- Szereted őt?

- Micsoda kérdés ez...

Rám néz, és tudja, hogy nem. És ez nem Balázsról szól. Ő minden, amit egy pasiban, egy partnerben keresek. Kötődik. Gondoskodó. Ugyanakkor meg hagy élni, nem mászik belém. Tényleg, nem tudom, mi többet akarhatok még.

De a szeretés.... Azt gondolom, hogy én erre genetikailag képtelen vagyok. OK, ez túlzás, valószínűleg inkább pszichésen vagyok képtelen. Valami elbaszódott, feltehetőleg korán, mert gyerekkoromból sem emlékszem, hogy szerettem volna valakit. Most nem a barátok iránti affekcióra gondolok, mert az megvolt, sőt megvan... Mondhatjuk, hogy Balázs is egy barát, egy nagyon jó barát, akivel dugunk.

Lehetne, hogy ne beszélgessünk erről? Csak úgy hagyjuk történni az életet? Annyira Boróka ez, hogy megkérdezi. Mit számít a szeretés? Jól elvagyunk. Harmónia. Ez most tényleg az, és nem egy ilyen ál-egyensúlyi helyzet, mint Andorral. Ez most tényleg jó.

De Borka nem hagyja abba. Csak boncol tovább.

- És ő szeret?

- Nem tudom. Gondolom. Talán.

- Mondta, hogy szeret?

- Mondani olcsó... Igen, mondta.

- Pedig tudod, hogy milyen nehezen mondják.

A szemöldököm azt üvölti, hogy hagyjuk ezt a témát. Borka látja, hogy most blokkolom a kétszótagos válaszaimmal.

Tényleg egy akkora geci vagyok. Miért nem szeretem én ezt az embert?

Szinte minden reggel arra kelek, hogy hátulról hozzám bújik és a fenekemnek nyomja a reggeli merevedését. Vagy megcsókolja a nyakam. (Kifelé alszom, oldalt. Csak hátulról lehet megközelíteni. Erre is mond majd valami okosat a shrink, Pl. hogy mit érzek ilyenkor? miért fontos ez számomra? Blah, Meh, Duh)

Persze jó így ébredni. Vagy akár keményebb dolgokra. Hogy belemarkol a hajamba és úgy fordít a hátamra. Még ki sem nyitom a szemem, de már a fél testével rajtam van, az ágyhoz szorít, a lábát átveti a derekamon. Még nem találkoztam olyan pasival, aki egy pillanat alatt ennyire fel tud izgatni. Vagyis az a nagyobb szám, hogy ezt fenn tudja tartani hónapokon keresztül. Egyszerűen nem unom meg vele a szexet - pedig tudjuk, milyen nehezemre esik a monogámia. Magam is megdöbbenek rajta, mennyire nem kívánok meg mást, mennyire fel sem merül a gondolat, hogy magamra húzzak egy idegen pasit.

Pedig eljárok szórakozni, és valahogy ragadnak rám a férfiak, megdöbbentően jó külsejű, szimpatikus darabok, akiket szívesen telepakolnék szusival egy üvegasztalon, és aztán wasabis szájjal leszopnék, hogy egyszerre üvöltsön a kéjtől és a fájdalomtól... Nem, ez nem jut eszembe - ez a régi Aliz, akinek ilyesmi jár a fejében. (Pedig ott van rajtam a boldogságháj. De süvölt belőlem a kielégültség, a kiegyensúlyozottság. Az, hogy "nincs rád szükségem". Na, attól rettenetesen fel tudnak izgulni. Nem ül a vad, hanem szalad.)

Balázs ma reggel alulról közelít meg. Rászoktatott a bugyi nélkül alvásra - vett nekem egy csomó csini hálóinget, amiket meglepő módon nem gyűlölök, nem vergődök bennük egész éjszaka, mint azokban, amiket magamnak vásárlok csábítási szándékkal. Amúgy meg baromira befűt a hálószobában - még csak október van, de már dübörög a kazán. Meztelenül szeret aludni, de fázni utál. Pörgeti a meleg, az izzadás, a tapadás. (Tűzoltó-szindróma.) Egész nyáron olyan érzésem volt, mintha egy szaunában szexelnék. De valóban érdekes, és tényleg van benne valami felhevítő. Szeretem az izzadtsága szagát - pedig alapesetben undorítani szokott az ilyesmi. Dől belőle a tesztoszteron.

