Szögezzük, hogy mindig is őrült voltam. Néha el tudtam nyomni, de időről-időre feltört, mint valami búvópatak. Akkora vagyok belül, hogy nem tudom elfedni - ki kell tenni, különben megfullaszt. Ovis kislánynak is én voltam az, aki kipenderült a kör közepére és verset mondott meg énekelt. A legokosabb de egyben a legrosszabb magaviseletű gyerek általánosban. Balhés, nagyszájú, iszonyú ambiciózus. Minden eredményem, és minden kudarcom is ezekre a tulajdonságokra vezethető vissza. Amire elhatároztam magam, abban kőkeményen a csúcsra törtem, legtöbbször sikerrel.

A főiskola után szerencsém volt, betoltam magam egy médiaügynökséghez. Legaljára, kávéfőző asszisztensnek. És onnan lépésenként felfelé. Szépen, létrán, fokokat nem kihagyva. De - néhányak számára irritálóan - gyorsan. Sokan utáltak? Nyilván. Ha beszóltak, visszaszóltam? Naná. (Ez egy olyan hiba volt, amit nem kellett volna elkövetnem. Ha mélyebbre dugom a nyelvem néhány helyen, lehet, hogy nem koppanok később.)

Nemsokára férjhez mentem a kurva gazdag és nagyon görény Tamáshoz. Inkább imponált, mint szerettem. Neki meg tetszett, hogy a glam-modell csajaihoz képest meg is tudok szólalni társaságban. De persze csinosnak kellett lenni. Az tuti, hogy nem sikerült volna, ha csúnya vagyok. Vagy mondjuk dagadt. Az egész munkahelyi előremenetel, a gazdag férj... Hiába volt penge agyam, esélytelen lett volna.

Szerencsére helyes voltam huszonévesen. Pici, törékeny. Hosszú, sötét, hullámos haj. Szép szem (kicsit gülü, de legalább nagy). Nyáron cigányosra barnuló bőr. Mindez a török nagyanyám öröksége. Anyám mindig mondta, hogy az ilyen fajta nő, mint mi, hamar érik, és hamar öregszik. Úgyhogy kapjam össze magam, és szerezzek meg mindent, amit a külsőmmel akarok, mielőtt betöltöm a 30-at. Így, az arcomba, 15 évesen. (Meg vannak egyéb hátulütők is, pl. hogy a pubertás óta a gyanta a legjobb barátom.)

Az első válásom elég kellemetlen volt. Nem voltam oda a pasiért - de alávágott az önbizalmamnak, hogy szanaszét csalt a 2,5 éves házasságunk alatt. És az utolsó (amúgy elég utolsó) kurvát elvette utánam. Lecserélt egy fiatalabb modellre - én 29 voltam akkor... De legalább jutott egy csomó pénz nekem is a vadkapitalizmusban meggazdagodott gennyláda férjemtől. Meg nem bántam, hogy leállhatok az állandó anális szexről. (Ez volt a mániája, hogy akkor tuti nem lesz gyerek. Meg kicsi farka volt. Kicsi, kemény. Erre találták ki. Csak az én seggemet nem.)

Addig se gondoltam a férfiakat különösebben bonyolult állatfajtának. De Tamás, meg a többi geci, akit magam körül láttam, meggyőzött róla, hogy: A. minden férfi szemét köcsög, B. a faszom se lesz többé hűséges senkihez. Nem fair, hogy egy-két szemétláda miatt kezdtem büntetni a férfiakat. Rossz karma. De nem érdekelt. Senki ne jöjjön többé közel hozzám lelkileg. Odabántok, mielőtt a másik bánthatna. 30 éves koromtól kezdve mondhatjuk, hogy szartam a konvenciókba. A szexelni támadt kedvem valakivel, akkor nem gondolkoztam rajta. Durva évek jöttek. A munka nem látta kárát, azt mindig minden elé helyeztem - akkor kezdtem sikeres lenni, elismert szakember. Még a nagy pofámat is tolerálták, mert hoztam be a munkákat, az ügyfelek meg - a sajátjaim - imádták a stílusomat.

Így utólag nem is látom, hogy hogy bírtam fizikailag azokat az éveket. Átkúrt esték után, 1 óra alvással, újrasminkelve brillírozni este 7ig, haza, zuhany, partcucc és buli hajnalig. Másnap meló mosolygósan, hiba nélkül. Úgy működtem, mint egy kis atomreaktor. Valószerűtlen mennyiségű energiával (a vízbű' vettem ki, mint a zoxigént, vagy miténtudom).

