitás -  meg azért is mert szeretem kiizzadni az előző napi buli maradványait. A haverok már nagyon húznak ezzel, de mit tegyek, ha fizetik, fizették. Legutóbb megígérték, hogy eljönnek drukkolni, de nem bírták a hajnali 10-es kelést. Szóval ott javítgatom saját korábbi eredményeimet, amikor meglátom Okoskát balról vad tempóban közelíteni ; épp  egy bokrot ugrott át. Na, most nincs terepfutás, tehát nem értem. Azt meg végképp nem, hogy hogyafaszba nem lát vagy harminc elmebeteget, akik ott futnak, és befut közéjük. És engem talál el. Esünk egy közepeset, ő rám, én tompítom az esést, így megússzuk 8 napon belül gyógyulóval. Fekszik rajtam, nem ért semmit; szerintem meg sem ismer; Mercedes baseball sapka, futószemüveg, miazmás. Mondom neki:

- Alizka, ez jobbkezes volt, tessék odafigyelni – szerintem ekkor esett le neki, hogy kire esett – amúgy jó itt, de nem futunk tovább?

Ekkorra már többen megálltak, hogy felmérjék a károkat, de én kényelmesen voltam, és elhárítottam az aggodalmasan segítséget nyújtó kezeket. Okoska, mintha teleportálták volna nem bírt magához térni. Forgatta a fejét, és látszólag nem tudta melyik planétán van. Igazolva feltevésemet, csak annyit mondott „bocs”, beletérdelt a hasamba – itt tuti eltört a térde – felkelt és elfutott. Utána futottam, futottam utána. Egész jó segge volt a szűk nadrágban; namost ez a lány vagy lefogyott, vagy direkte az előnytelen öltözetek boltjában vásárolja a munkába járós ruháit. Mindegy, majd kijárok neki valami öltözködési hozzájárulást Gyurikámnál – egyem a fasz fejét – és kötelezővé teszem neki a futónadrágot. Abban lehet senior értékesítő, ilyen seggel junior is. Utolértem, bár annyira elhúzott, hogy robotzsarunak éreztem magam mire a közelébe tudtam érni. Próbáltam kedveskedni a magam módján:

- Aliz – mondom - ha legközelebb rajtam szeretnél megpihenni, nyugodtan értesíts szóban, vagy írásban, a direkt kommunikáció ezen formáját meg tartogassuk ünnepi alkalmakra.

Okoska nem válaszol, csak mosolyog. Jól mosolyog, elém ugrik egy szemetes kuka, alig bírom kikerülni. Győz a férfiúi hiúság, elhúzok tőle, nem is látom utána.

A kocsiban hazafelé nem tudom kiverni a fejemből az esetet; ez most direkt futott nekem? Ha igen, mit akart ezzel kifejezni. Általános iskolában én is dobáltam papírgalacsinnal a csajt aki tetszett nekem, de abból már kinőttem.  

Hazaérve újabb meglepetés, Andi ül az ajtóm előtt, nem vidám. Szemei kisírva, szerintem nem aludt egész éjjel. Hétvége van, nem beszéltünk meg semmit, mi történhetett? Beengedem, mesél. Szerinte megcsalja a vőlegénye, mert túlontúl sokat dolgozik, hétvégén is van programja, elutasító az ágyban. Meg bárhol máshol is. Meg hogy túl sokat nézegeti a telefonját, és túl sokat írogat. Mondom neki, hogy van egy jó kis progim, ami relayeli az üzeneteket egy beállított számra, és akkor már biztos is lehet benne, hogy igen-e a nem. Nem lesz boldogabb, nem érdekli az egész, hozzám bújik inkább. Elmeséli, hogy kinyílt a világ számára, eddig csak a vőlegényének élt; még a gimnáziumban ismerte meg, azóta együtt vannak. Nem is igen volt előtte senkije (Ez hogy a picsába lehet? Jó tudom, úgy, hogy ha túl jó a csaj, a legtöbb faszi a közelébe sem mer menni). Amit megtapasztalt legutóbb Timivel és velem, az jobb volt, mint élete leendő párjával összesen. Nem tudja, mit csináljon, száz éve együtt vannak, tervezik a közös jövőt, de most a sok egyéb hatás miatt elbizonytalanodott. Most mit csináljak vele? Legyen vigasz szex? Tombolja ki rajtam a frusztrációit? Egyikhez sincs kedvem… Andihoz van, mindig és mindenkor, de ÉN szeretném behálózni, meghódítani, megdugni. Az oké, hogy akar engem, de a védtelenek vidámra kúrása soha nem volt kihívás számomra. Adok neki inni - vodkát, hisz’ mindjárt dél. Levetkőztetem, betolom a zuhany alá, megyek utána. Finoman megmosom alul-felül, mindenhol, nagyon szereti. Rátekerek egy nagy törölközőt, és hagyom a gondolataival. Meg a vodkás üveggel. Törölközőben is csodaszép. Az is ami kilátszik belőle, és az is ami nem; amit csak sejtek, amit csak tudok, ismerek. Keresnek, el kell mennem, megígérem, hogy visszajövök néhány órán belül, várjon meg, ha gondolja.