Érzékeny és metikulózus orált kapok - nem csak 'nyal', ami tök jó, mert a legtöbb pasi csak bénán lefetyel. Amire rá vagyok kattanva az az, ahogy lényegében leszopja a csiklómat. Ha kapok két ujjat is magamba, akkor az biztos orgazmus 3 percen belül. De szeret játszani, és nem enged hamar - én is igyekszem, hogy megtartsam magam addig, amíg ő is jön. Egy agyrém, hogy azon kell igyekeznem, hogy NE menjek el. Mint valami pasinak.

Iszonyúan kell pisilnem, de visszatartom - érdekes, azzal hogy ezt tartom, az orgazmust is jobban meg tudom fogni. Köldöktől lefelé mindenem feszül.

Felül, szemből a nyakába veszi a lábamat, elkapja a fenekem, és a szájához húz. Szinte hídba megyek, úgy tartom oda magam neki. (Jóga. Jóga.) Szuperszéles vállán jól elfér a túlméretezett bálnacombom , és úgy tart, mintha vasbetonból lenne a felsőteste. Már csak a bal kezével fog - a jobbat leeresztette az ölébe, és veri a farkát. Ahogy egyre közelebb ér a saját csúcspontjához, úgy szív egyre erősebben - később azt mondja, kicsit olyan érzés, mintha magát szopná le - a bal kezével szinte belemar a csípőmön pihenő hájakba.

Odaspriccelek a szájába, az állára, a nyakára... ettől teljesen kész van. (Őrület, hogy hogy kifejlesztettem ezt a squirt dolgot. Ez is olyan, mint a 3D képek voltak gyerekkoromban - ha egyszer összejön, és tudod, hogy kell nézni, akkor egy új képnél azonnal kattan. Csak el kell lazítanod a szemed.) Akkorát élvez, hogy ellő egészen a gerincemig. Lustán folyunk le egymásról.

Szaladok pisilni, zuhanyozni, öltözni, dolgozni. Frissen megdugva, jókedvűen, munkára alkalmas állapotban.

 ...

 Szóval nálam háztartáson belül boldogság van, de ez nem homályosítja el a látásomat annyira, hogy ne vegyem észre: Borka nincs rendben. Amíg megvolt neki ez a vén kujon ... addig olyan boldog volt. Kiegyensúlyozott. Most olyan, mint egy borulékony váza egy posztamensen, amit Tom és Jerry kergetőzik körül. Inog, jobbra dől, balra dől, visszaforog... De tudjuk, dramaturgiailag érezhető, hogy kurva nagy csörömpöléssel fog majd lezuhanni, és a király összes lova és katonája se ragasztja össze.

Én állítom, hogy az élete egy nyomor. Három gyerek, HÁROM KIBASZOTT GYEREK. És a munka. És az a házasságnak csúfolt zöldessárga, takonyszerű valami, amibe bele van ragadva. OK, hogy nem én vagyok a viszonyítási pont, de ez nekem kimeríti az emberkínzást. Minden anyamódban tevékenykedő ismerősnőmnél azt látom, hogy csendes elkeseredésben élik az életüket. Lehet mosolyt hazudni a játszótéren, de mindenütt van némi szar a palacsintában, akármennyi nutellát pakolnak is rá.

Az anyák azokért a percekért élnek, amikor nem kell anyának lenniük. Senki nem tud úgy bulizni, mint egy nő, aki hónapok óta nem jutott ki a gyerekszobából. Boró most pont ebben van - az az egyszerű férje, akit nem vert meg az Isten túlzott empátiával, most igyekszik neki több me-time-ot biztosítani, ami egyrészt tök aranyos tőle. Másrészt viszont a saját poklába vezető utat kövezi ki ezzel a jószándékkal. A csaj nem viccel. Úgy tolja, mint egy elszabadult ágyú.

Egyelőre hagyom. Megengedem neki, hogy így dolgozza fel a gyászt. Az, hogy ez így nem fog menni, ebben a formában, az világos. Minden olyan kurva világos, amikor nem a saját életedről van szó...

...

Késő délután csörög a telefonom - már épp kezdenék hazaindulni a munkahelyről. Balázs az. Ne rohanjak, mégsem lesz ma otthon. Úgy alakult, hogy ma tud csak találkozni Emmával, ott is alszik. Ugye nem haragszom.

Persze, hogy nem haragszom.

Jár Balázsnak is egy nő, aki igazán szerelmes belé.