Mivel a médiavilágban mozogtam egyre mélyebben, és partiarc is voltam, állandóan hívtak mindenhova. Most nem az ilyen Story gálákra gondolok, ami a plebsznek van kitalálva. Arra menjen a rubintospicsájú réka meg a Zs kategóriás rialitisztárok. Rendes bulikról beszélek. Nem-hivatalos rendezvényekről, ahol a tényleg hatalmas emberek vannak, akiket nem (feltétlenül) látsz a képernyőn. Ahol olyan Antinori borok nyílnak ki, aminek üvegjéért négy láda tokaji aszút lehetne venni. Ott történnek a DOLGOK, ott köttetnek az üzletek. Ha jól helyezkedsz, bármit el tudsz érni.

Ahhoz képest, hogy mennyire szét lehet csapni magad ebben a társaságban, egész szolidan toltam. Néha egy-egy csíkot felszívtam, de ennyi. Dugópajtikat igyekeztem máshonnan válogatni - ebben a körben nem jó exeket szerezni, pár száz ember forog, mindig belebotlanék.

Robi az egyik kereskedelmi tévénél volt szerkesztő (kb az egyetlen azon az emeleten, aki nem volt meleg) - amikor megismertem, kisbaba volt, és a tápláléklánc alján vegetált. Mókából jöttem össze vele, de beindult egy ilyen Pygmalion effektus, ahogy egyre jobban kikupáltam. Összeházasodtunk. Akkor jó ötletnek tűnt.

Közben több, mint 10 év médiaügynökségi kurválkodással eljutottam majdnem a torony legtetejére. Akkor derült égből jött ez a pici kis gazdasági válság, a legnagyobb ügyfél lelépett. Az én egész osztályomat megszüntették, és belőlem sem kértek többet. Ott álltam 35 évesen, szuper-senior szakemberként, akinek a tudása olyan speciális, hogy semmilyen más területen nem tud elhelyezkedni - a versenytársak ugyanakkor szintén leépítenek, szóval akkor hova? 

Előtte nagyon csúcsra járatuk az életet Robikával. Utazgattunk, vásároltunk, drága kutyánk volt, ami csak Pro-Plant evett. A franc sem számított a krachra. Egy fitying tartalékunk nem volt, mindenünk benne a szigetszentmiklósi házunkban. Amit lehetetlen volt eladni, csak durván áron alul. A kapcsolatunk ráment, elváltunk - barátságban. (Egy év múlva hallottam, hogy a másik csatorna egyik vezérigazgató helyettese csinálja seggbe, úgyhogy ő megtalálta a helyét.)

Én viszont. Ott álltam egy fillér nélkül, munka nélkül. Mi a TÖKÖMET csináljak?

Pályázgattam, visszadobogattak. Lejjebb lőttem, oda túlképzett voltam. Már majdnem mondtam az utolsó HR-esnek, hogy mutassa meg, hogy kit kell leszopni ezért az állásért... És akkor bevillant. Lehet, hogy egyszerűen csak szopni kellene.

Éveken át néztem a ribancokat a médiás partikon. Nem csináltak többet, mint én. Dekoratívak voltak, kedvesek és meg lehetett őket baszni. Kb. azt, amit én ingyen csináltam. Na, a free-ride-nak ott és akkor vége lett. Volt egy ismerős ismerőse, aki foglalkozott ezzel az iparággal - high-end persze, nem a rosszlanyok.hu. Armand. Elhívott az irodájába. Ahogy az (amúgy fake) fake-agent pornókban. Pont úgy magyarázta el a dolgokat, ahogy egy órával később a farkán ugráltam - töviről hegyire.

Vagyis - nem vagyok rossz nő, de kapjam össze magam. Sok a lány, fiatalok, éhesek. Én meg... Szerencse, hogy kezdett felmenni a MILF árfolyam akkoriban. De kezdjek kőkeményen edzeni, és csináltassam meg azt a kicsit kiálló fogam. Meg a cicit is. Nem nevetségesen nagyra, de azért legyen már komolyabb dekoltázsom. Botox, mert sokat ráncolok. Megmondja őszintén, az az egy versenyelőnyöm van, hogy intelligens vagyok, művelt, és úgy beszélek angolul, mint Erzsébet királynő. Jól menő külföldieknek ideális.

Nekem erre nem lett volna pénzem akkor, de hajlandó volt belém fektetni. Belém fektette a szottyadt farkát is időről időre, de nem zavart. Túl voltam azon, hogy zavarjanak ilyen dolgok. Nehezen indult be. Az elsőre nagyon emlékszem. Egy jobb hotel bárjában vártam rá, az agyam egyfolytában kattogott. Hogy az istenbe kell ezt csinálni? Ötvenes arab csóka volt, szakállas, összenőtt szemöldökkel. Olyan erős volt az akcentusa, hogy alig értettem, amit mond. Aztán, amikor már értettem, azt kívántam, bár ne értettem volna.

Vegyem tudomásul, hogy ő ezt szívességből csinálja Armandnak. Letesztel. Nem is fog fizetni. Örüljek, mert ha jó vagyok, akkor neki sok barátja van, akinek tud ajánlani. De előre megmondja, hogy nem leszek nagyon kapós, mert ilyen kinézetű nőt találnak otthon is, fillérekért (köszi, nagyi, köszi a géneket). Iszom egy vodkát, látom rajta, hogy rosszallja, de muszáj egy kicsit lelazulnom.

Felmegyünk a szobájába. Azt mantrázom magamban, hogy ez sem más, mint egy sima dugás, egymillió ilyen volt, ismeretlen pasikkal, akiket soha többé nem láttam. Ennek legalább a nevét tudom. Mégis mi olyan tud történni, amiben még nem volt részem? Egyébként ebben nem is tévedek. A szexuális repertoárja kimerül abban, hogy mélytorkoztat, aztán seggbe dug. (Mentális jegyzet: köszönőlevelet írni Tamásnak, hogy hozzászoktatott.) Rohadtul igyekszem, hogy jó legyen neki. Látszik rajta, hogy szeret durvulni, a végjátékban nem is kíméli a seggem, csapkod, ahol ér.

Nem sérelmezek semmit. Azt gondolom, itt ugyanúgy be kell dolgoznod magad, mint bármilyen munkahelyen. Új kurva jól szopik. A végére visszateszi a számba. Lenyelem.

Bár azt mondta, ez jótékonysági kör lesz, mégis odadob egy huszast, az igyekezetért. Tekintsem dicséretnek. És egyébként az is, mert innentől az ő ismerősei közül jönnek többen is. Mert hallják, hogy nem vagyok szívbajos szűzkurva, hanem megcsinálom, amiért megfizetnek.

Hát igen, amikor nekikezdtem, számítottam a szexre, azt bekalkuláltam. Arra kevésbé, hogy itt majd partnernek is kell lenni. Beszélgetni. Ügyesen, nem éreztetve, hogy milyen mélységesen lenézem az illetőt. Nem egyszer volt olyan, hogy a férfi végül hozzám sem ért, csak mesélt fél éjszaka. Egy másik rendszeres vendégem - ő special magyar volt - semmi mást nem akart, mint hogy angolul suttogjak a fülébe pajzánságokat, és ő kiveri rá.

Persze kibújni a bőrömből nem tudtam. Pikírtség, szarkazmus rulez. Valaki kivolt tőle, mások viszont imádták. Habár a szexben nehezemre esik a dominancia (megcsinálom, ha azt akarják, de olyan hiteltelennek érzem magam, mintha legalábbis Oféliát kellene játszanom) - verbálisan megalázni bárkit bármikor. Egy kis túlzással csináltam ebből egy brandet. Nagypofájú, hiperintelligens kurva, akivel szétszeditek egymás agyát vacsora közben, és egymás genitáliáját utána.

Azt kell mondjam, már az első időkben is sokkal magasabb volt az óradíjam, mint menedzserként. És nem is kellett dolgoznom annyit. Így is simán tök jól éltem - abszolút a régi életszínvonalamon. A hivatalos sztorim az volt, hogy tolmácsolok. Minden ismerős beszopta.

Mára úgy állunk ezzel, hogy van 3 pasi. Mind külföldi, aki rendszeresen jár itt. Kettőnek lakása is van, ahol simán ellehetek olyankor is, ha nincsenek itt, van kulcsom (ha nincs kedvem buli után kimenni a kertvárosba, akkor alszom Jörg loftjában az Operánál). Más nem vállalok, vagy csak nagyon extra körülmények között.

Van köztük olyan, akinek a swinger a mániája, oda visz el mutogatni, és szívesen nézi, hogy mások megdugnak. Onnan ismertem azt a vén gecit is, aki a nyomoronc kis Boróka lelkét megtaposta.

Aliz nagyjából sejti, hogy mit csinálok. Boróka maximum annyit, hogy szabados a szexuális életem. És igen, most már simán megteszem azt, hogy felszedek egy srácot egy szórakozóhelyen, free of charge, mert abszolút nem vagyok torkig a szexszel. Olyan kevés az 'üzletszerű', hogy tulajdonképpen hiányzik is.

És imádom az érzést, hogy istennő vagyok, és bármit megtehetek. 41 éves vagyok, és az anyám bekaphatja.

De lányok, azért komolyan mondom: ne próbáljátok ki otthon. Én egy szociopata őrült vagyok. Csak így lehet.